Leo Santifaller: Ergänzungsband 2/2. Festschrift zur Feier des 200 jährigen Bestandes des HHStA 2 Bände (1951)
VII. Allgemeine und österreichische Geschichte. - 67. Kálmán Juhász: János király olasz diplomatája (Ein italienischer Diplomat des Königs Johann von Zapolya [Giovanni Bonzagno])
János király olasz diplomatája. 329 Azonban Ferdinánd előnyomulása és győzelmei, minden idegen segély elmaradása, párthiveinek árulása nézeteit gyökeresen megváltoztatták. Midőn csaknem hajléktalan lett országában, szakított régi felfogásával. Mielőtt a hullámok feje felett végkép összecsaptak, az utolsó mentőeszközhöz: a szultán támogatásához folyamodott1), mindenesetre nem olyan lelkiállapotban, hogy lépésének valamennyi következését végiggondolhatta volna 2). Kétségkívül Bonzagno küldetése jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy Velence a portánál János mellett hangulatot keltett. Ennek feltételei megvoltak: a signoria egyrészt benső viszonyban állott a portával — a mohácsi győzelem alkalmával rendkívüli követe utján kifejezte szerencsekivánatait, — másrészt hadban állott Zápolyai ellenfelével, a Habsburg- házzal. Ezért ereje teljes megfeszítésével azon fáradozott, hogy a szultánt János király fegyveres megsegítésére bírja 3). Figj^elmeztette a nagyvezért: a Habsburgok világuralomra törekszenek s ha Ferdinánd megtartja a cseh és a magyar koronát, fivére, a császár, még hatalmasabb lesz s a két testvér gőgje egész Európát leigázhatná4). Saját érdekében, mindent el kell tehát követnie a szultánnak, hogy János megtartsa a magyar koronát. János király ismét Velencébe küldte 5) Bonzagnot pénzsegélyért zsoldosok fogadására. A tanács nagy fénnyel folgadta 6) a követet. Örömmel tudomására hozta, hogy a szultánt iparkodik Zápolyai pártjának megnyerni és sikerült jóindulatát biztosítani a Bonzagnótól képviselt ügy iránt; forduljon tehát közvetlenül a szultánhoz. A Bonzagnótól hallott jó híreket legott jelentették Konstantinápolyba és a nagyvezérnél ismételten nyomatékosan szorgalmazták, hogy Zápolyai támogatásával hiúsítsa meg Ferdinánd törekvéseit 7). Zápolyainak sikerült a portával 8) látszólag rendkívül előnyös szerződést kötni: a török nemzetközi független királynak ismerte el őt és arra kötelezte magát, hogy megvédi minden ellensége ellen, viszont Zápolyaira semmiféle kötelezettséget sem rótt 9). Midőn a szövetségnek híre elterjedt, Zápolyai hívei újra fellélegzettek és támadóan kezdtek fellépni. Bonzagno siet a velencei tanácsnak jelenteni, hogy Czibak Imre négyezer emberrel megverte 10) Báthori Andrást, a szerbek pedig Perényi Péter és Török Bálint hadait szorították vissza a Marosig, majd Újlaknál n) Ferdinánd ötezer főnyi hada szenvedett vereséget 12). Ezek és más apróbb sikerek azonban nem döntötték el az ellenkirályok küzdelmét. Egyikük sem várta ezt a saját erejétől: mig Zápolyai a szultánnal szövetkezett, Ferdinánd a német birodalomban kereste a segítséget. A következő (1529) év januárjában a szultán a déli részeken Ferdinánd kezén maradt várakat, árulás utján hatalmába ejtette. Ezzel megnyílt előtte az út Pestig; sem erősség, sem természeti akadály nem gátolta előrenyomulását. Velence törhetetlenül érvényesítette befolyását Zápolyai mellett. Szulejmán már az előző év őszén értesítette Zápolyait, hogy találkozni óhajt vele. Most pedig 13) megírta neki, hogy május végén Belgrádban lesz. Egyszersmind a maga és basái hitére Ígérte, hogy serege Zápolyai híveit bántani nem fogja *) *) Szilágyi, V, 61—62. 2) Hóman-Szekfü, Magyar Történet. Budapest é. n., IV, 18. 3) Szilágyi, V, 62. 4) Hóman-Szekfü, IV, 15. 5) 1527 VII 25. 6) 1527 augusztus végén. 7) A tanács szeptember 3-i utasítása a konstantinápolyi követhez, a Tört. Bizottság másolatai közt. Óváry, II, 43. sz. 8) Ekkor a 33 éves Szulejmán volt az ozmán birodalom feje és nagyvezére, első minisztere a hasonlókorú, keresztény Ibrahim pasa. Szilágyi, V, 66. 9) Id. h. V, 69. 10) 1528 IX 17. n) 1528 IX 20. 12) Bonzagno jelentése a Tört. Bizottság másolatai közt. Óváry, II, 117, sz. 13) 1529 IV 2.
