Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-11-01 / 3. szám
2, ERŐS VÁR Hálaadás napján Az amerikai lázas munkatempó minden évben, november utolsó csütörtökjén egy napra megpihen, bogy megünnepelje a hálaadás napját, —• (Thanksgiving Day). Az amerikai nép ezzel az ünneppel akar méltó kifejezést adni annak a legtisztább emberi érzésnek, amelyet úgy nevezünk: Hála. Hálát adni annyit tesz, mint feltekinteni minden jó adomány és tökéletes ajándék Atyjára, a Teremtő gazdag Istenre. Az amerikai nép tehát ezen a csütörtökön hálát akar adni Teremtöjének mindazokért a javakért, amelyekkel az isteni kegyelem öt történelme során megajándékozta. Igaz, hogy a hálaadás fogalma nem új keletű, mégis minden elisme. résünk az amerikai nép felé irányul, mert a világ nemzetei közül Amerika népe az első, amely hivatalos formában is megőrizte, ápolta és kifejlesztette a hálaadás bibliai gondolatát. Ebben kifejezésre jut az, hogy minden jó: —: az élet, a mindennapi kenyér, az oltalom Tőle van, nem szabad és nem lehet erről soha megfeledkezni. Más formában ugyan, de a hálaadás gondolata megvolt Magyarországon is, amikor népünk köszönetét mondott Istennek a bőséges aratásért. Istennek hálát adni azonban nemcsak az amerikai nép kötelessége, -—hanem minden emberé, aki Teremtöjének jóságát, segítő szeretetét s gizdag kegyelmét érzi, “Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről” ■— mondotta már a zsoltáríró. A Biblia arra tanít bennünket, hogy Jézus, ha az Atyáhor szólott, mindig a hála szavaival imádkozott, így adott hálát Krisztus az ötezer ember megvendégelése e'őtt né rá y kenyér és hal felett, (Mk. 6:41), az űrvacsora szerzésekor a kenyér és a bor felett (Mk: 14:22-23), Lázár sírjánál előre a feltámasztás csodájáért (Jn. 11:41). Pál apostolról pedig feljegyezték, hogy különös jelentőséggel hirdette, vallotta és é'.te a hálaadást, ezért írta: “Mindenben hálát adjatok”. Istennek hálát adni tehát mindnyájunk kötelessége, de különösen azoké, akik az ínségből, a szenvedésből érkeztek a a új hazába, akiket a biztos halál elöl mentett ki a szabad életbe Ibijén gondviselő keze. Gondoltatok-« (Folytatás az előző Oldalról) szatérésére emlékeztető Krisztust várjuk. A talentumok itthagyott sáfárai olvassák el sokszor Márk 13, Máté 24 s Lukács 21. fejezetét. Ezekben közölte Jézus visszatérésének jónéhány jelét. Húzzuk alá a fontosabbját. Bizonyos természeti, történelmi s lelki jelenségek a hívő ember számára Jézus visszatérésének a jelei. “Lesznek jelek a napban, holdban, és csillagokban és a földön... mikor a tenger és a hab zúgni fog.” (Lukács 21, 25). Mikor a diadalmas reggeli nap esténként lehanyatlik, mikor éjszakáink titokzatos vándorának, a holdnak sáppad't képe havonként elfogyatkozik, mikor a nyári égen leszalad egy hulló csillag, mikor megdördül az ég, akkor a hitetlen ember természeti törvényeket bogozgat, a hivő embernek azonban Krisztus visszatérésére szabad és kell gondolnia. “Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről... Mert nemzet támad nemzet ellen, ország ország ellen és lesznek döghalálok mindenfelé. Akkor nyomorúságra adnak majd titeket és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt as én nevemért.” (Máté 24; 6-9). Háborús hírek hallattán mi, keresztyének nemcsak imádkozunk szívből a békéért, hanem Krisztus visszatérésére gondolunk. Mikor a spanyolországi evangélikusok üldözését hallottuk, akkor nemcsak a hittestvéri sorsközösség érzete fogta el a szívünket, hanem ebben is Krisztus visszatérésének megmondott jelét láttuk. “A goncszság megsokasodik, — gyűlölik egymást, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24, 12). “Sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják: Én vagyok cs sokakat elhitetnek.” (Márk 13, 6). “És az Isten országának evrngélioma hirdfettetik majd az egész világon... és akkor jön el a vég.” (Máté 24, 14). Meghidegült, gyűlöletbe kövült szívek fagyos világában Krisztus visszatérésével melegítjük a szívünket! Mikor pedig azt tapasztaljuk, hogy minden eddiginél bővebben szól az iga, repülőgép viszi, rádió sugározza szinte a föld végső határáig, akkor tudhatjuk, hogy nincs már messze, hanem a küszöbön van Krisztus visszatérése. Az első ádvent em'ékezetében, a mostani ádvent visszatérő alkalmán, az utolsó ádvent teljes bizonyosságában halljuk meg a jelekre mutató nagy igét: Imhol jő néked a te királyod! Szabó József, ny. püspök erre, magyar evangélikus testvéreink 7 Megtcütötte-e szíveteket a hála meleg érzése őiránta és jótevőitek iránt? — Volt-e, vagy van-e 1 elketekben hála az Egyházatok iránt, amely elsőnek nyújtotta ki felétek kezét? Adtatok-e kifejezést hálátoknak az új haza iránt szorgalmatokkal, munkátokkal és megelégedettségtekkel ? Mi hisszük, hogy igen! De ha csalódnánk, legalább a há’aadás napján gondoljatok mindarra, amitek van és gondolatok feltétlenül Arra, akitől mindenteket kaptátok. Hálaadás nélkül életünk üressé, semmitmondóvá válik. S>ajn:s, mai v> lágunkban egyre többen megfeledkeznek a, hálaadásról. Nincs idő, nincs türcfem, nincs akarat kifejezni hálánkat Isten iránt, felebarátaink, vagy családunk iránt! Pedig ez mindnyájunknak kötelessége! A hálaadás napja legyen tehát a Tiéd is, Testvérem! Ma és minden nap, amikor nem csupán kérsz, követelsz, —. hanem azért állsz meg, hogy valóban igaz szívvel adj hálát mindenért: az életedért, családodért, egyházadért s nemzetedért a gondviselő Istennek! így ünnepeld lélekben és valóságban a hálaadás napját. ❖ HÁLAADÓ IMÁDSÁG Üristen, mennyei Atyánk! Te adtad testünket és életünket, és Te tartod meg azt minden időben isteni áldásoddal. Kérünk Tég:d, hagyd meg nálunk áldásodat ezután is, hogy mindenkor hálaadással fogadjuk mindazt, am're szükségünk van és ami javunkra van. Jézus Krislztus Urunk, a Te fiad által, aki Veled és a Szentlélekkel valóságos Istenként él és uralkodik örökkön örökké. Amen. (Nürnberg, 1691). AZ ISTENFÉLELEM a bölcsesség kíi'ídete.
