Erős Vár, 1946 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1946-05-01 / 5. szám
VOL. 14-1K ÉVFOLYAM CLEVELAND, OHIO, 1946. MÁJUS 5-IK SZÁM. Meg Ueii menteni a magyarhoni evangélikusokat ÁLTALÁNOS HELYZET A Lutheránus Világ Akció nagy mentő tervei között nagy részvéttel foglalkozik a magyarországi evangélikusok sorsával is. A Lutheránus Világ Almának kimutatása szerint 1937-ben a magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikusok száma 534,165 lélekből állott s körülbelül egy harmadát tette ki a magyarországi protestánsoknak. Jól ismert tény, hogy Magyarország sokat szenvedett a háborús bombázásoktól s különösen a háború döntő ütközetei siralmas pusztítást végeztek a magyar földön folytatott ütközetekben Mivel az orosz sereg vezette ott a döntő harcokat s utána az ország megszállói, a mi számunkra meglehetősen hiányos információk jutottak az ottani testvérekről. Mindazon által különböző hírek eljutottak már hozzánk egy és más forrásból, amelyek nagyon nyugtalanítók és elcsüggesztők. A Genfben székelő Egyházak Világ Szövetsége meg lehetős nyilt képér adott arról hogy nemcsak a testi és lelki szenvedések súlyos terhei és iszonyú nélkülözései bénítják meg az egyházi életet, hanem más károk is nagy mértékben visszavetették az egyházi élet fentartásának lehetőségeit. A nagy birtokoknak teljes felosztása igen súlyosan érintette az egyházi alapokat és a nyugdíj intézetet, melynek tartalék tőkéje földbe volt fektetve. A háború mérhetetlen pusztítást végzett az iskolákban, templomokban, árvaházakban, diakonissza otthonokban és egyéb egyházi épületekben s megnyomorította az egyház szolgálati képességét, amelyre különösen a mai viszonyok között oly nagy mértékben szükség lenne. Az egyház és állam egymáshoz való viszonya a jelen körülmények között nagyon kényes. Egy evangélikus püspököt tiz éves fegyházzal és hivatalvesztésre Ítéltek egy általános vád alapján, mint “háborús uszitót”, aki ugylátszik a vádak alapján sem volt német párti, de valószínűleg egy bizonyos mértékben orosz ellenes. AZ EVANG. EGYHÁZ VESZTESÉGEI. Báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi felügyelő hozzánk érkezett levele alapján a következő jelentéseket nyertük: 1. Az Egyetemes Egyház központi épülete (ahol Luther eredeti végrendeletét tartották összesen 32 teli találatot kapott. A könyvtárat és irattárat azonban szerencsésen megmentették. Próbálunk javítani az épületen amennyire lehetséges, de nagy összegre lesz szükség ahoz, hogy ismét szolgálatba tudjuk állítani. 2. Két bérház, amelyikben a lelkészek és özvegyek nyugdija volt befektetve az egyik csak kisebb kárt szenvedett, ellenben a másik három hétig a tüzvonalban volt s annak használhatóvá tétele hosszú időt és sok pénzt fog igényelni, amelyet a mai gazdasági körülmények között pénzöszszegben ki sem lehet fejezni. A nehézséget fokozza az, hogy a földreform miatt az összes földek elvesztek és a pénz alap pedig megsemmisült az infláció következtében. Templomaink közül a Deák téri és a Budavári templomok szenvedtek nagyobb kárt, illetőleg az utóbbiban egy légi bomba robbant és nem maradt meg semmi a falakból. Csodálatosképpen az oltárkép és az orgona megmaradt a Deák téri templomból. 3. A két hires budapesti egélikus gimnáziumból (fiuk és lányok)) a fasoriból és az ^Internátueból csak bizonyos rész használható. Az Internátust nem lehetett megnyitni és az iskolának a nagyobb része romokban hever. Megemlítem talán azt, hogy a fasori gimnázium 15 éven át az országos tanulmányi versenyben mindig az első volt és nagyon sajnálatos, hogy ez a kitűnő intézetünk ma nem tudja hivatását betölteni. 4. Egyházunk egyetlen Theológiája Sopronban romokban hever s a Thelógusok Otthona is használhatatlan, úgyhogy a hallgatók az előadó termekben kénytelenek lakni. 5. Ellehet mondani, hogy általánosságban úgyszólván egyetlen egyházi intézményünk sem menekült meg a háború okozta épület rombolástól vagy a felszerelések elpusztulásától. “Ugyancsak meg kell említenem, hogy egyházainknak sok helyen nincsenek Úrvacsorái edényei s oltári felszerelései — amelynek okát talán felesleges említenem. Vannak gyülekezetek, ahol nem lehetett Úrvacsorát osztani. Némelyik lelkésznek egyáltalán semmi ruhája nem maradt, beleértve a Luther Kabát hiányát is. El sem képzelhető a téli hidegben való szenvedés, amikor mégcsak könnyű felöltő sem maradt sok lelkész otthonában, - Huú^iuin puuák küldésével sok gondot lehetne levenni a vállaikról. “Végül megszeretném említeni azt a jól ismert tényt, hogy lelkészeink amilyen szegények földi vagyon tekintetében. oly gazdagok a gyermek áldásban. A mai körülmények között azonban ajigha van egyetlen lelkész, aki a legszükségesebbet tudná megadni kicsiny gyermekeinek orvosság vagy ruházat tekintetében. “Jóllehet a háború már harmadéve megszűnt, mi még mindig képtelenek vagyunk külföldi barátainkkal a kapcsolatot felvenni. Nem tudjuk felemelni szavunkat és nem tudjuk elmondani bánatunkat. Hallottunk híreket arról, hogy a Vörös Kereszt s az UNRRA segélyeket nyújtanak szerencsésebb szomszédainknak, mi őszintén még nem láttunk semmit ebből a lehetőségből. Önök az elsők, akik felénk nyújtották a szeretet jobbját és megkérdezték, hogy élünk -e és hogy mire volna szükségünk. Egyházam nevében szólok, amikor kijelentem, hogy soha el nem múló hálával vennénk minden segítséget amerikai hittestvéreinktől, ha a magyarországi evangélikus egyház megmentéséért valamit tehetnének.’’.... Ez a levél 1945 Novemberében volt írva, s több mint három hónapot vett, amig ide
