Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1948-04-01 / 4. szám
4 ERŐS VÁR ERŐS VÁR Official Religious Monthly of the Hungarian Lutheran Churhes of America Az amerikai magyar ág. hitv. ev. egyházak hivatalos lapja. Editor — Főszerkesztő: Rév. Gábor Brachna. 3243 W. 98th St., Cleveland 2, O. Kiadóhivatali vezető: Rev. Paul Markovits, 161 Hazelwood Ave., Pittsburgh 7, Pa. Munkatársak: Az amerikai magyar evangélikus lelkészi kar. Minden cikk, közlemény, valamint minden előfizetés, reklamáció és megrendelés a kiadóhoz küldendő. Subscription Price: $1.50. — Előfizetés: $1.50 egy évre. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa “PRO PATRIA ET LIBERTATE” Rákóczy korabeli jelszó áll az Amerikai Magyar Református Egyesület jelvényén. “Hazáért és Szabadságért!” jelképezi az Amerikába szakadt magyaroknak munkásságát, melyet egyleti téren végeznek. Szép és dicső dolog élni és dolgozni ezen eszmékért. Tette is ezt azon magyarcsoport, mely az Amerikai Magyar Református Egyesület ezreket számláló csoportjába szegődött. Ötvenkét esztendő hosszú évein át szaporodott az Egyesület tagjai száma, anynyira, hogy az elmúlt hónap 8—14-ig tartott Clevelandi nagygyűlésén a kiküldött 112 delegátus 28,204 tagról hallott jelentést. Szép és dicső a “Hazáért és Szabadságért!” élni mi mégis azt hisszük, hogy szebben tükrözi vissza az igazi egyleti munkásságnak képét az Egyesület másik jelszava: “Si Deus Pro Nobis, Quis Contra Nos” — Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?! A hitnek erős alapjaira épitették azt a várat az amerikai magyarok, melyet a Testvérsegités várának ismertünk meg az elmúlt fel évszázad alatt úgy itt Amerikában, mint szülőhazánk földjén. Megismerte a protestáns magyar, hogy “Hiába épitik a munkások a házat, ha azon nincs Isten áldása!” azért van az még 50 esztendő után, hogy minden gyűlést és konvenciót az Istennek tiszteletével kezdi meg a Református Egyesület. Evangélikus szempontból jó tudni ezt, hiszen az épitők soraiban ott találunk a mi hitsorsosainkból is ezen nagy Egyesületben. Március 8-án tartott istentiszteleten is látható volt, hogy többen voltak evangélikusok a kiküldöttek között. Jól esett látni azt, hogy a testvéri szolidáritás Reformátusok és Evangélikusok között, megvan. Köszönet jár református testvéreinknek azért, hogy olyan helyeken, ahol kicsiny számban élnek az evangélikus magyarok, gondot viseltek és viselnek róluk. A nagygyűlésen kiküldött delegátusok között levő evangélikusok azt bizonyitják, hogy MUNKÁSOK ÉS ÉPÍTŐK az evangélikus testvérek az Egyesület életében is. Az ERŐS VÁR sok barátot talált a clevelandi nagygyűlésen. Barátja lett a nagy Egyesület, mely meghívással tisztelte meg evangélikus havilapunk. Barátjaivá lettek a sajtónak képviselői, akik között Káldor Kálmán, a hetilapok elnökének nejében evangélikus hittestvérre talált. South Bend, Indiana delegátusa Varga István, orosházi születésű földim, aki kedves nejével együtt többször elbeszélgetett velem. Beszéltem Beaver Falls, Pa. ev. delegátusával, Toledo, Ohio delegátusa és Duquesne, Pa. delegátusa szintén a hü egyesületi munkások közül való ev. ember volt. Legnagyobb örömöt részemre Bogár István, központi tisztviselővel való megismerkedésem jelentett. Őbenne az “Alma Mater” szarvasi evangélikus gimnázium öregdiákjára találtam, akivel több estén át el beszélgettünk evangélikus iskolánk múltjáról és köszségünk régi emlékeiről. Hü sáfárok sokasága volt együtt a Református Egyesület clevelandi gyűlésén. Dr. Újlaki Ferenc, a lelki ember elnöktől kezdve, minden delegátus azon hitének adott kifejezést, melyet a Református Egyesület jelszavaként ismerünk: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!” Hazáért és Szabadságért! — mindenünket adjuk. M. P. AMERIKAI SZOKÁS Régen elmúlt már Karácsony, Husvét is el ment már s mi mégis gyakran gondolunk azokra a szokásokra, melyeket az amerikai nép ezen ünnepek alkalmával elsajátított és pontosan igyekszik betartani. A karácsonyi, húsvéti kártyákra gondolunk. Egy-egy alkalom nyilik az ünnepek alatt, hogy barát barátot, ismerős ismerőst tiszteljen meg egy ilyen megemlékező kártyával. Lehet, hogy az élet rohanása hozza magával azt, hogy ezekre a kártyákra, már a névaláírás helyett nyomtatja a nevét, de mégis van valami szép benne. Husvétban kaptam kártyát olyan ismerőstől, akinek vendégszobám ajtaját nyitottam ki két évvel ezelőtt. Nem felejtkezett meg egy kedvesen eltöltött éstéről még két esztendő után sem. Örömmel próbáltam visszaemlékezni én is ismerősömre. Nemrégiben menekült magyar emberekkel volt többszöri levelezési ügyem, 1848 próbáltunk mi is ünnepelni, demokráciának áldott ünnepét. Mentek a levelek tőlem, s mély volt a hallgatás a levél másik oldalán. Uraim, legalább nyomtatott karácsonyi kártyát küldjenek, hogy élnek s van megemlékezés a tisztességről!! Szól ez a kérelem azoknak is, akik valamilyen formában amerikából segélyt kaptak. Amerikai adakozóik felháborodva kérdezik tőlem, hogy élnek-e a segély részesedői! Nem szégyen a köszönetadás soha! De szégyenli magát az ember, ha mások hanyagsága miatt a saját orcája kell, hogy vörös legyen. M. P. í
