Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
8 sűrűn tartott ülésein résztvett és jogi tudásával, az újabb kor követelményeinek ismerésével, meggyőző érvekben gazdag szavaival igen gyakran döntő befolyást gyakorolt a tanácskozás menetére. Nem egyszer mint kisegítő, alkalmi jegyző működött, mígnem 1866-ban rendes collegiumi jegyzőnek megválasztatott, és ő e tisztséget egészen 1868-ig vitte. Ugyanakkor tevékeny részt vett azokban a tanácskozásokban, melyek az akadémiai (theol. és jogi) tanári-karban az akadémiai törvények módosítására vonatkozólag Vandrák akkori igazgató elnöklete alatt folytak: a Vécsey által szerkesztett javaslatot a pártfogóság elfogadta. Sok gond, serény munkálkodás és fokozott tevékenység uralkodott akkor a Collegiumban : megkezdődött a Collegiumnak átépítése, előkészületeket kellett tenni az 1867. évben megtartandó 200 éves jubileumra. Ebből a munkából minden tanár kivette a maga részét, de Vandrák akkori igaz-- gató és Hazslinszky Frigyes collegiumi ephorus mellett különösen Vécsey Tamás, a ki felé már akkor kartársainak tisztelete és szeretete, valamint a pártfogóságnak teljes bizalma fordult. Nem sorolhatom fel mindazt, mit Vécsey akkor nagy munkabírásával, finom tapintatával végzett. A mozgalmas jubileumi év után ismét teljes figyelmét a jogakadémia fejlesztésére fordíthatta. Indítványára és sürgetésére a jogakadémia pénztárának külön kezelése határoztatott, valamint a jogtanárok fizetésének javítása a tandíjban való részesedése útján. Ismételten képviselte a Collegiumot a kerületi és az egyetemes gyűléseken, a hol nemcsak főiskolánk ügyeiben szólalt fel, intézetünknek az egyház részéről való támogatását kieszközlendő, hanem egyéb kérdésekben is szívesen meghallgatott felvilágosításokat és irányító tanácsokat adott. Bár Vécsey református volt, mégis ág. h. ev. intézetnek szentelvén erőit, ezen egyház munkás fia gyanánt fogadták és édes testvérüknek tekintették, — a mint viszont ő is tevékeny részt vett az evang. egyház ügyeiben. Szép példája az egyetértésnek és a valódi protestáns szellemnek! E fáradhatatlan munkálkodásával a Collegium szellemi fejlődése körül oly mértékben érdemelte ki a főtanoda bizalmát, hogy 1869-ben az egész Collegium rectorátusával tisztelték meg. A collegiumi Rectornak tiszte a régibb időkben sokkal több felelősség- teljes munkálkodással volt összekötve, mint az újabb időkben. Az ő kezében összefolytak a pártfogóság megbízásából úgy az adminisztratív, mint a tanügyi intézkedéseknek összes szálai; ő volt szellemi középpontja az egész főiskolának. Ez az idők folyamán megváltozott ugyan, de sokban még Vécsey idejében is fennállottak e viszonyok. A theológiának és a jog- akadémiának volt ugyan dékánja, de igen sok fontos ügy közösen intéz- tetett el az igazgató elnöklete alatt, a gymnasium vezetése pedig egészen a collegiumi igazgatóra volt bízva, a mi csak 1883-ban változott meg. Az így felszaporodott munkát bámulatos munkabírással és lelkiismeretességgel végezte Vécsey. Beírta a jelentkező összes növendékeket, beszedte a tandíjakat, elnökölt nemcsak a közös tanári gyűléseken, hanem a majdnem hetenkint tartott gymnasiumi gyűléseken is, behozta ott a didaktikai kérdé-
