Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
20 48-as zászló és az új fogynia, ifjúsági zászló körül helyezkedtek el; a kiknek soraiban ott voltak Magyarország legifjabb honvédéi! Az ünnep hatása, a megelőző háborús nemzeti ünnepek hatásának hatványozódása volt! Tahy József Sárosvármegye alispánja és Faragó József Eperjes szab. kir. város polgármestere, közvetlen a Hymnus elhangzása után tolmácsolták a coll. igazgató előtt a hazafias közönség köszönetét és elismerését a lélekemelő ünnep megtartásáért, mely kiáltó szózat volt a sötéten látókhoz: „Félre kislelkííek, a kik mostan is még Kételkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetet!"... Történeti igazságot olvas e lapokról a késő nemzedék, a mikor megtudja, hogy a collegiumi ünnepet ünneplők ezre között csüggedő szív nem volt! Eperjesről riasztó hír szárnyra nem kelt soha! Eperjesen mosolyogva fogadtuk mindig a szomszédból érkező, felizgult képzelet sötét látásait. Az a kölcsönhatás, a mely alatt a magyar evangélikus iskolának és a magyar nemzeti életnek egymással kart-karba fűzve haladnia kell; az a hazafias éber szent figyelem, a mellyel Collegiumunk minden tanára, titáni harczokat küzdő nemzetünk sorsát figyeli és az a benső személyes kötelék, a mely bennünket, kartársaink és tanítványaink révén is a harczmezőhöz fűz, híven magyarázza a márczius 23-iki közös értekezleten kifejezésre jutott megdöbbenésünket, büszke várunk Przemysl eleste fölött; de egyúttal érthetővé teszi a fanatikus hit héroszi erejét, a melylyel a Collegium minden tényezője rendületlenül bízott ama válságos napokban is abban, hogy az igazságért, becsületért, nemzeti létért küzdő népnek, a magyarnak elbukni nem lehet! Nem csoda, hogy Isten felé irányult ez értekezlet első gondolata, 'hő fohászszal kérv^e a Mindenhatót, hogy przemysl-i hőseinket Becht József és dr. Flórián Károly kartársainkat hozza vissza majd a sanyarú fogságból. Emlékezetes történelmi ünnepet ült Collegiumunk márczius 30-ikán, a mikor besorozott, hadbaszálló ifjúságunkat közös búcsúünnep keretében bocsátottuk ki, előttük álló nagy hivatásuk dicsőséges mezejére Almamaterünk falai közül. Az ünnepélyt Draskóczy Lajos coll. igazgató a nagy közönséghez intézett üdvözlő-beszéddel* nyitotta meg. A coll. ifjúság ajakéról Luther diadaléneke hangzott fel szívreható hatalmas chorusban. Draskóczy Lajos coll. igazgató ünnepi beszéde** után Papp József coll. főgymn. VIII. oszt. tanuló és Spiesz József IV. éves tanítóképezdész köszönte meg a hadbaszálló ifjúság nevében a lelkesítő ünnepeltetést. Az ifjú honvédek számára rendezett coll. ünnep emlékéül hadd álljon itt Spiesz József búcsúszavainak megható szövege: * Közölve az Értesítő 4. lapján. ** Közölve az Értesítő 5—7- lapjain■
