Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
9 sek megvitatását, látogatta a tanárok előadásait, résztvett a tanulók classi- ficálásában, vezette az anyakönyvet és az érdemjegyek táblázatait, őrködött az összes ifjúságnak viselete és a Collegium jó híre fölött, és a hol csak tehette, támogatta az ifjúságot és azon volt, hogy könnyítse itteni megélhetésöket. A tanároknak javát is mindenképen szívén hordta: látta, hogy a gymnasiumi tanszékek nincsenek kellően javadalmazva és azért az ő indítványozására és sürgetésére a pártfogóság 1873. aug. 5-ikén Vécsey által szerkesztett folyamodványban a gymn. tanárok fizetésének javítása végett segélyt kért a magyar kormánytól, — de a kerületi elnökség akkor nem volt hajlandó e folyamodványt felterjeszteni. Mint igazgatói működésére kiválóan jellemző vonást ki kell emelnem azt a lelkesítő hatást, melyet az egész collegiumi tanári-karra gyakorolt és a melynek következtében mind a három collegiumi intézetnek tanárai baráti együttérzésben körülötte sereglettek. Hiszen a három intézet akkor már a viszonyoknál fogva szorosabban volt egymáshoz fűzve: nem egy tanár 2, sőt 3 intézetben is tanított és ha bármelyik intézetnek fennállása kérdésbe jött, akkor minden tanár kész volt azt szellemi erejével és — ha kellett — anyagilag is támogatni. És midőn ezen tanári-karba az idealizmustól hevített, a Collegiumhoz már ifjúkorától fogva szeretettel ragaszkodó fiatal tanár lépett, akkor öregebb collegái — volt tanárai — kedves társul fogadták, a fiatalabbak pedig látva fényes tehetségeit és üdvös fáradozásait, készséggel csatlakoztak hozzá mint vezérökhöz. így lett ő nemsokára középpontja az egész tanári-karnak, melynek minden egyes tagját nemes barátsággal és a közös feladatért való lelkesedéssel magához lánczolta. A munka után szívesen pihent tanártársainak körében és legnagyobb öröme telt abban, ha barátaival városunk gyönyörű vidékén bolyongva a szabad természetnek szépségén gyönyörködhetett. Gyakran nagyobb kirándulásokat is tett velők, így majdnem évenként őszszel a messzelátós Simonka csúcsára. A milyen odaadással szentelte Vécsey minden idejét és erejét kedvelt tanári pályájának, ép oly váratlan volt a késmárki választókerületnek szavazása 1871. évi aug. 12-ikén, melylyel Vécseyt országgyűlési képviselővé választotta egykori tanítványainak lelkes ajánlatára, a kik ünnepelt kedves tanáruk híveivé tették a választók többségét a legcsekélyebb költekezés nélkül. A Collegium három éven keresztül a képviselőház tanácskozásának idejére szabadságolta igazgatóját; tárgyait ellátták azalatt collegái és a tudományosan képzett ügyvéd, Mosánszky Győző. A mint pedig tavaszszal az országgyűlés elnapolásakor visszajött Budapestről, híven teljesítette tanári és igazgatói kötelességeit. Munkakedve és képessége megtalálta ugyan a kellő tért a Házban is, de szíve csak az eperjesi tanszékhez vonzotta. Azonban a sors mégis elvitte tőlünk, mert midőn 1874. évi februárban egyetemi tanárrá nevezte ki Ő Felsége, Vécsey kötelességének tartotta a sors hívásának engedni és azt a helyet elfoglalni, hol tágabb tér és több alkalom volt tudományos foglalkozásra és műveltség-terjesztő műColl. Ért. 19i2-13. 2
