Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-10-01 / 10. szám
1939, Október hó “ERŐS VÁR Harmadik oldal nie V. Károly birodalmi császár előtt, hogy megvédje álláspontját. Istennek különös kegyelme azonban úgy látta jónak, hogy érces hangja, bátor hitvallása az egekig szóljon és megváltoztassa az egész világtörténelmet. — Freundsberg fővezér megveregette Luther vállát és igy szólt: “Kedves Barát, te egy sokkal nehezebb utón indulsz el, mint amelyen én, vagy akármelyik fővezér valaha is elindulhatna. Ha igazad van és elszánt vagy hitedben, menj Isten nevével és légy megerősítve. Isten nem fog elfeledni téged!” Ó mit jelenthetett Luthernek ez a bátorító szó abban az órában. D’Aubigne igy Írja le a képet: “Az est kö-LUTHER KÁTÉT TANÍT. zeledett; fáklyákat gyújtottak abban a teremben, ahol a gyűlés volt; a fáklyák tompa fénye kivilágított a színes ólomablakokon keresztül az udvorra; minden komoly szint öltött.” Luther nyugodt volt, egy arcizma sem rándult. Az Ur sziklára helyezte őt. A császár megbízottja, Dr. Eck János, szólította meg Luthert: “Márton, a császár hivott téged ide, hogy feleljél először arra, hogy te irtad-e ezeket a könyveket és másokat, melyek a te neved alatt jelentek meg, másodszor arra, hogy vissza vonod-e az abban foglaltakat, vagy megmaradsz a benne foglaltak mellett?” Dr. Schürf Jeromos kérte, hogy a könyvek címei olvastassanak fel. A könyvek egy közeli pádon feküdtek. Mikor a könyvek cimeit felsorolták, Luther csendesen válaszolt, hogy azokat ő irta. De a második kérdésre, felelte Luther, mivel az lelki üdvösségét jelenti, nem tud egyszerre megfelelni és kér gondolkozási időt. Rövid vita után erre neki engedély adatott. A következő napon, 1521, április 18-án, a késő délutáni órákban nyújtotta be Luther a formális feleletet. A felelet egy hosszadalmas iratba volt foglalva. A császár, türelmetlen lévén, “szarvak nélküli” egyszerű választ követelt. “Akkor” felelte Luther “mivel Őfelsége egyszerű választ kér, adok egyszerű feleletet “szarvak és fogak” nélkül. Hacsak a Szentirásból vagy más világos okokkal engem meg nem győznek (mert én sem a pápának, sem a zsinatoknak egyedül nem hiszek, mivel ők gyakran tévedtek és egymásnak ellent mondottak) én ragaszkodom azokhoz a szentirási fejezetekhez, melyeket idéztem és mivel engem lelkiismeretem és Istennek Igéje köt, én azokból semmit vissza nem vonhatok, de nem is akarok mert nem tanácsos és veszedelmes az embernek a lelkiismerete ellen cselekedni.” A császár meglepve és csodálkozva kérdezte, hogy tényleg hiszi-e azt Luther, hogy a zsinatok tévedhetnek. Luther igy felelt: “Gyakran tévedtek”. Mikor Eck ezt az állítást kétségbe vonta, Luther kijelentette, hogy állítását kész bizonyítani. Erre nagy zaj keletkezik, de az ideges, kapkodó emberi beszéd felett hangzik Luther érc szava: “Itt állok. Másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen!” A lelkiismereti szabadságért folytatott nagy csatából győztesen került ki Luther. Mikor visszatért szállására örömmel mondogatja: “Megtettem! Megtettem! Megtettem! Ha száz fejem lenne, mind lehagynám vágatni, mielőtt bármit is vissza vonnék!” A bátor ágostonrendi szerzetes szavai végigzugnak a történelem csarnokán mint halhatatlan szavak. Ma, a megalkuvások és bizonytalanságok korában pedig, a Reformációt ünnepelve, merítsen az evangélikus szív erőt ebből a bátor hitvallásból. A mi határozott hitvallásunkra nemcsak az Anyaszentegyháznak, de ennek a világnak is nagy-nagy szüksége van. (Ivan Hagedorn után szabadon átdolgozta Leffler.)
