Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1904
7 Az iskola másik feladataképen a nevelést említettem, a melynek végső czélja az, liogy jellemes embereket teremtsen, segítvén hasonló működésében a családnak és idomítván a velünk született tulajdonságokat. Ez a nevelés pedig abban áll, hogy a gyermek, az ifjú megtanulja az erénynek szeretetét, az erkölcsnek tisztaságát, a munkának ambiczióját, a kötelesség hűséges teljesítését, a tudás iránt való érzéket és lelkesedést s a hazafiságnak kötelességeit. És ez a működése az iskolának legalább is olyan fontos, mint a tanítás. Mert «minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs» s czélját tévesztené az olyan tanintézet, a mely csak az ismeretek közlését tekintené egyoldalú feladatának és elhanyagolná a jellem nevelését, a szív nemesítését s nem művelné az idealizmust az ifjúság fogékony lelkében. Ez a nevelő szerep szintúgy az életre készíti elő a tanulóságot, mint az oktatás, mert az élet iskolájának egyik főkövetelménye mindenkivel szemben: az erények útján való állhatatos megmaradás, a férfias jellem s a kötelességekben való kitartás. És ezen a téren úgy az iskolában, mint az életben még sikeresebb lehet a törekvés, mint a tanítás és tanulás körében, a melyekhez első sorban észbeli tehetség kell, a mit Isten ad meg nekünk Találóan hangsúlyozza Kölcseynk, hogy ha bámulatos művet írni, fontos ütközetet nyerni, phidiasi szobrot alkotni nem mindenkitől telik is, de elveit mindenki megtisztíthatja, magát erénykövetésre mindenki szoktathatja, napjait czélirányos tettekben mindenki eltöltheti. A nevelés terén is a régi nyomdokokon halad ez a Collegium. Vallásosság és hazafiasság a vezérlő csillagunk. Midőn a tízparancsolatot bevésni igyekszünk a tanulóság szívébe, oda véssük tizenegyedik parancsolatnak azt is: «Hazádnak rendületlenül» s a Mindenhatót dicsőítő imádsághoz hozzáfűzzük azt az imát is: «Isten áldd meg a magyart!» Nevelni akarunk belőletek, kedves ifjak, a hazafiságnak, a szabadelvűségnek, a csorbítatlan alkotmányosságnak törhetetlen bajnokokat, integer, soha rossz útra nem téríthető egyéniségeket s a puritán, polgári erkölcsöknek lelkes híveket. A tanításnak és a nevelésnek ezt a szellemét, a mely szerint e főiskolának mind a négy tanintézete működik, immár felidézvén előttetek, hozzátok, kedves tanítványaink, azzal a buzdító és kérő szózattal fordulok: ébredjetek tudatára ennek az éltető szellemnek, nyissátok meg elméteket és sziveteket annak befogadására, legyetek szorgalmasak az ismeretek elsajátításában és hajlandók jó tanácsaink követésében. Midőn még a kegyelmes Isten áldását kérem közös munkánkra és nemes törekvéseinkre s a most megválasztott két fiatal tanár urat külön is a legmelegebben üdvözlöm: az új tanévet ezennel megnyitottnak nyilvánítom.“ Egyházkerületünk Nagyváradon tartotta, a fentebb már jelzett napokon, évi rendes közgyűlését, a melyen a tanári kar tagjai közül ott voltak: a coll. igazgató, a négy tanintézet vezetője, dr. Flórián Károly és dr. Obetkó Dezső. A Collegiumunkat közvetlenül érintő határozatok közül itt ezeket említjük fel: 1. Az igazgató-választmánynak az 1903/4-iki iskolai évről szóló jelentését, valamint a négy tanintézet külön jelentéseit, «a melyek főiskoláink szellemi és
