Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-04-26 / 3. szám
% Előfizetési ár: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Előfizetési dijak és a lap szellemi részét illető közlemények Erdődre a szerkesztőséghez küldendők. Nyilttér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : D«: NAGV SÁNDOR ÜGYVÉD. Főmunkatársak: KÓROD! KATONA JÁNOS CHIRKE VILMOS tb. szolgabiró. járási számvevő. Hirdetések és a lap expedíciójára vonatkozó felszólamlások „PÁTR!A“-NY0MDA NAGYKÁROLY Kaszinó-utca 10. sz. küldendők. Megjelenik minden vasárnap Csatornázás. (N.) A megélhetés hova tovább mind nehezebb problémája az emberiségnek. Különösen elevenbe vág e kér--' dés a túlnyomó nagy többségben őstermelésből élő hazánkban. Pedig épen e téren látható a legnagyobb anakronizmus. Telitve van ez ország levegője a földbirtok és őstermelés iránti szinte fanatikus vonzódással. Mintha a — »mely ápol eltakar« — az ipar, kereskedelem, vagy más közgazdasági tevékenységet kitessékelné a haza-szeretet szótárából. És dacára ennek a rajongó földszeretetnek, éppen a mezőgazdaság a leghátramaradottabb üzemünk. íme járásunkban nincsen ipar, nincsen kereskedelemi. A gyáripar füstölgő kéményének levegője ismeretlen itt. Legfeljebb az Amerikát járó népségünk hozza haza ennek szagát ruháján, melyet azonban igyekszik itthon gyorsan levetni és amerikai keresményét »sietve fordítja földvásárlásra. Helyi kereskedelmünk pedig kimerül a közvetítés jelentéktelen kisszerű kötéseivel. És dacára, hogy csak ez az egyetlen termelési ág van eulti- vúlva, mégis alig hozza ez meg a mindennapit. Hogy a mi földünk nem ka- naán földje, vitán felül áll. Ez azonban még nem indokolja a stagnálást, mert nagy igazság, hogy nincsen rossz föld, csak rossz gazda. A faeke lomtárba került ugyan már, de csak azért, mert olcsóbb ma a vas is. De nem is annyira a tökéletesebb eszközökcultiválása, mint inkább a föld termő erejének fokozása lenne az az árkánum, mely javítana a helyzeten. És erre törekednünk kell mentül előbb, mert a természettől fogva mostoha talaj és a meglehetős nagymérvű eladósodás mellett a legbiztosabban lép majd népünk igy a nyomor országutjára. A termőképesség fokozásáról pedig addig beszélni sem lehet a mi viz át nem eresztő, kemény agyagtalajunk mellett, mig meg nem oldjuk járásunk egész területén az észszerű kanalizálást. Furcsán hangzik, de a tapasztalat azt mutatja, hogy mig a járás egy részét átszelő Ecsedi- lápi csatorna meg nem épült, talán nem volt annyi baj a vízzel, mint ma. Ahol eddig sohasem járt, most ez a csatorna oda viszi a bükk hegység vizeit és nem lévén elég bőre megépítve, több száz holdat eláraszt. Learatja a gazda elől azt a reményt is, mit a vadvíz ős a belvíz még irgalomból meghagyott neki. Csak rajta! »Tegyük e lapot társadalmi és közéletünk irányítójára« — mondja e lap beköszöntője«. Csak rajta ! Szerénytelenség nélkül merem ezt igy mondani, mert meg vagyok győződve, hogy — hiszen másként nem is lehet — nem pusztán a magam, de egész járásunk hő óhajtása fejeződik ki e két szóban. Járásunk társadalmi és közélete azonban ott áll, hogy nincs egységes irányitója, nincs oly társadalmi tényező, amely összefogná, egységesítené s meghatározott irányban vezetné a községenként, sőt a községekben is családonként külön-külön egyéni életet élő j árásunk egész társadalmát, amely mintha hajlamot sem mutatna nagy társadalmi élethez. Pedig a mai kor a maga életének nagy arányaival, a benne rohamos egymásutánban felvetődő nagy ős nehéz problémák rettenetes súlyával oly szükségletté tette nagy tömegek együttes munkálkodását, nagy tömegek erőinek egyesítését, tömörítését, hogy ezen együttes munkálkodás nélkül a szétforgácsolt, darabjaikban magukra maradt erőket a végpusztulás veszélye fenyegeti. Nincs az a társadalmi orgánum, amely valóban irányítaná a mi járásunk társadalmi életét. Nincs sem kulturális, sem gazdasági téren. Nem gondolok itt egyházainkra, iskoláinkra, közjogi intézményeinkre, amelyek amúgy sem járásunké, hanem nagyobb körületekő s amelyek külön j árási szempontokat alig ismernek. Hanem gondolok arra, hogy járásunk közönségének társadalmi utón kifejthető s múlhatatlanul kifejtendő nagyszabású kulturális és közgazdasági munkájához nincs Organismus. Pedig ki meri mondani, hogy ez nem szükséges ? Kinek kell bizonyítani, hogy ez mennyire kell ? Hiszen egyetlen pillantás korunk jellemző tüneteire és rikítóan előttünk áll az a jelenség, hogy ma a nagy tőke jegyében élünk, úgyszólván minden a nagy tőke hatalma alatt áll. Ugyan hol van meg járásunkban ez a hatalom, ez a sok mindent irányitó nagy tőke ? Bár szegény, úgyszólván Ínséges sors, nyomorúság található itt csak, bár nagyobbára kis exsistentiák eladósodottsága, verejtékes munkájának évek óta megismétlődő sikertelensége, csapásai s teljes üzlettelenség teszik ki ennek a járásnak gazdasági életét: mégis, az a nagyhatalmi tőke a szemünk előtt van. Apró részekből áll az ma, arra kárhoztatva, hogy önmagát emészsze, de ez a sok-sok apró rész egy egységgé tömörítve önmagát növeli, önmagát gyarapítja, boldogságára, üdvére annyi ezer és ezer exsistentiának. Ne mondja még ki egyetlen skep- tikus sem, hogy ez az egyesítés, az apró kis tőkéknek áldást hozó nagy tőkévé való tömörítése járásunkban lehetetlen. Kár volna hiú ábrándnak gúnyolni, hogy járásunkban termény raktár, pince- szövetkezet, továbbá kereskedőinknek, iparosainknak piaca, valamennyi őster- melési és ipari terméknek értékesítő orgánuma és pedig olyan orgánuma lehet, amely magát a termelést is köny- nyüvé, kevésbé kockázatossá és nagyarányúvá tegye. Elmúltaknak kell tekinteni, letün- teknek kell venni azokat az időket, amikor mindezek csak a nagy városok körében voltak lehetségesek. Ma az egész világ úgyszólván egyetlen város. Társadalmi együttműködésre, erői tömörítésére mennyivel inkább egyesülhet egyetlen várossá a mi járásunk harminckét községe a maga harmincezer lakosával! És harmincezer lakosnak mennyi hatalma van együttes munkában az érvényesülésre, harmincezer lelket magába foglaló társadalmi szervezet mily óriás tényező kulturális téren épugy, mint gazdasági téren, nagyobb körületek munkájában is, vármegyénél, államnál épenugy, mint a hazai, vagy akár a világpiacon, amelynek vérkeringését i. c» I ui jam. uuuu api mo ^u. o. dtain. ERDŐD ' V ^ Társadalmi hetilap.
