Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
LUDMANN OTTÓ 50 ÉVES JUBILEUMA. A Collegium hagyományos szokásához marad hű, a midőn évkönyve lapjaira följegyzi a késő utókor számára azokat a lélekemelő, szép mozzanatokat, a melyek feledhetetlen mély benyomásokat hagytak maguk után a nagyközönség, a föntartóhatóság, a tanári-kar s az ifjúság szívében egyaránt az 1913/ 14-ík tanévet megnyitó ünnepen. Vandrák, Hazslinszky, Herfurth, Flórián, Vécsey kortársának: Ludmann Ottó coll. fogynia, tanár, a Ferencz József-rend lovagja tanári működésének 50-ik évfordulója volt a nagyjelentőségű esemény, mely városunk és vármegyénk szine-javát odavonzotta a Collegium ős falai közé. A bensőséges lelkesedéssel ünneplők soraiban ott láttuk a különböző vallásfelekezetek, hatóságok, a katonaság, kulturintézetek és egyesületek képviselőit és az ünnepelt régi tanítványainak egész seregét. Az ünnepély lefolyása alatt pedig egymásután érkeztek az ország minden vidékéről, sőt hazánk határain túlról is az üdvözlő-sürgönyök, melyekben a régi tanítványok a hálásan dobogó szív szeretetével, áldásaival árasztották el a távolban sem feledett jó Tanítónak ősz fejét. Ludmann Ottó ünneplése a tanév megnyitása után vette kezdetét. Oömöry János coll. főgymn. igazgató méltatta a jubiláns munkásságát a következő, nemes hévvel előadott, mély hatást keltő, plastikusan jellemző ünnepi beszédben: Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Idestova egy esztendeje annak, hogy e tisztéletet parancsoló falak között Vécsey Tamás emlékének kegyelettel áldoztunk. Az ekkor elhangzott emlékbeszéd mélységes hatással volt a hallgatóságra, — nemcsak azért, mert Vécsey Tamás nagy alakját mesteri vonásokkal láttuk abban megörökítve, hanem kiváltképen azért is, mert ez emlékbeszédet ama nagy idők egyik büszkesége, Ludmann Ottó tartotta. Micsoda nagy kegyelme, kitüntetése az isteni Gondviselésnek, hogy mi, a jelen kornak gyermekei, a múlt idők tanúságait az ő ajakáról hallhatjuk! Ám mi, a kik vele együtt működünk, Coll. Ért. 1913-1914. 1
