Erős Vár, 1931 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1931-11-02 / 2. szám
2 ERŐS VÁR 1931 November 15. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. Detroit, Mich. 1931. nov. 6. Kedves Bandi öcsém! Szeretett szolgatársam! Megkaptuk az “Erős Vár” első számát. Nagyon megörültünk neki s fogadd érte köszönetünket. A lap első száma mindnyájunkat kielégített s ha ezután is ilyen tartalmas lesz, úgy bizonyára nagy hézagot fog betölteni az amerikai magyar evangélikus közéletben. Tagadhatatlan, hogy egy magyarnyelvű evangélikus újságnak már régóta érezzük a hiányát itt Amerikában. Bármennyire szeressük is a “Harangszó”-t, vagy a többi óhazai egyházi lapokat, a tény az, hogy a mi speciális amerikai szükségleteinket azok ki nem elégíthetik. Igaz, hogy az amerikai magyar világi sajtó, — különösen a helyi heti lapok, — a legnagyobb készséggel bocsátják rendelkezésünkre hasábjaikat egyházi közleményeink számára, de ezek a lapok világias gondolkozásuknál és lokális természetüknél fogva semmiképpen sem szolgálhatnak az amerikai magyar evangélikusság összességének összekötő kapcsa gyanánt. Szükségünk van tehát egy a mi különleges helyzetünket szem előtt tartó és a mi speciális érdekeinket kizárólagosan szolgáló amerikai magyar evangélikus újságra. Az “Erős Vár” ilyennek mutatkozott be az első számával és azért örülünk annyira megjelenésének. De talán illene itthonról is beszélni egy kicsit . . . Mostanában élénk élet folyik a detroiti gyülekezetben. Erősen készülődünk a november 26- iki pittsburghi nagygyűlésre. Annyit megígérhetek, hogy a detroiti gyülekezet s a detroiti betegsegélyző egylet okvetlenül képviselve lesznek a konvención. Szeretném hinni és erősen remélem is, hogy találkozni fogunk az összes amerikai és kanadai magyar evangélikus egyházak és egyletek kiküldötteivel. A gazdasági depresszió nem lehet kifogás, amikor olyan nagyjelentőségű eszmének a megvalósításáról van szó, mint a tervezett Luther Szövetség megalakítása. A napokban a detroiti Woodmere temetőben jártam s felkerestem a tragikus véget ért Vályi Gusztáv egykori detroiti magyar evangélikus lelkész sírját. Idáig ö az egyetlen magyar evangélikus pap, aki amerikai földben piheni örök álmát. Röviden többen fogjuk követni őt. Néhány évtized még s hírmondó sem marad az amerikai magyar evangélikus Sión pionírjaiból. A detroiti gyülekezet áldozatkészségéből márványkő jelzi mártir papjának pihenő helyét. De én azt hiszem, hogy jó volna azoknak az emlékét is megörökiteni, akik a töretlen ugart felszántották s a szétszórt csontokat összeszedték az amerikai magyar evangélikus Sionban. Eszembe jutnak ilyen nevek: Cserniczky Gyula, Rúzsa István, A. L. Ramer, Boczkó Gyula, Németh Károly Béla, Stiegler Ernő, Bódy János, Schleifer Bertalan, Korntheuer József és mások, akik mind nagyon sokat tettek evangélikus népünk érdekében s már nem látjuk őket amerikai magyar evangélikus gyülekezetek szolgálatában. Úgy vélem, hogy érdemes volna kedves lapunkban az “Erős Vár”-ban, egy állandó rovatot nyitni és mindezeket megírni. Sok tanulságot nyújtana, ha megismerkednénk negyedszázados múltúnk küzdelmeivel, jelen állapotunk problémáival s jövendő reménységünk tárgyaival. Ha senki sem vállalkozik rá, 'én szívesen megteszem s hónapról-hónapra be fogom mutatni huszonötéves múltúnknak egy-egy töredékét. Maradtam testvéri szeretettel Becker Jakab, detroiti magyar evang. lelkész. -----ir=iru=ir==ife=s Párbeszéd (a new yorki templomban.) Irta: Pölöskey Sándor, ev. lelkész. Tizenöt perccel az istentisztelet előtt egy ismeretlen asszony jön be a templomba. A lelkész megközelíti és a következő párbeszéd folyik le köztük: Lelkész: Ön ismeretlennek látszik. Volt talán már máskor is itt az istentiszteleteinken? Asszony: Nem voltam még itt soha. Lelkész: Szabad kérnem a becses cimét és nevét, hogy feljegyezhessük a névsorra? Asszony: De kérem én nem tartozom ide. Lelkész: Az nem baj. Melyik egyházhoz tartozik ? . Asszony: Nem tartozók egyikhez sem. Lelkész: Az már nagy baj. Milyen íelekezethez tartozik? Asszony: Nem tartozom semmilyen íelekezethez sem. Lelkész: De kérem, valahol tán csak megkeresztelték ? Asszony: Katholikusnak kereszteltek, de ab-' ban a vallásban, hiába kerestem, lelki nyugodalmat nem találtam. Lelkész: Vagy úgy? . . . Jöjjön el máskor is, itt mindenkor szivesen látjuk . . . Különösen azt, aki az igazságot keresi . . .
