Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-11-01 / 3. szám
*>'9« uiheran C jicn Ccr. Denison & West 9öih St & 3245 WEST 98th ST. CLEVELAND 2, OHIO AMERIKAI /■ ía i l r r 2 CENTS 2 X EM4NGELIKUS ELET — XXL ÉVFOLYAM — 1957. NOVEMBER — IMHOL JŐ NÉKED A TE KIRÁLYOD A király előtt hírnök szaladt. Gyors volt a lába, hangos a szája, s egyetlen a mondókája: ‘‘Jön a király!” Jézus-király ádventi útján is szaladt egy futár: “Imhol.” Messziről jön, az ótestámentum mélyéből. A próféták minden írfisa csupa Krisztueramutatás. Ésaiasnál már határozottan harsan a hírnök szava: ‘‘Mondjátok meg Sión leányának: Imé eljött szabadulásod...” (Ésaiás 62, 11). Az ószövetség mélyén már alig alig bír magával az izgatott futár: - “örülj nagyon, Siónnak leánya, Örvendezz Jeruzsálem leánya! Imé jön néked a te királyod”. (Zakariás 9:9). —Míg aztán a megérkezett király maga biztatja még egyszer a futárt Jeruzsálem kapujában: “Mondjátok meg Sión leányának: Imhol jő néked a te királyod.” (Máté 21:5). A biblia összövegében ez a szó, — “imhol” tulajdonképpen azt jelenti: “lássátok meg”. Ébredjetek álomszuszék emberek, ki az ágyból és tódulj az utcára, lomha népség, jön a király! Ez a kis “imh.ol” szó-hirnök történelmi hivatását befejezte. A király megérkezett. Az első advent, megtörtént valóság. Az ige testté lett. Megjelent Isten üdvözítő kegyelme. Ami történt, nem lehet meg nem történtté tenni. Jézust nem lehrt a világból kivenni, sem a történelemből kitörölni. Az “imhol“-nak mégis megvan ma is a szerepe. A történelmi első ádvent után, hosszú sorban ismétlődő mai áelveritek évenkénti alkalmain egyreegyre jön a Király. Mindig jön az igében, a szentségekben is mindig Ö jön. Minden szívre-vett ige Jézus ádventje s minden jól-vett úrvacsvrában Krisztus vonul be az életembe. De így, ádvent idején különös erővel hangzik a harsány ‘‘imhol”: jő neked a te Királyod! Most kettős figyelemmel tapadjon füled az igére, hiszen ádvent Királya közelít benne hozzád! Most fokozott vággyal élj az úrvacsorával, hiszen Krisztusunkkal ez a 1 legszorosabb találkozás, ami a szemtól-szembe való egykori találkozásig e földön embernek megadatik. Az “imhol” szorgos szófutárja tehát nem ment nyugalomba az első karácsonykor. Al'ándóan közöttünk jár, adventkor pedig ünnepi ruhát ölt s emeltebb hangon figyemeztet: “Imhol jő néked a te királyod!”. S ez nem is csak mostanra v> a - kozik, hanem a jövendőre is. A (őré nc’.mi első ádvent után, az évenk n. megismétlődő mai ádventek végén, lesz majd utolsó ádvent is, Az "imhol” erre a végső megérkezésre mutat igazán. Első adventján á király alázatosan, rangrejtve, megüresített szolgai formában, szamárháton érkezett Jeruzsálembe. Csak a Szentlélektöl hitetnyert beavatottak ismerték meg Náalret Jézusában az Isié i Fiát. A mai ádventeken is ez történik. Szegényes emberi stfó igéiben, egyszerű kenyér és bor színe alatt, csak hivő ember találkozhatok Jézussal. Az utolsó rag/ adventkor azonban teljes királyi : i .bőségében érkezik majd, “Imé e'jö a felhőkkel és minden szem meglátja öt, még akik átalszegezték is.” ( Jelenések könyve 1:7). ö mondotta, tehát bizonnyal igaz! Nem tudjuk, mikor lesz, de hogy megígért visszajöveteléröl meg ne feledkezzünk, hanem szüntelenül várjuk, közölte velünk utolsó ádventjének néhány jelét. S az ádventi nagy ige éJlén az ‘‘imhol” most főképpen ezekre figyelmeztessen. Krisztus visszatérésének a jeleire nézve két kísértése van az embernek. Egyik a jel-vakság, másik a jel-kórság. Mindegyik an ördög rontása. A jel-vakságban a talentumok hűséges forgatásának kötelességét nyomorítja csak lefelé-nézö közönnyé, a jel-kórságban pedig az odafen-tva'ókkal-való törődés kötelességét torzítja rajongássá. “Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz, mert veres az ég. Fe ge! pedig: ma :il vatar lesz, mert az ég borús. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, >az idők jeleit pedig nem tudjátok? (Máté 18:2-3). “Galileabeli férfiak, mit álltok itt nézvén a mennybe? (Csel. 1, 11). A hitetlenek nem várják K: s:: tust, mert semmit sem törődnek a jelekkel, a rajongók és tévelygők, pé'tíául az adventisták szintín nem Jéz s: várják voltaképpen, mert csak a je'eket bálványonzák. “Imhol”. Krisztus utolsó ádve tjének, dicsőséges visszatérésének vannak jelei. Mi figelünk ezekre, de józanul r csak az ige nyomán, ahogy a jeleket Krisztus maga megjelölte. Figyelünk ezekre, de nem önmagukért hanem mert mögöttük a bennünket saját visz(Folytatás a következő oldalon)
