Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
71 E) Theologiai akadémiánk intézményei. 1. Ev. Theol. Otthon. Tiszai egyházkerületünk érdemes püspöke a múlt évi egyházkerületi közgyűléshez intézett jelentésében azt mondja, hogy a theologiai Otthon életét is megfigyelés tárgyává tette. „Őszinte örömmel tölt el — úgymond —, valahányszor ez „Otthon" falai közt járva, újból és újból alkalmam nyílik meggyőződni ez intézmény áldásos hivatásáról, a felügyelő-tanár czéltudatos, az erkölcsi rendet, a keresztyén evangéliumi fegyelmezettséget, atyai jóindulatot a kezelés külső rendjével és pontosságával összekötő vezetői tevékenységéről. — Ennek minden látogatásom alkalmával kifejezést is adtam." S hasonló elismeréssel illette fennköltlelkű főpásztorunk a jövendő lelkészek nevelését szolgáló e legújabbi és legkiválóbb hivatású intézményünket ama lelkes, de egyúttal energikus adventi püspöki körlevelében is, a melyben az Otthont az egyházmegyék és -községek meleg szeretetébe és áldozatkészségébe ajánlotta. Szeretnők, ha püspökünk e kedvező véleményét az elmúlt tanévben is kifejtett munkásságunkkal elértük volna. A napi munkát az elmúlt tanévben is a felügyelő-tanár mindenkori személyes részvételével az Otthon olvasó- és imatermében reggeli könyörgéssel kezdtük. Az elsőn, Zólyomi P. alkalmi imája után a felügyelő-tanár, az eddigi eljáráshoz híven, meggyőzően kifejtette azokat az irányelveket és vezérlő eszméket, a melyek őt az Otthonban lakó ifjúsághoz való viszonyában ebben az évben is irányítani és lelkesíteni fogják. És talán volt is valami foganatja az ő kérő- és intő-szózatának, a mennyiben — s ezt vendégeink is gyakrabban constatálták — ebben az évben is egy lépéssel közelebb jutottunk a rend, pontosság és tisztaság, de különösen a keresztyén erkölcsi szabadság ama vezéreszméinek megvalósításához, a melyekre a felügyelő-tanár az Otthon felavató-ünnepén s új püspökünk előtt is ismételt ízben hűséget fogadott, sőt ahhoz egyéni és tanári ambitióját, sőt testi és lelki ereje legjavát kötötte. A tanidő lefolyására visszatekintve jóleső tudattal jelenthetjük, hogy az Otthon theol. és jogász lakóinak magaviseleté az egész tanidőn át önön- magukhoz és felügyelő-tanárukhoz való viszonyukban — két ifjúnak sajnálatos esetétől eltekintve — csaknem kifogástalannak bizonyult. A kölcsönös megbecsülés, békülékenység, engedelmesség, sőt szeretet szelleme lebegett a felügyelő-tanár és a gondjaira bízott főiskolai ifjúság magaviseleté fölött. Az időn túl való kimaradásnak szabályozása, a házmester nagy elfoglaltságára és pihenésére való tekintettel, bevált s az Otthon szabályzata az ifjúság legnagyobb részének csaknem a vérébe ment át. A kölcsönös megértés és együttműködés, a helyes viselkedés, tisztelettudás és előzékenység — mint Schneller István kolozsvári egyetemi tanár előttünk mondotta — szinte az ifjúság szeméből sugárzik ki felügyelő-tanárával szemben. Ebben a tanévben
