Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1914-06-14 / 10. szám

2-ik oldal. delet ? Hány községben doboltatják ki ávenkintennek tartalmát? Hány kn/csmáros lett feljelentve azért, mert a korcsmái hitelért adott váltót másra forgatta, hogy az adós a korcsmái hitel kifogásával ne állhasson elő ? Hol ellenőrzik azt, hogy a 15 éven aluli gyer­mekek korcsmába ne lépjenek? Ki ellenőrzi a korcsmái záróra betartását a csendőrségen kivül ? Állithatom, hogy ezen rendelke­zések járásunk területén nincsenek oly szigorral végrehajtva, mint a mily szigort a már tarthatatlan állapotok megkövetelnének. Ám mi akaratlanul bár, de egyébbel is elősegítjük a korcsmá- zást. Uradalmaink, vállalataink a munkásokat hetenkint vasárnap reggeltől délig fizetik s a midőn a fizetése utáni várakozásban ki­éhezett munkás pénzéhez jut, akkor sem mészárszéket, sem boltot, sem pedig templomot nem kap már, hanem egyedül csak korcsmát és bizony az éhező család sokszor csak hétfőn hajnalban látja viszont a kény ér keresőt, — de már pénz nélkül. Veszedelmes tünet az is, hogy a járás egyes, külünösen a nagyobb községeiben állandóan gomba­módra szaporodnak a kis és kor­látolt italárusitásoknak külömböző nemei, amelyek azután rendőrileg nem állván oly szigorú ellenőrzés alatt mint a korlátlan kimérések, a pénzügyi és rendőri törvények kijátszásával akadálytalanul szór­ják azt a magot, amelynek gyü­mölcse már szégyenletesen elter­jedt. Ugye, ha ily viszonyok között kétségbeejtően terjed a korcsma­kultusz, azon nincs mit csodálkozni? Nem kevésbé veszedelmes ka­tegóriája az alkoholfogyasztásnak a pincézés. Tagadhatatlan, hogy a pincézésnél az alkoholfogyasztási mód inkább családias jellegű lévén, a közerkölcsökre á pincének nincs oly rombolóhatása,minta korcsmá­nak. Ha azonban ezen, — látszó­lagos előnyével szemben terhére írjuk azon fáktumot, hogy a pin­cékben több mértéktelenül élvezett ital fogy el mint a korcsmában és igy néprontó működése letagad­hatatlan, — no akkor elmondhat­juk róla, hogy nem jobb a másik­nál. Legveszélyesebb oldala a pincőzésnek, hogy szoros kapcso­latban van gazdasági helyzetünk­kel, mert hiszen a gazdasági pangás következtében beállott borkereslet hiánya nagyban előmozdítja a túlhajtott pincézést. Kérdés, hogy mily fegyverek­kel küzdjön társadalmunk az al­ti RDŐD ÉS VIDÉKE kohol elleni küzdelemben. Úgy vélem, hogy alkohol ellenes egylet alakítása bortermelő vidékünkön holt eszme, mert a nép még kö­zepes rendszabályoknak sem vetné alá magát. Szerintem a korcsma pusztítása elleni védekezés tisztán csak az előirt rendszabályoknak szi­gorú betartására szoritkozhatik. Mint­hogy azonban ez egyedül á már elfajujt állapotokat teljesen nem orvosolhatja, vegye kezébe a tár­sadalom is az ügyet és alakítsa meg a járási mértékletességi szövet­séget, amely szövetség azután taní­tásokkal, a lehetőségi jópéldával és a központi hatóságoknak adandó helyi tájékoztatással mindenesetre oly üdvös működést fejthetne ki, hogy az eredmény nem késne sokáig. A pincézés elleni védekezés módját keresve a pincézés okára kell visszamennünk. Szerintem főleg ott van a baj ezen kérdésnél, hogy a termelő közönség vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak a vidéki kis ügjmökök által dik tált árakon tudja értékesíteni borát; bizony ily körülmények között jogosnak látszik azon felfogás, hogy: minek prédáljam el, inkább megiszom, hiszen én dolgoztam meg érte. Alakítsunk pinceszövetkezetei és vonjuk bele járásunk minden bor­termelő községét. Ha a nincstelen- ség nem nyomna annyira ben­nünket, azt mondanám, hogy léte­sítsünk borfeldolgozó ipartelepet, ámde ez a mai viszonyok között lehe­tetlen. Nem hiszem, hogy a garast különben is szorító bortermelő népünk a tisztességes értékesítés lehetősége mellett is oly nagy mennyiségű bort tartana meg saját használatára, a mennyinek elfogyasztása romlását okozza. Ám jól tudom azt, hogy ezen