Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1939-09-01 / 9. szám

Negyedik oldal “ERŐS VÁR” 1939, szeptember hó tanuljunk meg magunk is térdre hullani Isten akarata előtt és Neki engedelmeskedni min­denben. Mert ha elhagyjuk Istent, vájjon ki­csoda lesz ezen a földkerekségen a magyar néppel? GYERMEK ROVAT Szerkeszti: RETTMANN FARKASNÉ JÉZUS, A GYERMEK E'DVES Gyermekek! Az elmúlt hó­napokban a Biblia gyermekeiről be­széltem el nektek egyet s mást. Ma ezt a sorozatot befejezem a Biblia tö­­gyermekével, Istennek Fiával, a Jé-Mert Jézus is volt ám gyermek. Lukács evangéliumának második fejezetében van róla egy történet. Jézus 12 éves volt akkor. És a szülei magukkal vitték a templomba. A hús­véti ünnepek után a szülők valahogy elkerül­ték gyermeküket és nélküle indultak haza. Azt hitték, hogy a kis Jézus talán valamelyik rokonukkal jön. Mikor megtudták, hogy Jé­zus nincs velük, keresni kezdték. Három napi keresés után találták meg a kis Jézust. Tudjá­tok hol volt? A templomban. És akkor a szü­lei hazahívták őt. És meg van Írva, hogy Jé­zus engedelmes volt nekik. És az evangélista ezekkel a szavakkal végzi a történetet: “Jé­zus pedig gyarapodék bölcsességben és testé­nek állapotjában és az Isten és emberek előtt való kedvességben.” Gyerekek, Jézus ekkor 12 éves volt. Abban a korban volt, mikor nagyon sok kis fiú nem akar a templomba menni. Nem szereti már úgy az Isten házát. Jobb szereti otthon a va­sárnapi “funny” újságot olvasni. Vagy szíve­sebben labdázi az uccán, vagy fürödni akar menni, vagy kirándulni, vagy csak éppen az K kéletes zussal. ágyban heverészni. De látjátok, Jézus szeretett templomba jár­ni. Nem azért ment, mert muszáj volt neki. Nem! Szívesen ment, örömmel ment és mi­kor ott volt, nem szívesen hagyta el. Három napot töltött a templom táján és e három nap alatt nem a labdát rúgta, hanem a jó Istenről akart hallani mindent. Pedig ne gondoljátok, hogy Jézus valami különös gyermek volt. Nem volt ő különös. Olyan volt mint a többi. Senki sem látta a külömbséget. És tudjuk Jézusról, hogy mindig szerette a jókedvet, a mosoly­gást. De szeretett az Isten házában lenni, mert szerette a jó Istent. És aztán bizony istherek nagyon sok 12 éves gyereket, aki már nem akar a szüleinek szót fogadni. Aki azt hiszi, hogy az apja és anyja csak olyan “old fashioned”, óhazai, aki nem tudja, hogy milyen az amerikai élet. Na­gyon sok 12 éves fiú és leány van, aki már mindent jobban akar tudni, mint az apja és az anyja. És ha a szülei megtiltanak valamit, ak­kor nem szívesen, hanem bosszankodva enge­delmeskednek. És ha a szüleik adnak nekik va­lamit, akkor nem becsülik azt meg és hálát­lanok. Milyen más volt Jézus. Szüleinek egyet­len szavára velük ment. Engedelmes volt. Pe­dig jobb szeretett volna ott maradni, ahol már csodálni kezdték őt, nagy tudása miatt. Mé­gis elment. Szót fogadott. Pedig ő Isten Fia volt. De szerette a szüleit. E kis történet megmutatja, hogy milyen­nek akar benneteket látni a jó Isten, kis ba­rátaim. A jó Isten először is azt akarja, hogv őt szeressétek. És mert őt szeretitek, az Ő Szent házában ott legyetek mindig, amikor csak megnyílik annak ajtaja. Azután pedig azt akarja a jó Isten, hogy szüléiteknek szeretettel és örömmel fogadja­tok szót. Ha Istennek szent és bölcs Fia szót tudott fogadni földi szüleinek, akkor ti is szót fogadhattok a ti jó édesapátoknak és édes­anyátoknak. Mert senkinek se kedvesek az ucca elva­dult gyermekei, akik az Isten házát elkerülik és szüléiét nem tisztelik, bölcsesség sincs ben­nük, se szépség nincs az ő életükben. Akarsz­­e olyan lenni, mint a 12 éves Jézus?

Next

/
Oldalképek
Tartalom