Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
2 napról-napra tapasztaljuk, hogy Ludmann öttó nemcsak a dicső múltnak élő tanúja, de a jelen időknek is munkában elöljáró és példát mutató har- czosa, a ki szellemi s testi frisseségben ma is pazarul szórja lelki-világának gazdag kincseit. Ludmann Ottó, mint rendes tanár, 50 éve működik a Collegiumban. Ha tudjuk, hogy ez 50 év szakadatlan munkában telt el, ha tudjuk, hogy ez 50 év alatt a Collegium a fejlődésnek, a felvirágzásnak eddig nem ismert fokára emelkedett, úgy megérti mindenki, miért veszszük körül a mai napon a szeretet, a tisztelet és a ragaszkodás mélységes és igaz érzelmeivel a mi ősz, de lélekben ma is fiatal nestorunkat. Ludmann Ottó a Szepességről származott el hozzánk. A Szepesség, az evangélikus műveltségnek e classicus földje, a múlt században sok és jeles férfiút adott a hazának. Dicsekvéssel mondhatjuk, hogy az evangéliumi élet- és világfelfogás tette ily kiválóvá a szepesi német polgárságot. A becsületesség, a kötelességérzet és puritán életfelfogás gondolatban és cselekedetben jellemzik ma is a szepesi családokat. E családok köréből röppent ki s bontott szárnyakat a magyar cultura nem egy zászlóvivője. De a mi Collegiumunk is sok jeles szellemi munkást köszönhet a Szepességnek. Onnan vezérelte hozzánk az isteni Gondviselés a mi ünnepelt kartársunkat, Ludmann Ottót is. Puritán jellemét, nemes egyszerűségét, a műveltség és tudás lángoló szere- tetét az áldott szülei háztól örökölte, a melyre mindig, de mindig, ma is a legnagyobb gyermeki kegyelettel emlékezik vissza. A fiatal, 21-éves tanár fényes múltú főiskolánk falai között mihamar otthon érezte magát. Hiszen a szellemi légkör, a melybe jutott, megfelelt egyéniségének, már ekkor is magasfokú intelligencziájának. Vandrák, Herfurth, Hazslinszky, Krayzell, Flórián és mások már ekkor a Felvidék virágzó iskolájává tették az eperjesi Collegiumot. E kiváló férfiak közül nem egy tudományos működése révén országos hírnévre tett szert. Ily környezetben a tudományszomjas, ideális lelkű fiatal tanár megtalálja élethivatását, a melyet munkakedvvel, gazdag eredménynyel tölt be még ma is. Éles esze, bonczoló, a dolgok lényegét felkutató dialektikája, páratlan szaktudása, sőt a tudományoknak csaknem minden ágában való jártassága, a mely bennünket a XVIII. század polyhistoraira emlékeztet, csakhamar tiszteltté tette nevét kartársai előtt. E tisztelet és nagyrabecsülés az évek számával csak öregbedett, mert kora tudományosságától nem maradt el s a haladás, a felvilágosodás lelkes és odaadó híve a mai napig. Tudásának gazdag kincseit azonban fösvény módjára nem zárta magába. Ismeretlen előtte ma is a tudomány mesterembereinek zárkózottsága és arisztokratikus gőgje, a kik lenézik a tudatlant, s meg nem értik a gyermeket. Ludmann Ottó paedagogus a szó legnemesebb értelmében véve. Életének legdicsőbb, legáldottabb munkája az, a melyet a kathedrán, az iskolában végzett. A zsenge gyermeki lélekben a tudás kiolthatlan szomját felébreszteni, azt a föld porából egy magasabb, tisztultabb, ideális világba emelni, a munka szeretetét és tiszteletét felkelteni olyan művészet, a mely tartalmat ád az életnek s magasztossá teszi a tanító, a nevelő hivatását.