sorokban felvetett eszmék meg­valósítása nem meríti ki azt a tevékenységet, amellyel az alkohol elleni küzdelem terén a társadalom tartozik. Azt is tudom, hogy nincs több olyan veszedelem, mellyel nehezebben lehetne megbirkózni, mint az alkohollal. Ez azonban még legkevésbé sem jogosít fel bennünket arra, hogy összetett kezekkel nézzük a pusztítást. — Tegyünk hát valamit, mert az alkohol maholnap teljesen tönkre­teszi társadalmunk erkölcsiségét, gazdaságát! Vannak járásunkban oly férfiak kik rendkívüli organizáló erővel vannak megáldva; vegyék ezek kezükbe az ügyet, alakítsanak 10. szám. társadalmunkból védfalat és én hiszem, hogy ez sikerrel fog elébe ellenállani az alkohol pusztító rohanásának. Fő a kitartás és a jó szervezet! ómega. HÍREK. S Dr. Kepessy László, t A korán el­hunyt s a megye egész társadalma ál­tal szeretett csengeri főszolgabírónak temetése junius 6-án folyt le a megye egész társadalmának részvéte mellett. Dr. Ivépessy László 1903-ban félévig vezette az erdődi főszolgabírói hivatalt s azért járásunk méltán veszi ki részét a gyászból, mely családját érte. — Dr. Csuka Mihály vármegyei tisz­teletbeli főorvos tiszteletére junius 14-én este nyolc órakor a Korona termében bankett lesz hölgyek részvételével. Azt hisszük, hogy mindnyájunk által szere­tett Miska bácsi ünneplésén minél szá­mosabban fognak részt venni. — A sorozás még lapzártakor is folyik. A bizottság tagjai hétfőn reggel érkeztek ás pedig Nagy Lajos alezredes, Varjú Sándor százados, Gedeuh főhad­nagy, Maár Béla hadnagy és Maszarik Móric dr. törzsorvos. Kedden a bizott­ság Dr. Jékey Istvánhoz, szerdán Dr. Nagy Sándorhoz volt hivatalos, pénte­ken pedig Kováts Sándorhoz volt va­csorára. Az eddigi sorozási eredmény kielégítő. — Helyettesítés és áthelyezés a vár­megyénél. Vármegyénk főispánja Képessy László főszolgabíró elhalálozásával meg­üresedett csengeri főszolgabírói állásra az eddigi hivatalvezető szolgabirót, Szu- hányi Lászlót, az igy megüresedett szolgabirói állásra Bárt István köz- igazgatási gyakornokot, megüresedett két dijas gyakornoki állásra pedig Jákó Endrét és Bónis Gábor díjtalan gya­kornokokat helyettesítette. Egyidejűleg Kállay Szabolcsot Avasujvárosba, Bárt Istvánt Mátészalkára, Tóth Tibort Fe­hérgyarmatra, Tóth Józsefet a várme­gyei árvaszéktől az alispáni hivatalhoz áthelyezte. A csengeri főszolgabírói ál­lásra már megindultak a kombinációk. Legtöbb kilátással Szuhányi László a jelenleg helyettes csengeri főszolgabíró indul a küzdelemnek. Az állás betöl­tése júliusban lesz. — Szatmármegyei fiirdöstatisztika. Szat- mármegye területén fürdője van: Szi- nérváraljának. Szinérváralja lakosainak száma 5.056, akik az elmúlt ,év statiszti­kája szerint igénybe vettek összesen 2.340 fürdőt, tehát évente száz lakosra esik 44 fürdő. Felsőbányának van 4.442 lakosa akik az elmúlt év statisztikája szerint igénybe vettek összesen 1.712 für­dőt tehát évente 100 emberre mind össze 38 fürdő jutott. Nagybányának van 12.877 lakosa, akik igénybevettek 11.024 fürdőt s igy 100 emberre jut évenként 85 fürdő. Nagykároly városnak van 16.078 lakosa, egy kádfürdője, rész­letes statisztika hiányzik. Mindanégy helyen van külön rituális fürdő is. El­lenben nincs fürdője a következő 3000- nél több lakossal biró községnek. Ara­nyosmeggyes (3.263) Avasfelsőfalu (3.253) Csenger (3.522), Erdőd (3.602), Fehér- gyarmat (4.627), Kapnikbánya (4.517), Mátészalka (5.935), Nagyecsed (4.665), Nagysomkut (3.013), Szaniszló (4.822) = 40.219. E kimutatáshoz csak annyit je­gyezzünk meg, hogy Nagy- és Felső­bányának vízvezetéke lévén, sok ma­gánfürdője van, ami lényegesen javítja a fürdési viszonyokat. — Nem alkalmas a veszettség elleni gyógyszer. Budaházi Zsigmondné, nagy­károlyi lakos a veszettség ellen szert talált fel. A szert az alispáni hivatal felküldötte a földmivelésügyi miniszter­nek, aki véleményezés végett áttette az

Next

/
Oldalképek
Tartalom