Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-10-01 / 13. szám
1934. Október. ERŐS VÁR 3-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUS FOLYÓIRAT AMERICAN HUNGARIAN LUTHERAN MONTHLY Az Amerikai magyar evangélikus egyházak hivatalos lapja. Official Publication of the American Hungarian Lutheran Churches. Szerkesztőség és kiadóhivatal:—Editorial and Puhl. Office: 938 E. FOURTH STREET, BETHLEHEM, PA. Előfizetési ár: $1.00 egy évre — Subscription Rate: $1.00 per year. Canadian Postage 50c extra; Foreign postage $1.50 extra. Főszerkesztő: REV. DR. E. A. STIEGLER, Editor-inChief, Bethlehem, Pa. Felelős szerkesztő és kiadó: REV. JOHN ORMAY, Managing Editor and Publisher, Bethlehem, Pa. Társszerkesztők: — Contributing Editors: REV. JAMES BECKER REV. ANDREW M. LEFFLER Detroit, Mich. Pittsburgh, Pa. Munkatársak: — Staff Correspondents: Rev. Gabriel Brachna, New York City Rev. Stephen Rúzsa, Oberlin, O. Rev. Alexander Pölöskey, Caldwell, N. J. Rev. Alexander Szabó, New Brunswick, N. J. Rev. John L. De Papp, Windsor, Ont. Rev. Charles Szebik, Montreal, P. Q. A VÁR FOKÁRÓL Irta: DR. STIEGLER S. ERNŐ A Z ELFELEJTETT KÖNYVRŐL — az Élet Könyvéről szólok hozzátok nyomorúságnak fiai, — akik eltévedtetek az élet ős erdejében, kivezető utat kerestek s azt nem találjátok meg. Akik körben jártok azért mert nem Iá játok a napot az erdő sötétjében,—mindig odatértek vissza, ahonnan elindultatok, — s akik a meddő tévelygésben elfáradtatok: miért tővelyegtek? Hallga, halljátok a kiáltó ezct s aki kiáltja az igét, keres titeket, akik eltévedtetek: “Én VAGYOK AZ UT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET; az Emi er Fia, — keresi a ké pét viselő elvesztettet, az önön maga elől elbujdosott “EMBERT”. * * * F ZER ÉS EZER KÖNYVET ÍRTAK EMBERI KEZEK, ezer és ezer gondolat született meg az emberi agyban. A könyvtárak száma: légió. Ezer és ezer könyvet kutat ezer és ezer ember naponként keresve az “Igazságot” s azt az egyet melyben az Élet titka van megírva a por lepi, — elfelejtették az emberek a “Szent írásokat” a Bibliát. * * * íyf ÁGLYÁRA, TÜZES MÁGLYÁRA Ítélte e világ f j. delme, a gonosz, az élet könyvét, mert ő a halált, a romlást a pusztulást szereti s amig ördögi kéjjel szemléli a “Könyv” égését az Isten szele az égő könyv lapjait szárnyra kelti s szellő szárnyon vissza napkeletről napnyugatra, s van aki megtalálja, van aki elolvassa, van aki meghallgatja!, van aki szivébe zárja. Én olvasscm az igét a kitépett lapokról, az igét, amelyet a gonoszok halálra ítéltek. “HA HITETEK VOLNA . . . semmi sem volna lehetetlen néktek” (Máté 17.—20 v.) óh, hitetlen ember aki szétmorzsolcd az öklöd a tudás ajtaján való zörgetésben, tanulj az írásból: “Ha hitetek volna . . .!?” “MINDEN LEHETSÉGES A HÍVŐKNEK.” (Márk 8.—23 v.) A hit az Isten atyai ajándöka, gyermekének, aki elment az ő bujdosásának göröngyös útjára s csak addig él a szivében, amig a gyermek megőrzi abban az Atya emlékét. Aki pedig megőrzi az Isten képét az ő szivében az hallja az ő savát, mely megiratott, hogy azok is megtalálhassák akik elfelejtették azt. “Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit.” (János 8—47 v.) “Boldog aki olvassa és akik hallgatják e profétálásnak beszédeit és megtartják azokat, amelyek megirattak abban.” (Jelenések könyve: 1—3 v.) * * * A Z ELTÉVEDTEK, MINDENT HALLANAK, az arany csengését, a kisértő nyájas szavát, zenét, muzsikát, a jókedv kacaját s a fájdalom jaj éneklését, a káromlást, a panaszt, de nem hallják az “Igét” — az Ur beszédét. “Sokat láttál, de nem vetted eszedbe, fülei nyitvák, de nem hall.” (Ezsaiás 42—20 v.) * * * F S MEG HALLAK, DE NEM TEVÉK AZ ö AKARATÁT, “a hit,-ha cselekedetei nincsenek meghalt ő magában.” (Jakab 2—17. v.) “Mert miképen holt a test lélek nélkül, aképen holt a hit is cselekedetek nélkül (Jakab 2—26 v.) * * * XT' EDVESEBB NÉKIK A FÖLD ÖRÖME, az igaz örömnél. Keresnek kincset, aranyat, ezüstöt, földi örömöt, gazdagságot, kényelmet, gondtalan életet és nem halljál: amint egy hang beszél hozzájuk, siri suttyogással: “Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled, amiket szereztél, kiéi lesznek? — így van dolga annak aki kincset takar magának és nem az Istenben gazdag.” (Lukács 12—20—21 v.) “Vegyétek az én tanításomat és nem a pénzt; és a tudományt inkább mint az aranyat” (Példabeszédek könyve: 8—10 v.) S ők inkább a pénzt, a földi hatalmat választottak, lábbal tiporják az Isten szavát, elviszik a kenyeret a szegénytől s könyör nélkül látják az ő nyomorúságát. — “Jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.” (Lukács 6—24 v.) “Ti pedig meggyaláztátok a szegényt, avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak rajtatok.” <Jakab 2—60. v.) — “Mert felkel a nap az ő hévségében ésmegszáritja a füvet és annak virága lehűl, — igy hervad el a gazdag is az ő utaiban.” — (Jakab 1—11. v.) * * * TVE AZ UR, aki az ő szent Fiában, a szegényeknek hirdet- U te a megváltás evangéliumát, hallja az ő panaszukat.— “ő megszabadítja a hozzá kiáltó szükölködőt, a nyomorultat, kinek nincs segítője.” (Zsoltár 72—12. v.) “Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik róluk, nem felejtkezik el a szegények kiáltásáról.” (Zsoltár 9—13. v.) “Felemeli a porból a szegényt és a sárból kihozza a szükölködőt.” (I. Sámuel 2—8 v.) Megváltót küldött a világ szegényeinek az ő Fiában, aki maga köré gyűjti az ő soregét amikor a békesség zászlajára feljegyezte e vigasztaló igét: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettek, — én megnyugosztalak titeket.” (Máté 11—28 v. i
