Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-06-14 / 10. szám
10. szám. ERDŐD ÉS VIDÉKE 3-ik oldal. országos Állategészségügyi Tanácshoz. A tanács avval küldte vissza a szert a miniszterhez, hogy forgalomba hozatalra nem alkalmas. Ennek folyománya a következő szigorú miniszteri rendelet, amely most érkezett Szatmárvármegye alispánjához : „Múlt év december 27-én kelt felterjesztésére felhivom az alispán urat, hogy az idezárt mellékletek kézbesítésével, értesítse Budaházi Zsig- mondné nagykárolyi lakost, hogy az Országos Állategészségügyi Tanács jelentése alapján veszettség elleni szerének forgalomba hozatala iránti kérését teljesíthetőnek nem laláltam, mert a szer keresztes gyógyszert (méreg) tartalmaz és mert nemcsak hogy nem gyógyítja a veszettséget, hanem mérgező is lehet és alkalmazása a veszett állatok orvoslására, az emberek befertőzé- sét, valamint a veszettségnek az állatok között való tova terjedését is eredményezhetné. Figyelmeztesse tehát alispán ur hatóságait, hogy a- szer forgalomba jutását éber és gondos figyelemmel akadályozzák meg. — Az uj vizjog életbelépése, A viz jogról szóló 1885. évi XXIII. törvénycikket az elmúlt évben módosította és kiegészítette a törvényhozás. Az erről szóló 1913. évi XVIII. törvénycikk végrehajtási rendelet utasítja a képviselőtestületeket, hogy minden évben legkésőbben addig az időig, amikor a községi adót kivetik, az abban az évben végzendő munkálatok költségvetését ős a szükséglet fedezésére megkivántató járulékot a vízügyi bizottság javaslata alapján állapítsák meg és azt az érdekeltségi tagokra a hatóság által megállapított arányban vessék ki. A miniszter e rendeletében kimondja azt is, hogy a száz lóerőt meghaladó vízerőmű engedelme- zése iránt folyamodónak kötelezettséget kell vállalni aziránt, hogy abban az esetben ha nyerendő engedelme bármily okból megszűnik, az elkészített műszaki műveletet a földmivelősügyi miniszter által egyoldalúan megállapított összegért a szóban forgó vízerőmű létesítésére jelentkező újabb vállalkozónak vagy az államkincstárnak át kell engednie. — Vidéki történet. Egy Amerikából visszavándorolt atyafi a külföldön nyert nagy szaktudásával elment Szatmárra a vásárra marhát venni, s csakugyan nagyhangon és bölcsen mérlegeli a marhák árait, alkuja közben. Ezt észre veszik a vásárok állandó szipolyai — két lengyelből ide származott — polgártárs, kik hamarosan vásárolnak egy girhes, beteges külsejű tehenet, körülbelül olyant, mint a milyent az Amerikát járt atyafi keres. Az egyik zsidó fogja az általuk 60 K-ért vásárolt tehén kötelét, a másik zsidó pedig el megyés fölkeresi az amerikai atyafit s mondja neki : — Látom maga ügyes ember, világlátott amerikai, tehát vállalkozói szellem is egyúttal, legyen szives nekem megvenni attól a zsidótól (s társára mutat) azt a tehenet, mit az ott a kötélén tart, itt van 100 K adja azt oda előlegül. Ekkor a 100 K-át úgy adta át az atyafinak, hogy a másik zsidó is lássa. Erre azt kérdi az atyafi: — Mennyit adhatok érte ? — ígérjen érte 200 K-t. — S ha a vásárt nyélbe ütöm mit kapok. — Tíz koronát kap fáradsági dijjul. De megvegye a tehenet, mert ismerem, nagyon jó fajta, a falumból való, csakhogy haragba vagyok azzal a zsidóval, ezért nekem nem akarja semmi pénzért sem eladni. Sajnálnám, ha más kézre kerülne a jószág. Az atyafi oda megy s megkérdi a zsidótól.-- Mennyiért adja ezt a tehenet. — Kétszázhusz koronáért — felel a zsidó. — Adok érte 200 K-t. — Ha magának veszi mond a zsidó — akkor oda adom, de láttam, hogy attól az akasztófára való haragosomtól vette át a pénzt, tehát annak akarja megvenni, ezért nem adom semmi pénzért sem. Hanem adja vissza annak a pénzét, s fizesse ki a magáéból akkor odaadom. Az atyafi a pénzt vissza viszi, az alkut tisztes távolból figyelő tulajdonos- sának, ki biztatja az atyafit, hogy fizesse ki a sajátjából, majd ha az eladó nem látja visszaadja az ígért 10 K-val együtt. Úgy is tett szegény. Kifizeti. A marhát kötelénél fogva átveszi, a marhalevelet markába szorítják, sőt azt mondja az eladó a szerencsés vevőnek, hogy: — Gyenge az a kötél, itt van egy pár garas — mit a földre dobott — vegyen érte egy erősebbet. Ez alatt az idő alatt a megbízó elódalgott. Az eladó más irányban szintén ellépett. És János gazda ott maradt a 60 K-át érő tehénnel és a kötélre valóval. — Az új választói névjegyzék. Az uj törvény értelmében (161. szakasz) a most