Erős Vár, 1938 (8. évfolyam, 11-12. szám)
1938-11-01 / 11. szám
Negyedik oldal “ERŐS VÁR” 1938. november hó va nem csak ébren tartani, hanem azt terjeszteni is. Alapítani könnyű, megtartani nehéz. Ez a nehéz munka vár pásztorra és nyájra egyaránt. De ne féljetek! Isten hatalmas ereje veletek lesz, ha ti is hűek maradtok hozzá. Üdvözlünk titeket West Sidei Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Gyülekezet! Isten hozott titeket a közösségbe. Bár a ti történetetek buzdítana más nagy magyar evangélikus közösségeket arra, hogy missziós lelkülettel uj templomok alapjait megvessék. (Leffler) '■I .. — . . _■ «... - — - - HÁLA... NINCS BŰN, melyet az emberek jobban elitéinek, mint a hálátlanságot. Utálatos az az ember, aki csak kapni akar de adni nem tud. Kinek tartozunk elsősorban hálával? Már megszoktuk azt a feleletet, hogy Istennek. De igaz-e ez? Valóban hálával tartozunk-e Isten nek? Mert ha igen, akkor az utosó Ítéletkor az örök biró sok embernek fogja odakiáltani ezt a vádszót: “HÁLÁTLAN!” Az Amerikai Egyesült Államok külön ünnepet szentelt az ISTEN IRÁNT VALÓ HÁLÁNAK: Hálaadás napját. Tehát ez országnak a kongresszusa határozottan kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy Istennek hálával tartozunk. Miért tartozunk hálával Istennek? A kongresszus határozata szerint azon testvéri javakért, melyeket az isteni gondviselés juttatott nekünk. Itt tehát nincs is szó Megváltásról, Krisztusról, örök életről, pedig ezek a NAGYOBB ajándékok. Itt csak a puszta létről és a megélhetés eszközeiről van szó. Már ezekért is hálával tartozunk. És joggal. Hiszen mindenki elismeri, hogy szüléinknek hálával tartozunk:'mennyivel inkább Istennek, aki azt adtá nekünk, amit szüléink adnak, de azonfelül még a szüleinket is tőle kaptuk. Istentől születésünktől fogva mindég csak KAPTUNK. Ha jók voltunk, ha rosszak, ha templomba jártunk, ha elkerültük, Isten volt az Atyánk, aki Jézus szavai szerint “felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” (Máté 5,45.) Bizonyos tehát, hogy Istennek hálával tartozunk. De mi legyen ez a hála? Nem elég hála a köszönő szó, a hálaimádság. Hiszen mi lenézzük azt az embert, aki csak beszélni tud, de nem ér semmit, ha tettre kerül a sor. Az sem elég hála, ha a templomba járunk. Először is a templombajárás legelső kötelességünk, másodszor a templonmban is mi vagyunk azok, akik kapunk. Kapjuk a bűnt legyőző erőt, a vigasztalást, a békességet, a kegyelem bizonyosságát. Hálás ember az, aki ADNI tud annak, akitől kapott. Erről van szó hálaadás napján, amint erről van szó a Bibliában is. A nép szidja a papokat, mert “mindig csak pénzt kérnek.” Elfelejtik, hogy a papok nem maguknak kérnek. A lelkészek az összes egyetemet végzett emberek között a legkevesebbet keresnek és megelégszenek vele. Nem maguknak kérnek. Hanem kérnek elsősorban saját gyülekezetük templomának. Annak építésére, festésére, fenntartására, kifizetésére. A templom nem a lelkészé, hanem a gyülekezeté. A pap tehát nem magának kér, hanem a GYÜLEKEZETÉNEK. Azután sem magának kér. Hanem kér az EGYETEMES EGYHÁZNAK. Kéri, hogy adjanak a hívek aggmenházra, árvaházra, kórházra. Kér arra, hogy az evangélium terjesztessék Ázsiában, Afrikában, Délamerikában. Kér arra, hogy itt Északamerikában uj templomok épülhessenek. Kér az iskolákra, ahol a jövő lelki vezetőit kinevelik. Kér diakonissza munkára. Egyszóval KÉR AZ EGYHÁZNAK arra a munkájára, melyet annak ISTEN PARANCSOLATÁRA VÉGEZNIE KELL. Isten országának munkájára kér. Miért kér? Mert a hívek maguktól oly nehezen adnak. Nehezen adnak, mert bizony oly sokan közülük HÁLÁTLANOK! Istentől kérni és kapni tudnak, de adni? Azt már nehezen adnak. Nehezen adnak, mert bizony oly vő. mert az az ÖVÉ. De mikor arról van szó, hogy azt a pénzt oda adja úgy, hogy az ne le-
