Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
7 kerülő növendékeket, hogy a leczkelátogatás, figyelem, jegyezgetés felesleges, hogy a szaktanári vezetés, buzdítás, a könyvtárak használata, a társak közti verseny, szóval a tanulmányozási törekvés élénkítői — mind túlhaladott álláspontok". Hogy ilyen lelkiismeretes tanítás és gondos vezetés mily áldásos hatással volt, azt a vizsgák eredményéből is látjuk: Az 1871/72. tanév 1. felében a beiratkozott 161 jogász közül csak öt vizsgázott elégtelen eredménynyel és kilencz maradott vizsgálatlanul, — a többi nagyrészben kitűnő, dicséretes vagy legalább túlnyomólag kielégítő előmenetelt tanúsított. Az 1864 —1869-ig terjedő időben, tehát 6 évben bírói vizsgára jelentkezett 232 jelölt; közülök kilencz bizonyult nem képesítettnek, vagyis nem egészen 4°/0, mely kedvező arány mutatja, hogy az ifjúság éretté és a szaktudomány iránt érdeklődővé lett. Az ily módon szép fejlődésnek indult collegiumi jogakadémia híre mindinkább terjeded és természetes következménye az volt, hogy hallgatóinak száma, mely 1861-ben történt újra-megnyitása idejében 43 volt, már a negyedik évben — Vécsey itteni működésének első esztendejében — megkétszeresedett, kilenczedik évben pedig (1869/70.) megnégyszeresedett. Ezt ugyan némileg az is okozta, hogy itt a jogi tanfolyam csak két éves volt és a szorgalmas és törekvő ifjú egy évvel rövidebb időben érhette el ugyanazt a czélt, mint a többi akadémiákban, hol mindenütt 3 éves cursus volt, — de mégis legnagyobb részben a tanári-karnak vonzó előadásai és az ifjakra fordított gondja bírta a szülőket arra, hogy fiaikat Eperjesre küldjék, még pedig nemcsak Sárosmegyéből és a szomszéd vármegyékből, hanem az ország legtávolabb vidékeiről is; 1869/7o-ben például a beiratkozott 152 joghallgató közt volt 19 sárosmegyei (Eperjest is beleértve), a többi mind más megyékből való. A jogakadémiának ilyen fellendülése főképen Vécsey Tamásnak az érdeme, mert igaz, hogy mellette tudós férfiak, kiváló paedagogusok működtek mint jogtanárok, úgy Vandrák, Herfurth, Tillisch, Schulek és mások, de ezek már nehány év múlva visszahúzódtak és fiatalabb erők léptek helyeikbe, — a jogakadémiának és nemsokára az egész Collegiumnak vezetése pedig egészen Vécseyre maradott, kit a pártfogóság 1868-ban jogkari dékánná választott, midőn a collegiumi intézetek újabb fejlődése következtében ezen állásnak szervezése a jogakadémia sajátos ügyeinek vezetésére szükségesnek mutatkozott. Vécseynek elnöklete alatt a jogi kar javaslatot is dolgozott ki a jogi dekanatus hatáskörének kijelölésére, mely javaslatot a pártfogóság elfogadott. Bár ezen sokoldalú tanári foglalkozás nagyon igénybe vette Vécseyt, ki a mellett irodalmilag is működött, mégis mindenütt és minden időben kész volt a Collegium érdekében fáradni és a főiskolának fényes tehetségeivel jó szolgálatokat tenni. Itteni működésének legelső idejétől kezdve élénken érdeklődött a Collegium minden ügye iránt és szerzett magának bepillantást annak régibb történetébe és újabb viszonyaiba. Minden pártfogósági és — miután nemsokára az állandó választmány tagjává választatott — e választmánynak