összeállítandó névjegyzék 1917. március 31-ig lesz érvényben. Aki tehát most nem kerül a választók közé, az 1917. március 31-ike előtt nem lehet választó, mert időközben a törvény rendelkezése szerint »kiigazítás« nem lesz. Figyelmeztetjük a polgárságot, gondoskodjék, hogy az összeírásnál senkit, aki arra jogosult, ki ne hagyhassanak a választók közül. Mert amilyen lesz az uj jegyzék, olyan lesz az egész 1917-ig. 999 fizessünk elő az „Erdőd és Vidéke“ társadalmi lapra. ew—t—flfWO999MMHMIWMW w IRODALOM. — Rítta meséi. (Méray-Horváth Károly elbeszélései.) Méray-Horváth Károly, aki szélesebb körben mint elméleti szociológus és politikus, mint szociológiai és politikai iró közismert, nemcsak a tudományt hanem a szépirodalmat is műveli. S hogy nem kis hivatottság- gal azt szemléltetően mutatja az az elbeszéléskönyve amely a Rítta meséi címmel most jelent meg a Gömöri Jenő szerkesztésében és az Athenaeum kiadásában megjelenő népszerű Modern Könyvtárban. Énnek a könyvnek egyes darabjai mint kiváló elbeszélőt mutatják be Méray-Horváth Károlyt. Rítta egy vérceli pesti asszony, ezek közül is az a ritka típus, amelyet a »nagy nő« névvel szoktak röviden jellemezni. Rítta ott- hagta az urát, akivel békés egyetértésben élt. Látszólag, a külső világ előtt: minden különösebb ok nélkül. De világos, hogy mint ennek a női típusnak az életébe általában, a Rítta életében is parancsolóan szól bele a végzettsze- rüség: az, hogy ő a »nagy nő.« A könyv elbeszélései mind rittáról szólnak, illetőleg valamennyiben Rítta meséli el változatos, színes, káprázatos életének sorát, attól az időtől fogva, mikor urát elhagyta, gazdag skálájú szerelmeit, amelyek során ott szerepel többek között egy főherceg és egy indiai maharadzsa. Mindezt a vérbeli elbeszélő tehetségével, a gyakorlott tollú iró készségével mesélteti el Méray-Horváth Károly a hányatott életű Rítta asszonnyal Az érdekes elbsszéléskönyv ára 40 fillér. 343/1914. vhtó. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102., illetőleg az 1908. évi XLI. t.-c. 19. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmári kir. törvényszéknek 1913. évi 11382. számú végzése következtében dr. Mircea Gusztáv ügyvéd által képviselt Márkus Lajos javára 450 K s. járulékai erejéig 1914. évi május hó 5-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 1795 K-ra becsült következő ingóságok u. m.: cséplőgarnitura fele része, malomberendezés nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek az erdődi kir. járásbíróság 1914-ik évi V. 152[ számú végzése folytán 450 korona tőkekövetelés ennek 1913. évi december hó 26. napjától járó 6°/o kamatai, eddig összesen 129 kor. 85 fillérben biróilag már meg állapított költségek erejéig, Madarászon, adós lakásán leendő megtartására 1914. évi junius hó 22-ik napjának délutáni 5 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénz fizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1908. évi XLI. t.-c. 20. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt. Erdőd 1914. évi junius hó 8-án. Czech Aladár kir. bir. végrehajtó. 273/1914. vhtó szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102., illetőleg az 1908. évi XLI. t.-c. 19. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy az erdődi kir. járásbíróságnak 1910. évi Sp. 1.53/24,53/25, 53/26, 53/27. számú végzése következtében dr. Radetzky Károly ügyvéd által képviselt Gábriel Regina javára 48 K s jár. erejéig 1914. évi február hó 24-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felül foglalt és 2120 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: állatok, gazdasági eszközök stb. nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek az erdődi kir. járásbíróság 1914-ik évi V. 91. számú végzése folytán 48 K — fillér tőke- követelés ennek 1913. évi október hó 17. napjától járó 5°/o kamatai és eddig összesen 54 korona 90 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Ki- rálydaróczon, adós lakásán leendő megtartására 1914. évi junius hó 23-ik napjának délelőtti 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében kész- pénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsái’on alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és , felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1908. évi XLI. t.-c. 20. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Erdőd, 1914. junius hó 8. napján. Czech Aladár, kir bir. végrehajtó.
