Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
13 egyformán halt meg; a ki midőn halottaiból feltámadott, minden hívőé lett személyválogatás nélkül egyaránt! Ezen a szegletkövön épült e Collegium. S hogy ezen épült, az a szerencséje. Mert a ragyogó hajnalra, a Collegium legelső, 1667. október 18-ikán tartott megnyitó örömünnepére egy évszázadot meghaladó viharos éjszaka következett el... Collegiumi lelkes Ifjúság! Kedves Hallgatóim !... Ti tudjátok, hogy e viharos éjben élet-halálharczát vívta a magyar egész alkotmány, a magyar állam-eszme. Ti tudjátok, hogy azon a régi ösvényen, mely ama viharos éjszakán vezetett keresztül, — a prófétával szólok — azon a régi ösvényen rettenetes és iszonyatos dolgokat műveltek a Kaldeusoknak föltámadott vezérei (Spankau, Volkra, Kobb, Schultz, Löffelholz tábornokok; Lobkovitz és báró Walseg pribékjei), a kiknek lovai serényebbek voltak a párduczoknál, gyorsabbak az estvéli farkasoknál; a kiknek zsoldosai repültek az éjszaka leple alatt, mint zsákmányra leső keselyűk; a kiknek ágyúi viharként szállottak tova... és robogásuktól megingott a törvény, nem érvényesült az igaz ítélet, mert gonoszok hálózták be az igazat, rabolták el a mezőket és a hajlékokat, a becsülettel szerzett ősi kincseket!... Ti tudjátok, és ... ne feledjétek el soha, hogy ebben az éjszakában emelte a világ legkegyetlenebb hóhérja azt a vérpadot, a mely nemcsak az evangélikus vallást, hanem elsősorban a független magyar államot alkotó nemzetet akarta sírba dönteni, a mely vérpadon elhulltanak legjobbjaink a hosszú harcz alatt... „Elhulltak ők a drága hon javáért, Sötét erőszak ásta sírjukat; De a nagy Isten, a ki látta estük, Megszánta lenn az eltiportakat . . Beteljesült a próféta jóslata: „Jaj annak, a ki fosztogat, a ki sok nép kiirtását tervezi, a ki várat emel álnoksággal, mert erős és hatalmas az Isten, és a gonosznak munkája fordul a saját gyalázatára és a maga fejére száll az ő álnoksága! . . .“ Ezt mutatja a régi ösvény szent emlékjele, a melyre őseink hálás szívvel írták föl a megváltó igéket: „Az Úr, a mi Istenünk orvosságot adott nekünk, — választott népének és kigyógyított minket halálos sérüléseinkből“ és azután sem engedte, hogy az absolutismusnak magasból hulló villámai, a fékevesztett türelmetlenség gyűlöletének viharai ledönthessék azt a szent épületet, melynek prófétái, az épület falain belül, a magyar nemzeti cultura oltára mellett: Isten imádatára s a Haza szeretetére neveltek nemzedéket nemzedék után! . . . A gonosz elbukott! Megjött a szebb idő. Az igaz ügynek végre győzni kellett. Ezt mutatja a régi ösvénynek az a tündöklő szép képe, melynek vonásai-
