Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1904
6 Maradandó és állandó úgy munkájában, mint érzelmeiben és vezérelveiben ez a Collegium. A fentartó és tanító testületeknek egyes tagjai változhatnak, új nemzedékek jöhetnek a régiek helyébe, de ugyanattól a szellemtől van áthatva minden ifjabb generáczió s ugyanazzal a törhetetlen buzgalommal folytatja az elődök munkáját és szállítja át a következő ivadékokra az ősök gondolatait és érzelmeit. Múlt, jelen és jövő közt meg van tehát a szerves kapcsolat és folytonosság, a mi a legnagyobb biztosíték arra nézve, hogy tanító és nevelő feladatait úgy fogja megoldani továbbra is ez a Collegium, mint eddigelé. Tanítást és nevelést együtt említettem a Collegium feladataiképen, mert bármely iskola is csak akkor felelhet meg hivatásának, ha ezt a két szerepet egyaránt és egyenlő mértékben igyekszik betölteni. A mi ezen a főiskolán először is a tanítást illeti, ennek mértéke, a négy tanintézet különböző fokai szerint, természetesen más és más. A theologia és jogakadémia már szakiskolák, a hol magas színvonalon álló tudományos előadásokat kell tartani, hogy egyenesen a kérdéses életpályára készülhessenek elő a hallgatók. Önálló, de más irányú pályára bocsátja tanulóit a tanítóképző is, míg a főgymnasium nem ad önmagában képesítő oklevelet, hanem a magasabb, az egyetemi és akadémiai tanulmányokra készíti elő növendékeit. Akármelyik iskolába járjon azonban valaki, ha. szorgalmasan elsajátítja azokat az ismereteket, a melyeket eléje szabnak : képezni fogja értelmét, erősíti felfogási képességét, élénkíti fantáziáját és képessé teszi elméjét arra, hogy kezelni tudjon tudományos kérdéseket s befogadhasson magasabb elméleti tantételeket. Vagyis előbb általános, a felső fokon pedig szakképzettséget fog szerezni az illető s felemelkedik az intelligens és a müveit emberek sorába. Ezt a czélt és ezt a magasabb szempontot tekintve, nem fog hiábavalónak és fölöslegesnek feltűnni egy tantárgy sem, még ha közvetlenül nem is használjuk majd az életben. Mert nemcsak az a döntő, hogy ismereteink köre gyarapszik a tanulással, hiszen — mint Goethe helyesen mondta — «tanulmányainkból végtére mégis csak azt tartjuk meg eszünkben, a mit gyakorlatilag használunk fel»: hanem az is, hogy művelt, illetve szakemberekké legyünk, hogy elsajátítsuk az iskolában az elveknek, a rendszernek és az alapigazságoknak mélyére ható, értelmes tanulási módot, hogy tudományosan fegyelmezett, logikus gondolkodáshoz, módszerhez és kritikai szellemhez szokjunk s előkészüljünk egy másik iskolára, az életre. Mert az élet is csak iskola, a hol folyton tanulni, folyton dolgozni kell, sőt ez még fontosabb iskola, a mennyiben nemcsak az egyes emberek és családok, hanem végső fokban az egész állam üdve, boldogulása és sikerei függenek attól, hogy a polgárok miképen állják meg ezt a kemény iskolát. Collegiumunk egyes intézetei a tanítás terén ugyanazt az anyagot dolgozzák ugyan fel, mint a hasonló fokú egyéb iskolák, de átlengi ezt a működést az a hagyományos szellem, a mely a most ecsetelt magasabb szempontot tartja irányadónak és áthatja a szabad kutatás és az önálló felfogás megengedettségének protestáns alaptétele, a mely nem veri sem a tanítót, sem a tanulót a maradiságnak és a betűrágásnak merev békóiba, hanem a fejlődés és tökéletesülés végtelen útjára vezérli.
