Erős Vár, 1946 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1946-05-01 / 5. szám

2-IK OLDAL ERŐS VAR 1946. MÁJUS érkezett. Azóta újabb jelenté­seket kaptunk, amiből kitűnik, hogy a helyzet sokkal súlyo­sabb, mint azt akkor még oda haza is tudhatták. Egy másik jelentés a magyarországi E- vangélikus helyzetről a követ­kezőket mondja: KÉRŐ SZÓ “Mint a Magyarhoni Evan­gélikus Egyház megbizottja a háború által sújtott szeren­csétlen gyülekezeteink nevé­ben fordulok tisztelettel hit­testvéreinkhez segítségért. A háború a legborzalmasabban sulytotta hazánkat. Először a német pegszállással rontatott meg. azután a bombák tették tönkre városainkat és falvain­­kat. Az állam vagyona ugyan­arra a sorsra jutott mint a magánosok tulajdonjoga; el­vétetett tulajdonaikból s most a köldus nemzet vállaira ne­hezedik a békekötésben kive­tett hadisarc is. A tél hidege, éhségtől kimerült népünket teljesen erőforrás nélkül ta­lálja minden járvánnyal és betegséggel szemben. “Egyházunk ugyanazt szen­vedte. mint hazánk, rommá vált sok százados és évtizedes munkálkodásunk, áldozatunk minden alkotása. Újraépítés­re aligha lehet mégcsak gon­dolni is a mai körülmények között. Az Evangélikus Egy­házak kára körülbelül 25 mil­lió dollár, amelyet templomai, iskolái, parochiái és egyéb in­tézményeinek rombadőlésével szenvedett. A főváros 8 temp­lomából 3 teljesen rom a kö­rülötte fekvő környékkel e­­gyütt. A többi templomaink is csak nagy erőfeszitéssql állít­hatók átmeneti szolgálatba- Némelyik egyházi körzetben a pusztítás oly rettenetes, hogy kérdéses az is, hogy valaha összehozható e majd az egy­házközség a munka folytatá­sára. Azonfelül, az aggok ott­hona és árvaházunk is csak részben használható, pedig a szükség egyre nagyobb lesz. A vidék hasonló szomorú képet mutat. Győrben, ahol legnagyobb Diakonissza Anya­házunk van, jórészt romokban hever; egyetlen nyomdánk ha­sonló sorsban részesült, mint a város. Ennek a következmé­nye az, hogy az egyház telje­sen képtelen egyházi iratokat, vagy újságot kiadni. A sopro­ni lelkészképző intézet is meg semmisült s a lelkész képzés a legnagyobb nehézségek kö­zött folyik. Ezek csak példák a mi nyomorult gazdasági vi­szonyainkból. ugyanoly mér­tékben szenved az egyház köz­ponti munkája is, nevezetesen az Igének a hirdetése is. “A Theológus Otthon el­vesztése miatt a jövő lelkész nemzedék sorsa jutott kritikus helyzetbe. A lelkész nevelés ugyan folyik tovább, de a fel­adat úgyszólván megoldha­tatlan. Értesülésem szerint csak azo­kat a hallgatókat veszik fel. a kik magukkal tudják hozni é­­lelmiszerüket. Ennek a külső szükségnek az eredménye le­het az, hogy a hallgatók szá­ma kataszrófálisan leesik. Hallgatóink száma 1936-ban 125 volt, a számuk évről évre csökkent s 1943-ban már csak 50- en iratkoztak be. A segéd­­lelkészi rendszert már meg is kellett szüntetni, a súlyos lel­kész hiány miatt. A budapesti püspök szerint több gyüleke­zetei kell majd összevonni, hogy a lelkészi szolgálatot biztosítani lehessen. A rossz vagy még inkább a teljesen megszűnt vasúti szolgálat mi­att a vidéki egyházakkal úgy­szólván semmi kapcsolatot sem lehet fentartani. Ajz egy­­háztanitás sok helyen nem tartható meg s félős, hogy az istentiszteleteket se lehet meg tartani sok helyen. “Ordas Lajos, bányakerületi püspök szerint az egyháznak nincs módja szavát hallatni a sajtóban. Ez részben betudha­tó azon ténynek, hogy a né­metek elloptak minden nyom­dát, másrészt a papirhiány­­nak, de legfőképpen a gazda­sági nyomornak. A Kormány engedélyt adott egy heti lap­nak a kiadására, de a fenti o­­kok miatt nem lehetett fen­tartani. Könyvek s folyóiratok ugyancsak megszűntek a fent1’ okok következtében. Végtele­nül szomorú, hogy éppen most, amikor az Egyház vi­gasztaló szavára oly nagy mértékű szükség lenne, ne­künk némáknak kell marad­nunk. A Kormány jóindulata és engedélye ellenére az Ige egyháza kénytelen hallgatni VÖRÖS KERESZT JELENTÉSE. A szemtanuk leírása még vi­lágosabb képet adnak a hely­zetről. Itt közlök néhány ki­vonatot. A Vörös Kereszt bu­dapesti kiküldöttje Miss Ásta Nilsson a Swedish Israel Mis­sions lapjában, mely 1945 jú­liusában jelent meg a követ­kezőket Írja: Körülbelül 2,000 gyermek gondozását vette kézbe a Vö­rös Kereszt. Ezek mind a leg­­szörnyübb helyzetből kerültek hozzánk. Soknak a szüleit de­portálták vagy öngyilkosságot követtek el kétségükben. A helyzet már 1944 