Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-10-01 / 2. szám
4. ERŐS VÁR A MAGYAR ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE EGYHÁZUNK - KRISZTUS EGYHÁZA Tekintettej ar ra, hogy Luther Márton életéről, tanításáról külön kiadásban kívánunk foglalkozni, egyházi jellegű kiadványaink során, a következükben mindjárt a magyar reformációval kezdjük ismertetésünket. Attól a pillanattól kezdve, hogy a budai, vagy soproni polgárok először hajoltak rá Luthernek valamelyik titkon hazánkba hozott iratára, vagy mikor Dévai Bíró Mátyás prédikációjában először csendült meg a tiszta és hamisítatlan evangélium, — a mai napig, — magyar evangélikus egyházunk története szakadatlan küzdelem. A fegyverek minősége szerint négy korszakra oszthatjuk ezt a küzdelmes történetet. Az első korszak a 16. századra esik, anÜKor a reformáció hősei a Lélek kardjával, az Igévei küzdöttek. A második korszakban — a 17. századi első felében, — kezökbe kellett venniok a földi fegyvereket is s az erdélyi fejedelmek, Bocskay, Bethlen s az öreg Rákóczi azért küzdöttek, hogy elpusztítsak a gonoszt és védelmezzek a jót: a nemzeti és vallászabadsagot. A harmadik korszak 1781-ig, II. József türelmi rendeletéig tartott. Isten megengedte, hogy ideig-óráig győzzön az emberi hatalom, a földi erőszak. Fegyveres kommissiók járták az országot. Elvették templomainkat. A föld népét erőszakkal kényszeritették a hitével és a Szentirással e.lenkezö szertartásokra. A városi polgárságot szégyenletes adók fizetésére szorították. A nemességet kiszorították a közhivatalokból és a földszerzésből. Püspökeinket, lelkészeinket, tanítóinkat vérpadra, gályára, tömlőébe küldték, vagy száműzték. Ebben a korszakban az evangélium hívei a passzív rezisztencia álláspontjára helyezkedtem s a türelmes hit fegyvereivel küzdöttek. A negyedik korszakban jogi érvekkel, politikai fegyverekkel küzdöttünk a teljes egyenlőségért és viszonosságért, míg a vesztett második világháború után elkezdődött az ötödik korszak, amikor a materializmus szedi újra áldozatait Krisztus hívei közül s a hívő kér. embereket Isten újra mártiromságra kényszeríti. Isten azonoan mindig és minden korszakban gondoskodott a Úszta e.angéiium terjedéséről. Gondoskodott arról, hogy a wittembergi reformáció híre, tanítása, az evangélium élő vize, a Németországot járó diákok, kereskedik és diplomaták által, mint valami szellemi csatornán keresztül, beszivárogják hazánkba. isten szentlelke meggyuj tóttá néhány magyar papnak, tanárnak, szerzetesnek lelkét. S anker ezek a lelkek, akik az evangélium élővizének poharát s az evangélium oithatatlan fáklyáját tartották kezökoen, ott állottak a nagy feladat előtt: bejárni ezzei a kinccsel egy olyan országot, amely a Mohács utáni zavaros időkben tele volt Ferdinand zsoldosainak, Zápolya katonainak, kóbor török martalócoknak, a '■fekete cár” kegyetlen racainajt es a hatalmaskodó fourak bandériumainak egymást és a lakosságot sanyargató és fosztogató csapataival. Mégis elindultak: az egyik bejárta a Vág völgyét, a niásik a Dunántúl lankáit, a harmadik a Duna-Tisza közét, negyedk a Szepesség hegyeit, ötödik a szászok kulacsos városait s a legnagyobb : Dévai Bíró Mátyás, az egész országot. S íme, kigyulladtak a tüzek: Budán, Sopronban, Szegeden, Lőcsén s túl a Királyhágón. A reformáció hőseinek nemcsak a távolságokat, de a pogányságot is le kellett küzdeniük. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy Magyarország nem volt Mohács előtt kér. ország, — de római katolikus történetírók is megállapítják, hogy Magyarországon a Mohács előtti kor magyarsága olyan vallásos formák között élt,amely távol volt a tiszta bibliai keresztyénségtöl. Küisöleges volt, mert alig ment túl a formákon és pogányos volt, mert alig akart tudni az egyetlen szikla-alapról, Krisztusról. — Mikor Mohács után a világi műveltségű főpapság és a műveletlen alsó papság elhagyta helyét, a hitélet említett formái megszűntek s ezzel együtt elvesztette talaját az a felszínen burjánzó kereszténység, mely ötszáz év alatt sem tudta gyökereivel átjárni a magyar lelkek mély rétegeit. A vallási összeomlás eme szomorú korszakában a reformátorok az Ige fegyverével küzdöttek a pogányság ellen. Nem akartak semmit sem tudni, csak az Igéről és senki másról, csak Krisztusról. A lelkek ébredni kezdtek, az Ige gyülekezeteket teremtett, a keresatyénség elért a magyarság szívéhez s életében jó gyümölcsöket teremtett. Meg kellett küzdeniök a félreértésekkel is. A magyar köznemsségben s általában a magyar közvéleményben azt tartották eleinte, hogy az evangélikus hit “német hit” Mivel pedig a magyar köznemesség, a reformáció kezdetén, élet-halál harcot folytatott a németekkel teli királyi udvarral, a királyi udvar és fönemesség politikájával, olyan törvényeket erőszakolt ki: melyekkel nem is annyira a “lutheránusokon”, mint inkább a lutheránusokkal azonosított németeken akart ütni. Végül nem szabad elfeledkeznünk azokról a küzdelmekről, amelyeket a reformációnak az emberi hataimasságokkal kellett megvívnia. Tudunk kínpadra vont, tüzes vassal megégetett s lefejezett evangélikusokról, tudunk máglyáról, amelyen nemcsak Luther iratait, hanem a biblia terjesztőjét égették el, tudunk korbácsokról, amelyekkel evangélikus prédikátorokat és híveiket űzték ki templomaikból, tudunk főpapi talárokról, melyek evangélikusokat üldöző és kínzó, kegyetlen szíveket takartak, de a reformátorokat és a híveket mindez nem félemlítette meg, a gályarabok minden kínzás között is, mindhalálig hűek maradtak a tiszta evangéliumhoz. (Folytatjuk) — dr. — A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: ERŐS VÁR 2836 East Blvd. Cleveland 4, Ohio. Az előfizetés erre a címre küldendő, ....
