Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-10-01 / 13. szám
4-ik oldal. ERÓS VÁR 1934. Október. TC^ S LÁTVÁN AZ UR, — hogy mindazt amit ő szépnek és jónak teremtett gonosz kezek megrontották, harag gerjed az ő szivében amiképen megiratott: “És eljött az ő haragjának nagy napja.” (Jelenések könyve 6—17. v.) ‘‘Figyeltem és hallottam beszédüket, senki sincs aki megbánja az ő gonoszságát.” (Jeremiás 8—S.v.) “Elvész az én népem, mivel hogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged. — És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfelejtkezem én is a te fiaidról.” (Hoseás 4—6. v.) “Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volán az igazság útját, minthogy megismervén elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.” (II. Péter 2—21 v.) “TE ELHAGYTÁL ENGEM, azt mondja az Ur, másfelé jártál, azért kinyújtom kezemet ellened és elvesz telek téged, bele fáradtam a szánakozásba.” (Jeremiás 16—6. v.) “Akik elpártolnak tőlem a porba iratnak be, msrt elhagyták az élő vizeknek kútfejét, — az Urat.” (Jeremiás 17— 13. v.) Az ember, akit az Isten az ő képére szépnek, jónak, igaznak teremtett elpártolt az ő teremtőjétől s az ördöggel lépett szövetségbe, s az ő hitszegése előre megiratott: “A lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben ném:lyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanítására figyelmezvén.” — (I. Timotheus. 4—1. v.) “AZ UR PEDIG ÍTÉLETRE KÉSZÍTETTE EL AZ ő SZÉKÉT.” )Zsoltár 9—S. v.) “Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cstlekedeteik gonoszak valának.” (János 3—19. v.) “És mondván az Ur nagy szóval: Feledjétek az Istent és néki ad átok dicsősséget, mert eljött az ő Ítéletének órája és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet.” (Jelenések 14— 17. v.) “Immár a fejsze rávettetett a fák gyökerére, minden fa azért, mely jó gyümölcsöt nem terem vivágattatik és a tűzre vettetik. Teremjétek azért a megtérítéshez méltó gyümölcsöket.” (Lukács 3—8—9. v.) — “Bizony mondom néktek az ég és föld elmúlik a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik mig minden be nem teljesedik.” (Máté 5—18. v.) * * * A LVÁSSÁTOK AZ ÍRÁSOKAT, — ti vándorjai az élet útnak, az Élet, az örök élet igazsága vagyon azokban megírva.—------------------------ooo-----------------------Irta: DR. RAFFAY SÁNDOR. Ev. püspök “Jézus pedig gyarapodék bölcseségben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Luk. 2:52) A gyermek Jézusról jegyezték fel ezt a kijelentést. És ebben a kijelentésben előttünk áll a töké1 etes gyermek. Akiben benne van egy égbe induló minden d'csőségének és szépségének hajnalsugára. Akinek a lelke már gyermekkorában megnyílt minden bölcseség számára. Aki testére nézve is olyan volt, hegy szivesen pihent meg rajta a szemlélődő szem. Akinek a szive is telve volt jósággal és kedvességgel, úgy, hogy benne Isten és ember egyaránt csak gyönyörködhetett. Jézus a tökéletes gyermek. Olyan, amilyennek Isten szánta az ember magzatát. Olyan, amilyenné minden szülőnek nevelnie kellene a maga gyermekét. Olyan, amilyenek táborát sovárogva várja az összetört jelen, hogy legyen, akiknek lelkén felépülhet az óhajtott szebb jövő. Most, mikor az iskola kapui megnyíltak már az uj nemzedék befogadására, a gyermek Jézus képét idézem a gyermeknevelés szent munkáját végző családok és iskolák, szülők és tanítók elé. Hátha fel tudnám ébreszteni a nevelésre kötelezett és vezetésre hivatott emberek lelkiismeretében a felelőségnek azt a tudatát, amely nélkül a gyermeknevelés jövendőkre kiható munkáját eredményesen senki nem végezheti. 1. Jézusról azt olvassuk, hogy gyarapodott bölcsességben. Mivel Jézus a Szentlélektől fogantatott, nála lehetett bölcseségről beszélni. De minden gyermek is olyan lelket hoz magával a világra, amely képes a bölcseség befogadására. Minden gyermekben van is valami csodálatos ötletesség. Néha szinte megdöbbentik az embert, olyan meglepő kérdésekkel és meglátás kkal lépnek elénk, hogy egészen megriasztanak. Mivé fejlődhetnék ez az csodálatos tehetségű gyermeki lélek, ha bölcsebben vezetnék. A természetes gyermekiötletesség azonban csakhamar szárnyaszegetten letörik a rendszerekbe* osztályozott tudnivaló halálos terhe alatt. A gyermeksereg csakhamar a tudás bálványának oltára köré kényszerül. És ez oltár tüzének magasra szított és mind magasabban lobogó lángjában felemésztődik és lassanként tehetetlenné perzselődik a lelke. Úgy hogy legföllebb már csak az álmok szárnyain tud a tisztultabb, magasabb eszményi világba emelkedni. Mert olyan teherrel rakódik meg a lelke, amelynek a nagyobb része csak felejteni való. És mégsem ez a tudás lagnagyobb fogyatkozása, hanem az, hogy nem teszi bölcsebbé az emberiséget. Hiába ismeri ki magát a kórokozó bacillusok rémes tömegében, mégsem él okosabban. Hiába tud tájékozódni az elméletek szövevényes tömkelegében, mégis érthetetlen életpazarlást folytat. Hiába szedi lenyűgöző kimutatásokba a bűnözés orcapiritó statisztikáját, mégis ezernyi bűnben fet eng és csodálatos közönnyel tipródik a maga és embertársai nyugalmán és megelégedésén. A mai ember tudása úgyszólván csak a lexikonok határai közt mozog s ha átlépi is némelyiknél e határokat, nem; teszi bölcsebbé, nem neveli jobbá, nem emeli magasabbra, nem tisztítja szentebbé az életet. A szárnyas gépen csak a teste tanul meg repülni, a lelke a föld porában vergődik és nem tudja magasságokba lendíteni az életet. (Folytatás a 14-ik oldalon.)