Novemberé­ben végtelenül kritikus volt és napról napra rosszabbodott. Újból és újból el voltunk tilt­va a munkától. Mi titokban próbáltunk segíteni a szegény szerencsétleneken, amennyire csak lehetett. Az ellátás egy­re szűkösebb s szűkösebb lett. Csak a gyermekek kaphattak egy kis tejet, de hamar az is eltűnt a piacról. Cukrot csak a fekete piacon lehetett látni, rémséges áron, amelyre oly nagy szüksége lett volna a kis fejlődő gyermekeknek. Az üz­letek bezártak. Mindent titok­ban kellett tennünk. A viz szolgálat is megszűnt. Havat kellett olvasztanunk a főzés­hez. Világítás nem volt, gyer­tyát nem lehetett kapni. Akik egy kis tökmag olajhoz jutot­tak, azok mécsest csináltak s úgy világítottak a pince me­nedékben. Felszínen senki se lakhatott a naponkénti bom­bázások miatt. SZEMTANÚ LEÍRÁSA A BORZALMAKRÓL. “Bökönyi Mária, aki (Svéd­országban talált menedéket gyermekeivel a következő leí­rást adja a borzalmas hely­zetről : látni a gyermekeket, rongyokban vonszolva fáradt testüket, szemükbe a félelem rémületével és a kétség néma­ságával, amikor szüleik után kutatnak a romokban a bom­bázás után vagy ennivalót ke­­íesve a szemét között... bizony csak annak van fogalma el­képzelni, aki látta már ezt a képet. Én láttam. Láttam gyér mekeket, akik a bomba áldo­zatairól húzták le a rongyo­kat, hogy fázós testüket vala­mivel betakarhassák; láttam az- éhség kínjait, amikor va­kolatot ettek a ház faláról és összeesett lovak testét mar­cangolták és a romok között kihajtott füvekkel töltötték éhségtől agyongyötört gyom­rukat. Láttam anyákat, akik gyermekeket újságpapírba és kemény papírba pólyálták. Boldogok voltak azok az a­­nyák, akik a papír belsejébe egy kis rongyot helyezhettek s a papir a kabátkát helyette­síthette. Nem felejtem el azt a temetési menetet egy hideg októberi napon a bombázás u­­tán, amikor egy gyári asszony koprsóját 5 árva 'kísérte. Itt és ott kifehérlett kicsiny tes­tük a rongyok alól..- A nyolc éves gyermek, aki a legidő­sebb volt köztük, karján vitte a legkisebb sirdogáló testvér­kéjét. “A fenti leírás után szeret­ném összefoglalni azt, amit én az én amerikai hittestvéreim előtt kötelességként látok, re­mélve, hogy az Istentől ne­künk adott javakból megtesz­­szük azokat a kötelességeket, amelyek ezeknek a mi szeren­csétlen embertársaink nyomo­rát enyhíteni fogja. “Segítséget kérünk a romba dőlt iskolák, paróchiák, temp­lomok s elsősorban a diako­nissza intézmények, theológu­­sok otthona, nyomdák, árva­házak, aggok otthonának és a középiskoláknak a felépítésé­re. Segítséget kérünk az evan­géliumi élet feltámasztására, amqlyik a múlt évtizedek fen­­tartó erői voltak. Ezt a segít­séget reméljük, elsősorban az amerikai egyházi irodalom át­ültetésével. Kérünk ösztöndí­jakat arra, hogy evangélikus lelkész jelölteket hozathassunk ki a lelkészi pályára való elő­készítés céljából. Ez kölcsönö­sen élesztené az egyházi öntu­datot és az egymáshoz való közelebbi viszony kiépítését. A fenti kérésem tolmácsol­tam az amerikai egyház népé­vel s hiszem, hogy olyan visz­­hangra fog talájni, amelyik újra életre kelti majd az e­­vangéliumi életet a háború nyomán megdermedt emberi lelkekben. , “A fenti kéréssel apellálok a mi amerikai evangélikus hí­veinkhez, akik oly sokszor meg mutatták érdeklődésüket a mi kis magyar egyházunkkal szemben is, amelyik távol ke­leten a mi legutolsó végvá­­runk. Megvagyok győződve ; arról, hogy a mi népünk tud­ja, hogy ennek a végvárnak a tartása rendkívül fontos és most miután hallottuk segély­kiáltásukat, nekünk sietve kell á segítségükre menni az Ur nevében. Világos, hogy bőkezű ada­kozásra van szükség ruházat és egyházi irodajlom tekinteté­ben a mi magyar testvéreink nyomorával szemben. Egy kis kezdet már is történt ezen a téren. Többet kell tennünk ha­marosan, amint erre a lehető­ségek megnyílnak és bizonyo­sak leszünk abban, hogy ado­mányaink nem lesznek oly célra forditva, amelyre nem voltak szánva. Eddig a követ­kezőket tettük a Lutheránus Világ Akció részéről: 17,000 dollárt befizettünk az Egyhá­zak Világ Szövetségéhez, mint a magunkra vállalt részt, hogy abból pótoljak a lelkészi fizetéseket, hogy legalább é­­(Folytatás az 5-ik oldalon.) OLVASD és TERJESZD AZ ERŐS VÁR at? Szívélyes és körültekintő kiszolgálás BODNÁR. A. LAJOS TEMETKEZÉSI INTÉZETE 3929 LORAIN AVENUE Telefon: MElrose 3075 vagy 3076 CLEVELAND, OHIO

Next

/
Oldalképek
Tartalom