Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-10-01 / 10. szám
Negyedik oldal “ERŐS VÁR” 1939, Oktober hó GYERMEK ROVAT Szerkeszti: RETTMANN FARKASNÉ “MI ATYÁNK” ABIBLIA-tanitó néni megint ott ült az ő kedves kis tanítványai között. Ezúttal az imádkozásról beszélt nekik. “Ti tudjátok azt, hogy az apostolok hittek a Jó Istenben és szerették öt. Mégis egy nap ezt kérték Jézustól: “Taníts meg minket imádkozni.” Hiven követték Jézust, hittek benne és mégis úgy érezték, hogy még nem tudnak igazán imádkozni. Mert imádkozni tudni nagyon nagy dolog és arra csak Jézus tud megtanítani. Hát ti tudtok-e imádkozni?” “Persze, hogy tudunk!” felelték a gyerekek és a kis Juliska még hozzá is tette: “Én már tudom a Miatyánkot.” “Lám, lám hát még ki tudja a Miatyánkot?” / Hát bizony a gyerekek mind felnyujtották a kezeiket. “Ez bizony szép — dicsérte meg őket a tanító néni — de hát az a kérdés, hogy igazán tudjátok-e a Miatyánkot. Értitek-e azt, amit imádkoztok és végiggondoljátok-e minden szavát?” No, erre bizony csend lett. És a tanító néni elmosolyodott /‘Látjátok, nektek is meg kell még tanulni, hogy hogyan is kell igazán imádkozni a Miatyánkot. Hát máma meg fogjuk jól érteni az Úri imádság első két szavát: MI ATYÁNK. Ti tudjátok azt, hogy a jó Isten teremtette a mennyet és a földet. Övé minden: az ég a föld, a nap, a hold, a csillagok és az emberek is. ő az élet és halál ura. Bizony nagy dolog az, hogy Ő, a Világ Ura, megengedi, hogy Öt igy szólítsuk: MI ATYÁNK. Mit jelent az, hogy Mi Atyánk?” “Azt. hogy szeret minket!” — felelte Pali. “És hogyan szeret?” “Mint az Apukám!” kiáltotta Klárika. “Úgy bizony. De tudjátok ugy-e, hogy vannak nem jó apák is.” “Tanitó néni — ugrott fel Feri — a mi szomszédunkban lakik három gyerek és azoknak az apja minden éjjel részegen jön haza és akkor elveri őket is és az anyukájukat is és soha se hoz haza pénzl; és nincs mit enni'ök.” “Bizony — felelte szomorúan a tanitó néni — sok ilyen rossz apa van a világon. De a jó Isten nem ilyen Apa. ő a legjobb Édesatya ezen a világon. És mert a legjobb, azért szívesen meghallgat titeket. Örrül, ha hozzá imádkoztok. Örül, ha kértek tőle valamit, ő szeret titeket. Úgy szeret, hogy elküldte az Ő egyszülött Fiát, hogy aki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. És mit gondoltok, hogy mit akar a jó Isten tőletek?” “Azt, hogy szót fogadjunk neki” — felelte Jancsi. “Igen azt akarja, de van valami, amit még jobban akar. Ugyan mit?” “Azt, hogy szeressük őt!” — felelte Katica. “Azt bizony. Isten nekünk jó Atyánk és azt akarja, hogy mi neki mik legyünk?” “Jó gyermekei!” — felelték öten is kórusban. “Úgy van. A jó Isten jó Atyánk. Ugy-e szomorúak vagytok, ha egy nap elmúlik úgy, hogy nem beszéltetek apukátokkal? így kell, hogy mindennap beszéljetek a jó Istennel. Aki szereti a mennyei Atyát, aki neki jó gyereke, az mindennap imádkozik hozzá, nem is egyszer. És amikor imádkoztok hozzá, akkor a szivetek tele kell hogy legyen gyermeki szeretettel. Mikor szabad egy gyermeknek kérni valamit az apukájától?” “Ha jó volt!” — felelte Jancsi. “Csak az, aki a mennyei Atyának jó gyereke, csak az hiheti azt, hogy Isten neki jó Atyja. És ezért, amikor elkezditek ezt az imádságot igy: MI ATYÁNK jussom eszetekbe, hogy mindannyiszor megigértitek a jó Istennek, hogy neki ezentúl igazi, szerető, hálás, jó gyermekei lesztek. Látjátok, hogy milyen
