Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-09-01 / 9. szám
1939, szeptember hó “ERŐS VÁR” Harmadik oldal Ismerd meg hitedet HITVALLÁSI IRATAINK 1. Az apostoli hitvallás. Evangélikus egyházunknak vannak egyetemes és különös hitvallási iratai. Egyetemesnek nevezzük azokat a hitvallási iratokat, melyeket az egész keresztyénség elfogad és vall. Ilyen három van: az Apostoli hitvallás, a Niceai Hitvallás és az Athanasiusi Hitvallás. Különös, azaz csak az evangélikus egyház által elfogadott és vallott hitvallási iratok: az Ágostai Hitvallás, ennek Védöirata, a Kis és Nagy Káté, a Schmalkaldeni Cikkek és az Egységi Irat. Az egyetemes keresztyénség legismertebb hitvallási irata az Apostoli Hitvallás. A hagyomány szerint az apostolok írták. Mai formájában nem az apostolok korában keletkezett ugyan, hanem később, de az igaz, hogy az apostolok hitét foglalja össze Istenről, Jézus Krisztusról és a Szentlélekről. A hitvallás szövege: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, ki fogantaték Szentiélektől, születők szűz Máriától, kinzaték Pontius Pilátus alatt, megfeszítették, meghala és eltemettették; szállá alá poklokra, harmadnapon hald|ttaiból föltámada, felméne a mennyekbe, ott üle Istennek, a mindenható Atyának jobbjára, onnan lészen eljövendő Ítélni eleveneket és holtakat. Hiszek Szentiélekben, egy közönséges (egyetemes) keresztyén anyaszentegyházat szenteknek közösségét,, bűnöknek bocsánatát, testnek feltámadását és az örök életet. Ámen. Evangélikus egység Levelek és beszélgetések tesznek bizonyságot amellett, hogy egyre őszintébb és elevenebb a vágy az egymással való találkozás után. Gyülekezetek, lelkipásztorok nem ismerik egymást. Pedig mindannyiunkban őszinte vágy él azután, hogy a lelkikapcsolatokat kiépítsük. Hiszen testi-lelki érdekünk is megkívánja ezt úgy a gyülekezet, mint a lelkipásztor szempontjából. Sajnos, a múltnak nagy hiánya az, hogy nem tudott semmiféle egységet teremteni, de ezt talán még mindig lehetne pótolni. Lehetséges, hogy megmenekülhettünk volna néhány sikertelen vállalkozástól, amelyben gyülekezetek és lelkipásztorok égtek el. Talán egy idejében adott testvéri intés vagy mentő kéz sok keserű könnytől mentette volna meg amerikai evangélikus Sionunkat. Nem elegendő a késői bírálat, lekicsinylés, sőt még a sajnálat hangja sem, hanem tennünk kell valamit egymásért, mert minden evangélikus gyülekezet az én gyülekezetem is s annak fejlődéséért éppen úgy tennem kell valamit, aminthogy azoknak bukásáért minden evangélikus testvért felelősség terhel. Vannak gyülekezetek, amelyek élet-halál harcot vívnak, vannak lelkipásztorok, akik kimerültén állanak már a vártán. Nem bűn ilyenkor a hallgatás, a gyülekezeti egyoldalúság? Hogyan tölthetjük be a Krisztus parancsát, aki azt mondotta, hogy egymás terhét viseljétek s úgy töltsétek be Isten országát?! Komoly hangokat várunk válaszképpen a gyülekezetektől és a lelkipásztoroktól egyformán. OKTÓBER 6. “Az ősök keresztet iktattak az állam címerébe a magyar hazának, mely ma is ország de nem állam.” Arad pedig a magyar Golgotha, — mondotta Kossuth Lajos október 6-ra gondolva. Ma ismét nagyon nehéz idők keresztjét hordozza a magyar nép szegény hazánk földjén. Amikor megemlékezünk gyülekezeteinkben erről a szomorú napról, legyen imádságunk nagyon alázatos és mély s kérjük Istent, hogy szánja meg a magyart, akit a balsors keze oly régen próbál. De í>
