Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
3 Vandráknak éthikai előadásában magába szívta és mélyen leikébe véste az erkölcsi elveket, melyek egész későbbi életén keresztül vezércsillagai voltak. Krayzelltől nemcsak classicus latinságot tanult annyira, hogy a római auctorokat már akkor minden nehézség nélkül olvashatta és későbben szép és tiszta latin nyelven értekezéseket is írt, hanem megismerte a régi népeknek, főleg a rómaiaknak életét, gondolkozásmódját is. Herfurthnak lelkes elragadó előadásaiban elvonultak szemei előtt a történelemnek eseményei, a népeknek hullámzó sorsai, a hazai történetnek majd fényes, majd sötét képei, megvilágítva a legforróbb hazafiasságnak és szabadságszeretetnek lángjával. De a természet magasztos szépségeinek felismerésére és megkedvelésére is a tanárok vezették, kik a szorgalmas, buzgó, finom erkölcsű fiút csakhamar megszerették és vele közelebbről is sokat foglalkoztak. Vandrák a tiszta őszi estéken a csillagos égnek csodáit mutatta és magyarázta neki és tanulnivágyó társainak, és a botanikus Hazslinszky Frigyessel bejárta a dús növényzetű hegyeket, völgyeket. Behatóan foglalkozott a magyar irodalom tanulmányozásával az iskolai feladatokon kívül is és buzgó tagja volt a „Magyar Társaságinak. Hogy majd a nyugateurópai műveltséggel is megismerkedhessék, magánszorgalomból francziául tanult; a német nyelvet részint az iskolában, részint pedig gyakorlatilag sajátította el, minthogy akkor városunkban a társalgási nyelv a művelt családokban nagyobbrészt a német volt. így folyt le Eperjesen tanulási idejének 3 éve és minthogy épen akkor 1855-ben a kormány hosszú zaklatások és üldözések után megadta a Collegiumnak a nyilvánossági jogot és 1856-ban az első érettségi vizsgálat tartatott: Vécsey Tamás is megjelent a bizottság előtt és mindenből kitűnő érettségi bizonyítványt nyert. 1856. aug. 2-ikán hagyta el Vécsey az eperjesi Collegiumot, hálával telten az itt nyert szellemi kincsekért. Fentidézett, 1901-ben kelt levelében azt írja: „tanulói éveimben szeretni, becsülni tanultam a tanári pályát" ; de viszont a tanárok is, midőn őt elbocsátották, lelkök mélyében óhajtották és remélték, hogy a művelt, minden szép- és jóért hevülő ifjú a tanári pályára lépjen, melynek bizonyosan díszére leend. Ugyanez év őszén belépett Vécsey a budapesti egyetem jogi facul- tásába. Itt buzgón hallgatta tanárainak előadásait, de legnagyobb benyomással volt reá Wenzelnek eszményi felfogása a jogtanári hivatásról. E kiváló jogtudós jelesebb tanítványait, köztük Vécseyt is, tudományos légkörbe vezette, oda, a hol a lelkesedés terem; megkedveltette velők a források keresését, olvasását; buzdította a könyvtárak szorgalmas látogatására, kutató szellemet, búvárlati ösztönzést adott számos tanítványának és így Vécsey Tamásnak is. Pauler ajánlására báró Eötvös József, a későbbi miniszter Vécseyre bízta fiának Lórándnak nevelését. A nagytudományú és európai látkörű férfiú körében töltött évek páratlan jó alkalmat nyújtottak sokoldalú művelődésre a fenkölt gondolkodást becsülő, az eszményi czélokért lelkesülő ifjúnak. Báró Eötvös családi köre is nemesítőleg hatott a fogékony lelkületre. í*
