Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
26 tankönyveknek, röpiratoknak, tudományos és népszerű füzeteknek a száma; ma már kétségtelen, hogy a sajtó: tóó'nagyhatalommá küzdötte föl magát, ezer áldást hintve, vagy százezer átkot szórva a betűt emésztő emberiségre a szerint, a milyen a tartalma annak a nyomtatott írásnak, a mi az olvasónak kezébe kerül. Az pedig bizonyos, hogy sokezerszer több azoknak a betűknek, azoknak a könyveknek a száma, melyeket a Sátán keze írt, a melyekből Belzebub lelke szól, mint azoké, a melyek igaz bölcseségre, Isten ismeretére, félelmére, szeretetére, imádására vezetnek bennünket. Ebben a tényben látom én a mérhetetlen nagy veszedelmet, mely téged környez, eszményekért hevülő, de tapasztalatlan, lelkes Ifjúság. Mert óriási nagyhatalom az, kedves ifjú barátom, a mi a te olvasmányodban elhatározó, sokszor végzetes befolyást gyakorolhat: kedélyedre, gondolkozásodra, akaratodra, meggyőződésedre, jellemedre, vallásos hitedre! Bár mi tisztán látjuk a betűnek sokszor romboló hatalmát: mégsem akarjuk (de ha akarnók se tudjuk) gúzsba kötni a ti kezeteket. Szabadok vagytok, egészen szabadok! Azt a könyvet olvassátok, a melyik vonz, a melyik érdekel, a melyik hatalmába kerít. Nos tehát, a mérgező mételytől, így, megóvni téged kedves Ifjúság, én képes nem vagyok! De áldom a jó Istent, képes vagyok arra, hogy ez új iskolai év küszöbén a jövendőre, sőt egy egész életre szóló vezérfonal gyanánt megmutassam nektek azt a három könyvet, azt a három kútfőt, a mely változatlan örök forrása, biztos próbaköve a világ minden jó könyvének! Minden írás, minden tanítás, minden tudomány, mely e három könyv szellemével egyezik: jó,belőle erő, élet, boldogság fakad. Minden írás, minden tanítás, minden tudomány, mely e három kútfő szellemével ellenkezik: gonosz-, belőle gyöngeség, halál, kárhozat fakad. Tőletek függ, hogy azt a három könyvet megismerve, megszeretve, benne búvárkodva: megismerjétek a jó és gonosz tudásának fáját, annak a fának minden ágát, minden hajtását, minden levelét, hogy aztán választani tudjatok saját üdvötökre mindig a jó és gonosz között!... Az első könyv sok ezer év előtt, egyetlen egy kiadásban és egyetlen egy példányban jelent meg, de lapjai el nem avultak. Betűi a világ minden nyelvén olvashatók ma is; tartalomjegyzéke megszámlálhatatlan, benne föllelhető minden, a mi a földön él, létezik. Ez a könyv: a természet könyve. E nagy könyv csodás lapjait szemlélve borult a porba a királyi költő az imádat szavával: „Áldjad én lelkem az Urat, a ki világosságot, fenséget öltözött magára és kiterjesztette az eget mint fényes kárpitot, a ki vizeken építi fel palotáit, a felhőket rendeli szekerévé, jár a szeleknek szárnyain és a lángoló tűz is neki szolgál. Áldjad én lelkem az Urat, a ki elbocsátja a forrásokat, megöntözi a hegyeket, völgyeket, fiivet sarjaszt, kenyérrel erősít, borral vidámít, olajjal teszi fényessé arczodat, az eszterágnak fészket, az embernek boldog hajlékot ad" . . .
