Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
12 jelentőségét emelő magas elhatározásával szemben legelső kötelességem az, hogy mély tisztelettel arra kérjem az ő illustris képviselőjét, legyen kegyes a minister úr őnagyméltóságának tolmácsolni megemlékezéseért Colle- giumunk tanári-karának hódolatteljes köszönetét. Mélyen tisztelt Közönség! Egy félszázadot meghaladó zajtalan munkának határkövét jelzi ezévi megnyitó-ünnepünk. Egy félszázadon át működő tanítónak jobbját szorítjuk meg e napon, a szeretet, a hála, az elismerés melegségével... Ügy hiszem, hogy e ritka alkalom által sugallt felhívásom minden rendű hallgatóm leikéből fakad, midőn e lélekemelő jubiláns ünnepen arra kérem a velünk ünneplőket: emlékezzünk mi is... Tekintsünk vissza a múltra. Álljunk meg néhány pillanatra a régi ösvények tanulságos képeit szemlélve s a régi fénynél gyújtsunk új szövétneket! ... Hogy megérdemeljük a fejlődés boldogabb jövőjét, a nagy tanító- mester jubileumán áldozzunk egy-két perczet az ősök emlékének is... Collegiumunk magyar Ifjúsága! Kedves Hallgatóim! Oldjátok le a ti saruitokat, mert szent az a hely, a hova vezetlek; szemetek gyűljön ki az áhítat tűzétől, mert csodás az a kép, a mit látni fogtok, midőn föltárom az 1665. évi (nov. 18.) örökemlékű kassai gyűlés tanácskozótermének ajtaját. Nézzétek ott benn, a régmúlt idők ködén átragyogó képet, az Ostrosith, Petrőczy, Tárkányi, Wittnyédi, Keczer, Semsey, Görgey, Dobay, Berzeviczy, Dessewffy, Saárossy, Péchy, Kiszell, Fejérváry, Szirmay nemesi családok daliás képviselőit... Nézzétek ott benn, Wéber, Madarász, Grünwald, Steiner, Heidenreich, Guth szab. kir. városi főbírák átszellemült arczát, a mint nemesek és polgárok összedobbanó szívvel hallgatják gróf Thököly Imre követének, Ghillány Jánosnak a hazaszeretet tüzétől izzó szavait, midőn a 136-éves eperjesi latin iskolának, később »illustre Gymnasium"-nak kifejlesztéséül megalapítódnak jelenti ki az eperjesi evangélikus Collegiumot, kitűzve annak hármas, dicső czélját, hogy legyen ez a Collegium: a mindenható Isten tiszteletének temploma, az igaz tudományok universitása, és a lángoló hazaszeretet bevehetetlen fellegvára örök időkön át! És a kassai gyűlésben oly magasra lobbanó lelkesedés tüze nem lett szalmaláng. Az ige testet öltött. Ezt mutatja a régi ösvény másik elvarázsló képe, e Collegium alapköve letételének ünnepe. Az a magasztos ünnep, a melyre Felsőmagyarország grófjai, bárói, nemesei; a szab. kir. városok főbírái, a vármegyék és városok fényes küldöttségei iderajzottak mind s födetlen fővel, az imádsággá magasztosuló hazafias érzület áhítatával hallgatták a nagy Magister Sartorius hatalmas beszédét, a ki letéve az alapkövet, ünnepélyesen kijelentette, hogy ez a Collegium az apostoloknak és prófétáknak alapkövén épül, lévén a szegletkő maga a Krisztus. Az a Krisztus, a ki forró könnyeket ontott Jeruzsálem fölött; a ki zsidóért, görögért, pogányért s a maga hű követőiért
