Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1948-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 5 SZÉTSZÓRÓDÁSBAN MENEKÜLT EV. LELKÉSZ NAPLÓJÁBÓL (Januári Erős Várban egy kérést intéztünk olvasóinkhoz, hogy tegyék lehetővé azt, hogy havonta élelmiszeres csomagokat küldhessünk a német-ausztria országokban szolgáló ev. lelkészek részére. Válaszul több gyülekezetünk küldött pénzt a csomagküldéshez, melyet szerkesztőnk intéz el Clevelandban, a^ West Side-i Ev. Női Egylettel. Kezünkbe akadt testvér egyházunk lapja, a Reformátusok Lapja, melyben Dr. Dienes Barna egy levelet közöl Ausztriából. A levél Írója magyar ev. lelkész, aki egy hónapi munkájáról vezetett naplóját csak rábeszélésre adta át az ő amerikai látogatójának Dr. Dienesnek. Hiszem mindannyiunkat érdekelni fog ezen napló. Nagy József ev. lelkésznek mi is köszönetét mondunk soraiért, úgy szintén Dr. Dienesnek, amiért meggyőszte az írót a sorok átadására. Evangélikus Világ Akciónk az Világ Tanácson keresztül is munkálkodik. — Kiadó.) BESZÁMOLÓ 1947 november havában végzett lelkészi munkámról Másodikén reggel fél hét órakor indultam a négy kilométerre fekvő Peggauba, gyalog, mert vasárnap az angol megszállási övezetben semmiféle közlekedési lehetőség nem áll rendelkezésemre. Peggauban 8 órakor Istentiszteletet tartottam. Fél tízkor már vonaton ültem, hogy délután három órakor Kapfenberg-táborban tarthassak Istentiszteletet. Istentisztelet után meglátogattam több családot, este pedig Miss Taylor vöröskeresztes kvéker testvérnek köszöntem meg, a tábor protestáns lakói nevében, szeretetteljes támogatását; ugyanakkor megbeszéltük a készülő tábori baraktemplom felszentelésének programmját is. Harmadikén reggel öt órakor indultam Kapfenbergből Grazba. Itt részt vettem a menekült protestánsok segélybizottságának gyűlésén, amely alkalommal a magyarok közül többen keresték fel Stuart S. Pratt amerikai lelkészt, hogy személyes ügyekben tárgyalhassanak vele. A segélybizottsági gyűlésen igen lehangolt a magyarok háttérbe szortása. Itt értesültem arról, hogy a genfi Ökuméne (Egyházak Világtanácsa) igen tekintélyes öszszeget bocsátott a bécsi egyházi főtanács rendelkezésére azzal a kikötéssel, hogy támogassa a menekült lelkészeket. Ugyancsak ekkor kellett tudomásul vennem azt a szomorú tényt is, hogy a menekült protestánsok részére küldött adományokból minden nemzet részesült, csak a magyarok és a methodisták nem. A testvéri szeretetnek ilyen megnyilvánulása felszólalásom alkalmával könnyet csalt szemembe, mire megígérték, hogy igyekezni fognak helyrehozni a tévedést. A gyűlés után néhány grázi családot látogattam meg. Este 8 órakor érkeztem haza. Negyedikén reggel már ismét utón voltam, hogy egyik testvéremmel Grazban valamilyen helyiséget szerezzünk, hogy az esetleges adományokat kioszthassuk. Fáradozásunk azonban hiábavaló volt. Hazaérkezve a Magyarországból Németországba, és viszont, továbbítandó leveleket (19 darab) postáztam, valamint a hivatalos leveleket iktattam és a sürgősebbekre válaszoltam. Közben többen kerestek fel, vallásra való tekintet nélkül, tanácsot kérve, hogy ügyeiket hol és melyik hivatal intézné el. Éjfél körül feküdtem le. Ötödikén a strassi tábort látogattam meg. Elbeszélgettem az újonnan menekült magyarokkal és a kiutasított népi németekkel, akik között több olyan is volt, aki csak beszélni tudott “svábul”, de irniolvasni nem, de mert a neve német: ezért kellett elhagynia Magyarországot vagy Jugoszláviát. A táborban kaptam éjjel szállást: fütetlen szobában egy szalmazsák meg egy takaró szolgálta minden kényelmemet. Hatodikén reggel 4 órakor már ismét vonaton ültem, hogy a Murau vidékén lakó magyarokat meglátogassam. Délután 16 órakor érkeztem Frojachba. Innen gyalog folytattam utamat a hegyek közt szétszórtan élő magyarok felkutatására. Három családot látogattam meg. Vacsorám egy csésze tej volt, amit nagy könyörgésre az egyik tanyában szereztem. Éjjeli szállásom egyik magyár családnál egy lóca volt. Hetedikén reggel tovább folytattam az utat, autóbusszal, Murau, St. Georgen és Kaindorf magyarjainak meglátogatásával. Ebédem a táskámból elővett kenyér volt, mert nem találtam olyan vendéglőt, ahol kapni lehetett volna valamit. Este indultam vissza. Unzmarkba érkeztem fél kilenckor; két óráig a váróteremben próbáltam egy kissé pihenni; amikor ismét vonatra ültem s reggel hét órakor érkeztem haza. Nyolcadikén beszédemet készítettem és levelezésemet intéztem el. Istentisztelet gyülekezete A waldweri táborban (Passau mellett) Kilencedikén reggel alkalmi autóval Grazba mentem, ahol 10 órakor Istentiszteletet tartottam. Istentisztelet után a hívek ügyes-bajos dolgaikkal fordultak hozzám; ahol tudtam, útbaigazítást adtam. Mire ebédelni mehettem, fél kettőkor, már csak a maradékokkal kellett megelégednem. Délután a kórházban látogattam meg négy beteget. Este Tobelbadba mentem, ahol egyik hívemnél kaptam éjjeli szállást. Tizedikén ismét Grazba mentem, ahol a fogházban lévő magyarokat látogattam meg, majd pedig a Világtanács által adományozott kerékpárt vettem át és szereltem össze, így már kerékpárral tudtam hazajönni. Saját magam által készített ebédem elfogyasztása után Peggauban kerestem fel az evangélikus kollegát, hogy valami támogatást kérjek tőle a protestáns menekültek számára. ígéretet kaptam, de egyebet nem, annak dacára, hogy biztos tudomásom volt arról, hogy három bála ruha áll a menekültek rendelkezésére, de ez szerinte csak a népi németeket illeti, a kapott utasítás szerint. Mivel e felett csodálkozásomnak adtam kifejezést, megígérte, hogy ebben az ügyben a szuperintendenshez fordul felvilágosításért. Este az egyik peggaui hívemnél tartottam házi áhítatot, amelyen nyolcán vettek részt. Tizenegyedikén és tizenkettedikén itthonn voltam: élelmezési cikkeket igyekeztem beszerezni, valamint levelezésem egy részét intéztem el. Tizenharmadikán délután Judendorfba mentem kerékpáron, ahol házi áhítatot tartottam, még aznap este vissza is érkeztem. Éjjel 11 órakor táviratot kaptam, hogy menjek le Strassba, mert több magyar szeretné, ha valamilyen munakhelyen elhelyezhetném őket. (Folytatása következik)
