Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-11-01 / 3. szám
ERŐS VÁR 4. A MAGYAR ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE — A magyar reformáció hódítása — (Folytatás) A XVI. századra mindig úgy tekintenek a magyar reformáció hívei, mint valami csodálatos lelki tavaszra. Ennek emlékéhez járulunk melegedni, régi dicsőségről álmodozni, kisebbségi sorsban erővel töltekezni, nehéz körülmények között reménységet meríteni. Ha tudjuk is, hogy az ilyen időket nem lehet levezetni a bennünk lévő tényezőkből, hiszen ezek az idők mindig kegyelmi idők; ha tudjuk is, hogy a kegyelmi idők mindig rendkívüliek, mégis hangsúlyoznunk kell azt, hogy ami a XVI. században történt Magyarországon, az nem volt más, mint Isten azon ígéretének valóraváltása, melyet Ézsaiás 55:11-ben így ígért: “'Az én beszédem nem tér hozzám üresen, hanem megoselekszi, amit akarok”. így kellett tehát mindennek történnie. Az igének s vele az ige egyházának győzelem ígértetett. Ebben a mi hitünkben nem zavar meg az, hogy az ige és egyházának útja nem akadálytalan, sem az, hogy az ige igaz népe kisebbségben van, hiszen előre megmondotta nekünk az egyház Ura: “E világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok, én meggyőztem a világot.” (Ján. 16:33). A magyar reformáció hód.tásait nem lehet könnyen lemérni. Lelki dolgokról van itt szó s a lelki dolgokat emberi mérőeszközökkel lemérni s számokban kifejezni nem lehet. Ezenkívül nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a XVI. században az egyház hódítása nem történt a mai módon, tehát nem lehet lemérni áttérési statiszt kával. Ez az idő olyan, mint a kér. egyház legelső ősi korszakának ideje, amikor még kialakulatlan helyzetben éltek egymás mellett Krisztus gyermekei, az evangélum által megérintettek s a világból szabadulni kívánkozók. Magyarországon is sokan lehettek, akiket a reformáció híveihez számítottak, pedig valójában csak átmeneti állapotban, vajúdásban voltak s ami bennök volt, az inkább nevezhető reformvágynak mint reformációnak. Ebben a tekintetben külön is világosan kell látnunk, különösen a mozgalom elején, a reformációnak és humanizmusnak egymással való keveredését Magyarországon. Ebben a szellemi irányzatban sok reformáció-szerű volt, de lényegében oly messze volt a reformációtól, mint Erazmus Luthertől. Azt sem szabad elfelejtenünk, — hogy a XVI. század vallási állásfoglalásába sokszor irányító módon szólt bele a politika. Sokszor zavarodott össze benne a vallásos és nemzeti érzés. Különösen az első időben voltak olyanok, akik a németek iránti politikai ellenszenvüket vitték át a reformáció munkájára, később (pedig sokaknak a reformáció mellé való állását a politika is befolyásolta, mert így látták jobban biztosítottnak a nemzeti irány győzelmét. A reformáció hódítása nem egyenes vonalban emelkedett, hanem hullámvonalban. A század első három évtizede a kezdet korszaka. A negyedik és ötödik évtizede a nagy missziói lendületé. A század második fele a lutheri reformáció meggyökereztetésének és az evangélikus egyház megerősítésének a kora. Természetesen, itt sem csupán szervező munka folyik, hiszen ebbe a korszakba esik pl. Sztáray Mihály, az énekesreformátor, Bornemisza Péter, a harcias püspök és ebben születik meg Károli Gáspár vizsolyi bibliája is. Hogy hazánk melyik területén teijedt el először a reformáció ? Ki tuciná megállapítani a mag útját a levegőben? Felkapja a saél és elsodorja messzire. Madár szárnyán, vagy ember ruháján indul el kóbor útjára, valahol leesik, gyökeret ver és kikéi. Ilyen csodálatos az ige útja is. Néha ott kél ki, ahol emberileg semmi magyarázat nincs reá. Ezért nehéz az ige hódításának földrajzát megállapítani. Eleinte szórványosan jelentkezik Luther tanainak a hatása. Egyes városokban, egyes polgárok s a papok közül is egyesek megismerkednek s foglalkoznak tanításával. Az új szellemet elsősorban a lutheri könyvek közvetítik, Az országhatárokon átnyúló, a szellemi mozgalmak szelét hamar megérző királyi udvar is élénken reagál a németországi eseményekre. A személyekre való hatásköre egyre-egyre tágul s a XVI. század közepén leér a falvak lakosságához. Ezzel a térbeli terjedéssel jár együtt az, hogy az ország törzslakossága, a nemzeti nyelvek különbsége nélkül, megismerkedik Luther müveivel és szívesen fogadja. Budáról és a királyi udvarról és környezetéről már 1525-ben az a vélemény (amint ezt a vatikáni irattár igazolja), hogy ha a Luther követői edlen hozott törvényt Budán végre akamnák hajtani, ez esetben “legelőkelőbb polgáraitól fosztatnék meg a város s úgyszólván faluvá sülyedne.” Budán kívül természetesen a németajkú vidéken jelentkezik leghamarább a reformáció hatása. Sopronban már az 1522. évben a vendéglőkben Luther iratait olvassák. 1524-ben már hivatalos eretnek-nyomozást, inkvizíciót tartanak, amely megállapítja, hogy Sopronban Luther iratai általánosan ismeretesek és közkézen forognak. Sopronnak első nagy papja, Gerengel Simon már a Szent Mihály templomot használja úgy, hogy reggel 8 óráig a plébános misézik, utána pedig ö tart istentiszteletet. A Szepességen már a harmincas évek kezdetén nagy hódításai vannak a reformációnak. A szövetkezett felvidéki szabad királyi városok: Eperjes, Bártfa, Kisszeben, Kassa és Lőcse külön hitvallást készítenek, melyet 1558- ban a király jóváhagy s 1560-ban az esztergomi érsek is megerősít. Az erdélyi szások között már 1519- ben akadnak a reformációnak követői. 1525-ben Nagyszeben bírája már nyíltan a reformációhoz csatlakozik. 1529- ben a tanács azt a határozatot hozza, hogy a Kanonokok, a Domonkos- és Ferences szerzetesek és minden római katolikus a várost 8 nap alatt hagyja el és a monda azt tartja, hogy harmadnapra egy katolikus sem volt a városban. Zsilinszky szerint a mohácsi vész után két évtizeddel az egész szász földön uralkodóvá lett a reformáció. Erdély magyarlakta vidékein kissé később kezd elterjedni, de az ötvenes évek elején már itt is többségben van. A mohácsi vész után közvetlenül a Tisza vidékén tesz hódítást a reformáció. Itt kezdi működését Szegedi Kiss István is, de az ö működése leginkább az alsó Duna mellékére esik. A felső Duna mellékén és a Csallóközben Huszár Gál végzi a reformációnak (Folytatás a következő oldaton)
