Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-11-01 / 3. szám
ERŐS VAR 5. (Folytatás az előző oldalról) a munkáját eredményesen, Dunántúl pedig Sztáray Mihály, aki maga hét év alatt 120 gyülekezetét alapít. Kiragadott adatok ezek, annak szemléltetésére, hogy a reformáció évszázadában Magyaromzág lakosságának legalább a négyötöd ré-IGAZ SZÓ AZOKHOZ, AKIK Az emberi élet nem más, mint örökös harc a létért és a jövendőért. A lét és nemlét kérdése tehár existenciális küzdelem a mindennapi kenyérért, a jövő kialakítása pedig ezenfelül az emberi lélek örökös harca a jóért a gonosz ellen. Ennek számtalan példáját találjuk Krisztus tanításában, az Evangélium igazságában sőt a mi gyarló emberi életünkben is. A mi Urunk volt az, aki életével, szenvedésével, halálával és feltámadásával megadta az élet princípiumát, — mondván: “Én vagyok az út, igazság és az élet...” Ezek szerint Krisztus az egyedüli világító fáklya, a.z egyedüli útmutatás és az egyetlen követendő cél. Bármely poszton is a helyünk, bármilyen keserű is az életünk, bármennyire is elkapott bennünket a 20. század megtévesztő ‘ragyogása’, Krisztus önmagáról tett vallomása örök, szent és igaz marad. Mi mindnyájan egy forrongó, rohanó s lázongó világban élünk. Tudjuk, ez a világ nem a miénk, de részesei vagyunk ezeknek az átformáló, modem és civilizált erőknek. Senki sem vonhatja ki magát ezek hatásai alól, hiszen ezek az élet letagadhatatlan szakaszai. A húsunkba és vérünkbe vágnak, tehát érezzük. Ez az élet azonban a mamga törvényeiben, szokásaiban s felfogásaiban, különböző. Amióta az emberség nemzetiségekre szakadt, amióta faji és felekezeti törvényeket szabtak, amióta a bür; és a jó megkezdte szüntelen harcát, az embert az isteni Gondviselés odaállította ennek az örökös életlüktetésnek a középpontjába és rábízta annak és benne saját magának az irányítását. De egyúttal a szívünkbe véste, örök mementóképpen, Krisztus szavát: “Én vagyok az út, igazság és az élet”. Testvéreink, ez a hang, ez a krssztusi tanítás Amerika földjére szakadt sae evangélikus. Brodarics István római katoliáus, szerémi püspök azt írta 1533-ban kelt levelében, hogy Luthernek és követőinek a tanítása majdnem egész Magyarországot bejárta és mélyen gyökeret vert. Verancsics Csanádi püspök pedig a római kúriához 1606-ban intézett iratában, a BOLDOGULNI AKARNAK A magyar fajtánk számára mélységes igazsággal és szent erővel hat, mert ez adja vissza nekünk a már megingott hitet, ez ad bátorságot, ez kölcsönöz erőt, ez nyitja fel sokszor elhomályosult szemünket és ez vezet oda, ahol minden élet forrása fakad. Emögött az Ige mögött ott van a Te életed is. Érezned kell ennek az igazságát 30-40 év távlatából, a két véres világháború lelki és testi pusztításaiból és főképpen a még mindig égő, sajgó szív lüktetéséből, amely különösképpen a nemrég érkezett testvéreink testében és lelkében ma is olyan frissen él. Nekünk: öregeknek és fiataloknak, akik itt űj hazára találtunk, vagy fogunk találni, csak ez a krisztusi Ige lehet követendő célunk. A tárgyilagos szemlélő tapasztalatai alapján állapítjuk meg, nem könynyü feladat — emberi gyarlóságunknál és bűnösségüknél fogva — megtalálni, megragadni és megtartani az igazi irányt s menni arra, amerre a szenvedő Krisztus vezet, ahol megbocsátani kell tudni, amerre csak türelem, lemondás és a felebaráti szeretet a pihenő állomások. De minél meredekebb, önfeláldozóbb ez az út, annál bizonyosabb, hogy az út végén ott vár a megbocsátás, a szeretet és a megváltás Krisztusa, áiapadhatatlanul gazdag kegyelmével. Fiatal testvérünk, aki az isten telenség elleni harcodban olyan töretlen erővel állottad meg a helyedet, most rajtad a sor, hogy megmutasd itt is, harcod mégsem volt hiábavaló, mert meggyöngült testedben legyőzhetetlen keresztyén lélek lakik, mely a számodra még ismeretlen, új világban is dolgozni, alkotni, és — küzdeni képes. Ne engedd el annak a Krisztusnak a kezét, Akinek megmentett és Amerika szabad földjére vezetett életed köszönheted. Ne engedd magad eltánto-Szent Korona területén, csak egy ezrelékre becsüli a római katolikusokat. Nem túlozunk tehát akkor, ha azt mondjuk, hogy a XVI. század Magyarországa evangélikus ország. T. ü. (Folytatjuk) MERIK A BAN rítani a sötétben bujkáló csábítás által. Hidd el, sem új kocsi megszerz'si vágya, sem az utolsó filléred n szerzett mulatozás, sem a másnapi elégedetlenség nem lehet úrrá rajtad, ha annak a Krisztusnak a testvére vagy, Aki érted és veled együtt szenvedett. Illeszkedj tehát bele az új világ új rendjébe s kérges kezed komoly munkája legyen a bizonyíték, hogy Te nemcsak a sokat szenvedett hazád, hanem Krisztus katonája is vagy. Az ő szava Téged is hív. Az ő igéje Neked is szól. Az ö háza téged is vár. A két-három nemzedék menekült, vagy bevándorolt magyarsága pedig türelemben, megértésben és fe eb rráti szeretetben legyen: EGY. Ha emberi felfogásunk, képzettségünk, munkánk és korunk különböző is, ha elvi, gyakorlati eltérések távolítanak is el bennünket egymástól, a krisztusi önfe'áldbzó szeretet parancsa mindnyájunk számára egyaránt kötelező. Ezért legyünk ,at'iok segítségére, akik az amerikai élet kapujában még tanácstalanul állnak, vezessük őket, s legyünk hozzájuk türelmesek és megbocsátani tudók. Mindezekfelett pedig, akár most érkeatxnk akár néhány éve, vagy évtizede itt vagyunk már: ne legyen a mi utunk, igazságunk és életünk máshol, mint Krisztusban, ő mondja, hogy csak Rajta keresztül juthatunk el Istenhez. HITBEN járunk, nem látásban. — (2. Kor. 5:7). AZ IMÁDSÁG legyen reggeled kulcsa s éjszakád lakatja. AZ “ERŐS VÁR” az amerikai magyar evangélikusok egyetlen lapja, — ezért pártolja minden evangélikus és küldje be előfizetését s terjessze a lapot.
