Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1916
4 A Collegium igazgató-választmánya a négy évtizeden át lelkiismeretesen, példaadó buzgalommal működött tanár érdemeit hálás elismeréssel örökíti meg és örömmel látja, hogy nagyérdemű munkása teljes szellemi és testi erejében érte meg a jogakadémia felvirágzását, anyagi helyzetének állami színvonalat elért konszolidálódását. Értékes munkásságának igazi jutalmát azonban az igazgató-választmány a tanítványok ezreinek köztudomású hálás tiszteletében, tudományos irodalmi működésének a szakkörök részéről és legfelsőbb helyről is megnyilvánult kitüntető elismerésében látja. Ehhez készségesen fűzi a választmány a maga leghálásabb elismerését s a kitartóan hűséges és főiskolánknak rendkívül hasznos szolgálatokat tett tanárt őszinte köszönetének nyilvánításával bocsátja el. Ludmann Ottó a Collegium traditióinak méltó képviselője volt, a ki több mint ötvenhárom éven át mint tanár, emellett hosszabb-rövidebb ideig mint könyvtáros, mint convictusi ephorus, majd tizenöt (1887—1902.) éven át mint a főgymnasium, négy ízben (1903/4., 1906/7., 1907/8. és 1913/14. tanévekben) mint a collegium igazgatója, megbecsülhetetlen szolgálatokat tett iskolájának, egyházának és a hazai tanügynek. Válságos viszonyok között foglalta el tanszékét. Az absolut korszak megpróbáltatásait százados múltú iskolánk átélte ugyan, de az új idők fokozott kívánalmainak alig-alig volt képes megfelelni, és így félni lehetett attól, hogy a nagymultú főiskola egyik-másik tanintézete, így különösen annak jogakadémiája elsorvad, a többiek is a kívánt színvonal alá sülyed- nek. Hogy ez be nem következett, sőt hogy a főiskola minden tanintézete a fejlődés eddig nem ismert fokára emelkedett, abban a pártfogáson kívül oroszlánrésze van a tanári testületnek. E tanári testület országos tekintélynek örvendő tagjai: Vandrák András, Hazslinszky Frigyes, Vécsey Tamás, Flórián Jakab mellett Ludmann Ottó lángoló lelkesedéssel, puritán önzetlenséggel, szívós kitartással és csüggedetlen lélekkel dolgozott a Collegium jobb jövőjén. Ludmann Ottónak a fentiek közül egyetlen életbenlévő col- legiumi tanárnak kiváló érdeme, hogy a főgymnasium állami segélyezését keresztülvitte, a convictusnak, ennek az áldásosán működő virágzó colle- giumi intézménynek, hatalmas alaptőkét gyűjtött s így annak létét biztosította, a Szirmay-könyvtárt rendezte, stb. Fáradhatatlan lelke mindenütt ott volt, a hol a Collegiumért kellett fáradozni, munkálkodni. Mint tanár a legnagyobbak és legkiválóbbak közül való: tudományosan képzett, éleseszű, jeles tanférfiú, a ki a tudományoknak csaknem minden ágában otthonos, a régi híres encyclopaedikus műveltségű protestáns tanári gárdából való. Tanári működésének oroszlánrésze van a Collegium jó hírnevének megteremtésében. Ludmann Ottónak, a klasszikus képzettségű és nagyműveltségű tanárnak mélységes nevelői hatását leginkább tapasztalhattuk ötvenéves tanári jubileumán, a mikor a hálás tanítványok, — a kik közül ma igen sokan a magyar közélet és tudomány büszkeségei — rajongó szeretettel vették körül ősz tanárukat. E nagy tanár kiváló tevékenységét méltányolta a magyar tanügyi kormány is, a midőn a múltban nem egy ízben hívta meg tanügyi ankétekre, képviseltette magát ötvenéves jubileumán s most,
