Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-05-01 / 8. szám
6-ik oldal. ERŐS VÁR 1934. Május^ Anyák Napja Miss Anna Jarvisnak hívták azt a. philadelphiai leányt, ki az Anyák Napját mint ünnepet népszerűsítette. Édesanyja halálakor átélt érzelmei öltenek testet május hónap második vasárnapján, amikor az Édesanya emlékének s tiszteletének áldoznak a gyermekek. A soha le nem róható tartozásnak nagyon sovány kamatját szeretnénk Neki ezen a napon visszaadni, amikor lelki arannyá sürüsiidik össze minden tartozásunk azzal szemben, akinek Isten után legtöbbel tartozunk. Mózes negyedik parancsolatának magva nő virágos ágú fává e napon s minden szépséges pompájával odaállítjuk Édesanyánk képe elé. A kép lehet valóság vagy emlékezet. Mindegy. Májusi színek virágos koszorújából jóságosán s szeretettel tekint le ránk az anyai mosoly s megelégszik a figyelemmel, mely gyermeki lelkűnkből a múltba visszareppenő sugárral világítja meg előttünk sokszor elhomályosult arcát. Mindenért kárpótlás neki a visszatérő gyermek hálája. Nem ok nélkül terjedt el az Anyák Napja megtartásának nemes szokása. Nincs olyan elvetemült lélek, amelyikben ez ünnep ne váltana ki méltó visszhangot. E napon hangzana el azok a dicshimnuszok s szépen megirt cikkek, melyek egyrészt elmondják, mivel tartozik a jó gyermek Szülejének, másrészt amelyekből sok anya megtanulhatja, hogy milyennek is kellene lennie. E napon textus sok szószéken: “Tiszteljed a te atyádat és anyádat,, hogy jól legyen dolgod s hosszú életű légy e földön . . .” Isten utján járunk, amikor Anyák Napján ünnepelünk Legyünk azért hálásak és jók Édesanyánkhoz mindig s tiszteljük áldott emlékét. De e neki szentelt napon különösen. Emlékezzünk a gondtalan, boldog S visszahozhatatlan múltra, a régi gyermekévekre. Emlékezzünk gycrmcklélekkel, nemes és jóra kész szívvel, hittel, teljes simulásal. Most, amikor már úgy ismerjük az életet a maga szikláival, magasságaival és örvényeivel, erényeivel és bűneivel, amikor nagyon is tudjuk értékelni a pótolhatatlan anyai jóságot és szerető szivet. S amint megelevenedik előttünk távoli képe s nemes lényét rámaként körülvevő emlékeink dicsfénnyé magasztosulnak, hajtsuk meg előtte magunkat, hadd hulljon ránksimuló kezéből őszülő, gondterhes de mégis gyermekfejünkre az áldás. Boruljunk előtte térdre s beszéljünk hozzá ez életridegségben. Ö hallja s megérti szavunkat ha panasz, ha öröm, mert Ő az Édesanya nk. Övé minden hálánk, s mely bármilyen szép szavakban s tettekben is fejeződik ki, mégis csak gyermekdadogás. S ti itt Amerikában, megboldogult magyar anyák bujdosó, öreg gyermekei, világutakat járó magyarok, szálljon el a ti lelketek is messze, kicsiny temetőkben zölden domboruló hantok alatt pihenő Szülétekhez, Csókoljátok meg emlékezetben szent arcát, simogassátok meg fehér haját, mint a májusi szellő tesz a sírján nyíló zirágokkal. Tiszteljétek emlékét, ahova, fáradtan menekültök az élet küzdelmeiben. És ti bujdosó magyar anyák, kik ezt az írást olvassátok, legyetek áldottak nagy s sok szenvedéstekben, ha hül s üresedik a fészek s már a maguk szárnyán szállnak fiaitok. Legyetek áldottak, hogy a nyomorúságban is hűségesen dolgoztok, tűrtök, szerettek s sokszor befelé sirtok, ha kifele mosolyogtok is vagy biztattok. Kik dolgoztok, ha a férfi vagy a gyermek munka nélkül kínlódik a ház táján. Ha gyermeketek Anyák Napján bármivel is kedveskedik, legyen az legalább jelkép, egy életen át szeretette! dobogó szivetek kicsiny jutalma. Csak az Isten fizet meg mindenért nektek, mert a gyermekek szegények. Különösen ma szegények. Jaj de szegények. o. j. ANYÁK NAPJÁN Irta: KEMÉNY GYÖRGY Anyák, édes Anyák: Ti vértanuk, szentek, kik az életuton szivetekben tőrrel s gyönge váltatokon nagy kereszttel mentek: minden Anyák napján fejünket meghajtván mit is adjunk Nektek? Lelkünk virágait kötjük bokrétába, a szivünk szerelmét s agyunk gondolatát százszor simogatva, ezerszer is áldva felkínáljuk Nektek, kik kincs3s Életet hoztatok a világra. Ti vagytok a drágák, Ti vagytok a szentek; bár .szivetek vérzik, bár lelketek bágyadt: mégis mosolyogtok, mégis csak szerettek s legyen bár átkozott, kit méhetek hozott: érte tüzbe mentek. Anyák, édes Anyák: nincsen elég kincsünk, nincs elég virágunk, nincs elég áldásunk, hogy azokból méltó koronát készítsünk áldott fejetekre. Azért csak reszketve borulunk most oda á'dott kebletekre.
