Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
27 Oh áldja hát a ti lelhetek is az Urat és minden benső részetek az Ő szent nevét! Idézhetném előttetek a nagy tudósok: Franklin, Foucault, Humboldt, Newton, Pascal, Schubert, Muncke, Wagner és a többi szellemóriások példáit, a kik bejárták a tejút millió világát, leszálltak a conchiliák rémes szörnyeihez, a kik elolvasták a természet könyvének minden egyes lapját és... mégis hittek... sőt éppen azért hittek s mint Dávid, leborulva imádkoztak ők is!... De minek hoznám messziről a képet, mikor megtalálom a ragyogó, lelkesítő, szívreható példát itt, e Collegium nagy tanítójának, áldott emlékű Vécsey Tamásnak eme szavaiban: „Sok szép órát szereztek nekem a felföld virágai, ott a Tarcza vidékén, melyre az Őr-hegyek vigyáznak. A kikelet pompája, vagy a minden színt játszó ősz beköszöntvén, jártam hegyen, völgyön, erdőn, mezőn. A mit a harmat növelt, a verőfény érlelt, raktam gyűjteménybe. Kártya, kávéház s egyéb idegrontó szórakozás nem kellett. Imádtuk a természetet. Háladatos vagyok a virágok iránt. Talán nekik köszönhetem, hogy komoly jogi könyvekben is találok virágokat". .. Collegiumunk büszke ifjúsága! Légy hű ez intézet traditioihoz, kövesd nagy tanítóid nyomdokait, szeresd a természetet és akkor a fanatikus, babonás, vak természetimádók természetellenes szertelenségei el nem kápráztatnak, meg nem mételyeznek, mert akkor megérted a nagy természetbölcselő fölséges jelszavát: Summa mentis bonum est Dei cognitio; summa mentis virtus est Deum cognoscere ! így szeressed a természet világát s akkor: tanulmányaid nehéz munkájában, jövendő hivatásod rögös utain, virág fog nyílni a Te számodra is! A második könyv is nagyon régi. Végtelen sok, de mindig változatlan kiadást ért meg. Millió és billió példányban,, több mint 300 nyelven forog közkézen: egyszerű és pompás díszkötésben. Az első levelek Arábia pusztaságairól, Kánaán határairól valók. Tovább Íródott az Jeruzsálem fényes templomában, Ráma és Jericho iskoláiban, Babilon vizei mellett; a római fogság sötét börtönében, míg le nem zárult az Aegei-tenger félreeső kicsiny szigetén. Több mint negyven auctor írt bele. Királyok és pásztorok, halászok és kárpitosok; vámszedők és tanítványi nők, hadvezérek és egyszerű vitézek, orvosok és bölcsek, papok és próféták dolgoztak a nagy mű szerkesztésén... E könyv elpusztítására összeesküdött sokszor egy fél világ. Tűzbe dobták, leveleit viharzó szélnek eresztették, meglánczolták, penészes pin- czébe temették... De a gyűlölet tüze, a szenvedély vihara, a zsarnokság láncza, a sötétség penésze nem ártott neki! Mikor már azt hitték, hogy régen megsemmisült: halottaiból mégis föltámadott, mert benne nem a véges szellem pislafénye ég, hanem Isten lelke él!... mert ez a könyv az Isten igéje, a: Biblia... Szeressétek ezt a könyvet, mert benne az élet van. Az élet: viharaival, verőfényével; bűneivel, erényeivel; salakjával, kristálygyöngyeivel; múló *•
