Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1957-10-01 / 2. szám

ERŐS VÁR 5. MAGYAR LELKÉSZ AZ ARGENTIN TEOLÓGIAI FŐISKOLA VEZETŐJE A misszióról sokszor hallottunk már és így tisztában vagyunk annak cél­kitűzéseivel. Szinte napról-napra hall­juk, hogy a világ valamelyik táján a pusztába kiáltó Szó termékeny talajra hull, ott terebélyes fává lesz és az Ige tisztaságával és annak áldásaival gaz­dagítja az emberi lelkek isten felé vá­gyó kertjét. Még nagyobb az örömünk aakor, amikor azt tapasztaljuk, hogy eunek a maghintésnek a szorgal­mas munítasaí magyar íajtanu szülöttei, akik mint isten egyszerű szolgái felke­resik a szeiszoroaott magyarságot, nogy elvigyék hozzájuk az nivangeiiu­­mot s magyar nyelven dicsőítsek mind­nyájunk mKotojat. nyemtor meg Köze­­icon erezzük inaguuKhoz isten naial­­mas kegyeimet, meiy ezakóén a natal imsszionariusokoan eiöve, nahiiatova válik, men tuujuk, hogy oárnova visz is a sors bennünket, nem vagyunk egye­­üul, a határok nélküli isten országá­ban magyar nyelven csendülhet lel az ének, anyanyelvűnkön szólalhat meg az Ige és atyáinktól örökölt szép nyelven taníthatjuk meg idegenbe kényszerült gyermekeinket imádkozni. Az egyház feladata, hogy missziói munkát végezzen. Ez azt jelenti, hogy valamennyi hívő tagja küldetésben van, lelkészei pedig, belső hivatás­tól indíttatva, úttörőkké válnak^ Ezek egyike Nt. Leskó Béla, aki Délamerikában kezdte meg lelkigondo­zói munkáját. Előtte az ottani evangé­likus magyarság pásztor nélkül pró­bálta megharcolni hősies harcát, azon­ban érezték, hogy pásztor nélkül el­­széíled a nyáj, elhalkul a Szó és kell valaki, aki apostola lesz a hitnek, a magyar igehirdetésnek és Krisztus tanításának. A hívó szóra Nt. Leskó Béla elhagyta előbbi állomáshelyét: Svédországot és 1952-ban megkezdte munkáját Argentínában. EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI FŐISKOLA ARGENTÍNÁBAN Nt. Leskó Béla Budapesten született, a soproni teológián tanult és Cinkotán lett lelkész, 1946 szeptemberében ösz­töndíjjal Svédországba ment, ahol a magyar munkások lelkigondozójaként működött és amellett a svéd-magyar egyházi kapcsolatok kimélyítésén fá­radozott. Az amsterdami világ-konferen­cián, mint magyar delegátus volt jelen. Majd Dániában 500 magyar fiatalnak ielkigondozását irányította. A Luthe­ránus Világszövetség rendelkezésére visszatért Svédországba, ahol dogma­tikai és etikai tanulmányait folytatta es mielőtt elindult újabb állomáshelyé­re, elvette egy ottani svéd lelkész te­hetséges lányát. Aki valaha is hallott a délamerikai politikai, egyházi és földrajzi viszo­nyokról, azonnal tisztában van azok­kal a szinte áthidalhatatlannak latszó nehézségekkel, ameiyek Nt. Leskó Bé­lára vártak. A fiatal misszionáriust nem ijedt meg ezektől, mert eiös volt nitében, megingatLatatlan magyarsá­gában s fiatalos lendülettel, Krisztusba vetett szent meggyőződéssel kezdte meg munkáját: egyházközséget szervezett, a kö­vetkező évben pedig már egy evan­gélikus teológiai főiskola felállítá­sának kivitelén doglozik fáradha­tatlanul. Közben missziói hivatása Braziliá­ba, majd Uruguayba szólitja, ahol ő lesz az első magyar igahirdetö. Csodálatosak az Isten útjai! Sokszor tövisekkel s küzdelmekkel teli, de ezt az utat még többször átszövi az embe­ri léleknek adományozott kegyelem. Ez vezette, irányította Nt Leskó Bélát is, amikor megnyitotta az argentin, evangélikus teológiai főiskolát, mint annak kinevezett dékánja. A követke­ző év szeptemberében már megtörténik az új iskolaépület ünnepélyes felavatá­sa. Nincsen helyünk, sem erőnk annak a sok fáradozásnak a méltó taglalásá­ra, amely az évszámok között van, — csak annyit tudunk leszögezni: a mi kegyelmes Istenünk ezzel a teológiai intézettel újabb beszédes jelét adta szeretetének és annak a tanításának: “Aki titeket hallgat, engem hallgat éa aki titeket megvet, engem vet meg és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem kiküldött.’’ (Lukács 10:16). AZ EVANGÉLIUM DIADALA Két éves “születésnapját” ünnepli az argentin evangélikus teológiai főisko­la azon a veröfényes szeptemberi dél­­elóttön, amikor az Erős Vár szerkesz­tősége vendégül látja Nt. Leskó Bélát, aki északamerikai útjáról “hazatérő­ben” a sok konferencia, hivatalos láto­gatás, több nyelvű igehirdetés és ve­tített képekkel kísért előadás után két napot Clevelandban tölt. Itt már pi­henésre is marad néhány órája, mert • csak” angolul és magyarul kell pré­dikálnia, a nöegyleteK vendegei elolt beszélnie, míg előbbi utazásai során spanyolul, németül és svédül hirdette az Isten igéjét. Nr. Leskó Béla frissen, fiatalo­san válaszol kérdéseinkre. Elmondja, hogy (Isiiében, Uruguayban és Brazíli­ában teljes a valiasszabadság, ae az egyházakat, mint egyesületeket es klubbokat regisztrálják. Az állam ma­gatartása az egyházakkal szemben a­­zonban különböző. Megemlítette, hogy a katolikus egyház nagy politikai be­folyással rendelkezik ezekben az álla­mokban. Argentínában a lakosságnak csak 18 százaléka protestáns, viszont feltűnő, hogy a nagyszámú katolikus közül csak 20 százalék a templombajáró. Ez azt jelenti á gyakorlati életbon, hogy egyre többen keresik a tiszta Evangéliumhoz vezető utat és ma már sok intelligens keresztény vallja ma­gát evangélikusnak. Ez kötelez ben­nünket s spanyol munkára, hangsú­lyozza Nt. Leskó Béla. Ugyanis tizen­két teológusunk közül hat spanyol, akikből kitűnő igehirdetők és jó lelké­szek lesznek Mint érdekességet említi meg vendé­günk, hogy az argentin állami hivatalokban a legnagyobb szívélyességgel bánnak az evangélikusokkal. Határozott megbecsülés mutatkozik irányukban, különösen azért, mert a házaséletük tiszta, kiegyensúlyozott, az Evangélium szellemének megfelelő. Különösen áll ez a lelkészekre, akiket felettébb becsülnek, ha azok —háza­sok. Az argentin nép egyébként is a

Next

/
Oldalképek
Tartalom