Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
14 ban az utókor a Collegium 200-éves fönnállásának ünnepét láthatja soha el nem mosódó élénk színekben megörökítve! Ott látjuk e képen nemzeti és társadalmi életünk nagy alakjait. Ott látjuk báró Prónay Gábort az egyetemes evangélikus egyház, Dózsa Eleket a magyar képviselőház, Pulszky Ferenczet a M. Tud. Akadémia, Oaganetz József püspököt a gör. kath. egyház, Máczi Imre sárosi róm. kath. főesperest a róm. kath. egyház, Máday Károly püspököt, Zsedényi Ede felügyelőt a tiszai kerület képviseletében; ott látjuk a testvér culturintézetek képviselőit, ott látjuk az ünneplők ezreit... és olvashatjuk e fönséges ünnep apotheosisát a történetíró eme soraiban: „azon a téren, hol a dühöngő Caraffa alatt őseink elvérzettek: most, minden felekezet testvériesen egyesülve, együtt örült az eperjesi ev. Collegium 200-éves fönnállásának!'1 Collegiumunk magyar Ifjúsága! Jer. E régi fénynél gyújts új szövétneket! E szövétnek fényénél töltse be szívedet a fölmagasító büszke önérzet, hogy e Collegium küszöbét átléphetted, hogy e Collegium tanulójává fölavattak Téged! Övezd fel a szorgalom, pontosság, erős akarat és tiszta erkölcs szellemfegyvereit. Szívjad magadba édes anyatejként ez intézet éltető szellemét, mely arra nevel Téged, hogy: Az életnek csak egy kútfeje van: az Isten. Az életnek csak egy czélja van: a munka. Az életnek csak egy áldása van: a szeretet. Hogy Istent el ne veszítsétek: imádkozzatok. Hogy a munkában meg ne restüljetek: higyjetek és reméljetek. Hogy hinni és remélni meg ne szűnjetek: szeressetek. Szeressétek egyházatokat, hazátokat. Szeressétek örök hálával ez intézetet. Szeressétek egymást... és akkor, Collegiumunk ifjúsága, csakugyan virág leszel a magyar nemzet ezeréves fáján, gazdagító gyümölcscsel biztató! A régi fénynél gyújtsunk új szövétneket mi is, Kartársaim ! Maradjunk hívek a százados traditiókhoz. Maradjunk hívek az alapítók által kitűzött szent czélhoz. Neveljünk e falak között embert, magyar embert, a „monstrum hominis"-bő\ „homo sapiens"-{: a ki megérti, hogy az istenfélelem a bölcseség kezdete; a ki összeforr a testvér atomokkal, a ki a másik emberben nem lát idegen világot, a ki megérti, hogy a másik élete a mi életünk is, mert az élet, az igazi, Istenben való élet — egy! Hódolattal köszöntött Vendégeink! Nemes Pártfogóink! Boldogít a hit, hogy szívesen jártak Önök is a régi ösvényeken. Engedjék meg, hogy ez ünnepen hálás szívvel mondjak köszönetét azért, hogy ama régi ösvény hagyományaihoz híven: Sárosvármegye, úgy, mint Eperjes szab. kir. városa és azoknak hazafias, lelkes közönsége a magas tanügyi kormánynyal együtt siet most is főiskolánk támogatására . . . Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Ma, a midőn az egy Isten fiaiból alakuló társadalmat szakadékok választják el egymástól, — a mikor terjed a jelszó: el az Istentől ... a mikor
