Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1916
3 helyezett az ifjúság erkölcsileg tiszta hazafias és egyházias jellemképzésére. Nem csoda, hogy az ifjúság páratlan szeretettel zárta a szivébe a jóságos Guszti bácsit. Sokan még sokáig fognak gondolni a derék, kedves tanárra, s így marad halhatatlan tanítványai szivében. Mint kartárs, példátlanul törekedett az egyetértés összetartó s másokat is könnyen munkára serkentő közreműködéssel. Szelíd leikével és tehetségével soha senkit meg nem bántott. Türelmessége és barátságos modora mindenkit lefegyverezett. Nagy szolgálatot tett theologiánknak s Collegiu- munknak szépirodalmi működésével. Az egyszerű theologiai tanár ismert lett egész hazánkban és ismertté tette főiskolánkat. Eperjesi társadalmunk s a nagyközönség legfőképen mint a szépirodalom művelőjét ismerte, azonban Csengey értékes tudományos műveket is írt, s a theologiai tudományos irodalomban is szép nevet vívott ki magának. Mindezekért Csengey Gusztávot mindenki tisztelte, becsülte, szerette s különböző kitüntetésekben is volt része. így az Eperjesi Széchenyi-kör és Petőfi-Társaság tiszteletitagjává választotta őt, a Protestáns Irodalmi- és a Luther-Társaság pedig választmányi tagjává választotta őt. Az igazgató-választmány a nyugalomba- vonuló Csengey Gusztáv iránt legőszintébb elismerését, háláját és szerétét fejezi ki, hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvben is megörökíti, s tiszta szívből kívánja az isteni Gondviseléstől: aranyozza be áldásával Csengey Gusztáv életének alkonyát, adjon neki jó egészséget, vidám kedélyt, hogy továbbra is foglalkozhassék a költészettel, hogy a Múzsa még sokáig legyen vele, s hogy prófétai ihletével még sokszor vigasztaljon, erősítsen és bátorítson a jelen nehéz napjaiban és a reánk elkövetkező még ismeretlen jövendőben. Dr. Horovitz Simon kir. tanácsos, coll. jogakadémiai tanár működésének idejére esik a jogakadémiának teljes négy évfolyamú jog- és állam- tudományi karrá történt kifejlesztése. A nyugdíjba vonult kiváló tanár és tudós szakíró a jogakadémián az 1874/5. tanévvel kezdte működését. Minthogy azonban anyagi erők hiányában a fenntartó testület nem volt abban a helyzetben, hogy az ügyvédi rendtartásról szóló ekkor alkotott törvény követelményeihez képest a jogakadémiát négy évfolyamú jog- és állam- tudományi karrá szervezze át, a szükséges anyagi erők összegyűjtéséig, az 1876/7. és 1877/8. tanévekre a jogakadémiát beszüntetni volt kénytelen. A tanárok, közöttük dr. Horovitz Simon is, lelkes buzdítása és közreműködése, a nagyközönséghez ilyképen feltámasztott áldozatkészség lehetővé tették, hogy a jogakadémia a közoktatási kormány követelményeinek megfelelően, mint a többi hazai hasonló főiskolákkal ugyanazonos módon szervezett négy évfolyamú főiskola működését az 1878/9. tanévvel újból megkezdhette. Dr. Horovitz Simon innen kezdve nyugdíjbameneteléig megszakítás nélkül Collegiumunk kötelékében működött. A legküzdelmesebb évtizedekben, fényes tehetségével, kiváló hírnevével arányban nem álló igen szerény fizetés mellett, sohasem panaszkodva, sőt mindig derült kedélylyel, bizakodó reménységgel szolgálta a főiskolát, s míg kartársai csaknem kivétel nélkül más kedvezőbb és biztosabb pályákra léptek át, ő az eperjesi tanszéket büszkeséggel vallotta méltónak arra, hogy egész életét neki szentelje. i».
