Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1903
6 Szeptember 20-ikán tartotta meg a főiskola tanárkara és ifjúsága, a collegiumi elnökség és az igazgató-választmány eperjesi tagjainak jelenlétében, a szokásos megnyitó-ünnepélyt. Az ünnepélyen érdemes felügyelőnk dr. Schmidt Gyula az ifjúsághoz buzdító, lelkes szavakat intézett, a collegiumi igazgató pedig a következő beszéddel nyitotta meg a tanévet: „Mélyen tisztelt collegiumi -Elöljáróság! Szeretve tisztelt tanári testület! Kedves ifjak! A nyári szünet üdülése után ismét összehozott bennünket: tanárokat és tanulókat az új tanév kezdete, az új diligentia. Összesereglett az ifjúság hazánknak minden vidékéről, az Alföldnek rónaságáról épp úgy, mint az égnek felmeredő Kárpát aljáról; összesereglett, hogy itt az ősi Collegiumunkban, a Collegium négy intézetében szellemi kincseket gyűjtve tehetségeit kifejtse, képességet szerezzen arra, hogy majdan kilépvén az életbe ott derekasan működhessék, betöltse helyét, bizton megállhasson az élet küzdelmeiben. Mert az iskola az életre készít elő, tájékoztatja az ifjakat az embernek feladatairól, felvilágosítja azon problémákról, melyeknek megoldásán korunk fáradozik, megadja nekik azon ismereteket, melyeknek segítségével az ifjak majdan mint férfiak résztvehetnek a munkában — kiki abban a körben, hová a gondviselés őt állítja, — kiképezi az ifjak szellemi tehetségeit, munkásságra szoktatja őket. Mert már az iskolában — legyen az akár előkészítő, mint a gymnasium, akár magasabb intézet, melyben az ifjú már egy választott életczél irányában folytatja tanulmányait —• csakis komoly, becsületes, folytonos munka által szerezheti az ifjú azon ismereteket, melyeknek elsajátítása végett kereste fel az intézetet, csak szorgalmas munka segítségével lesznek szellemi tulajdonává azon ismeretek, melyeket a tanár vele közölni törekszik, csak így lesz ő valóban otthonos a tudományokban. Ilyen szorgalmas munkásságra, ilyen komoly ismeretgyűjtésre főleg a mi korunkban szüksége van minden ifjúnak, ki meg akar felelni azon várakozásnak, melylyel övéi, embertársai, az egész haza feléje tekint. Hogy milyen óriási fejlődésnek mentek a tudományok az utolsó évtizedekben, arra csak rá kell mutatnom, mert hiszen mindenki tudja azt: már a kisebbeknek is közületek, kedves ifjak, van erről tudomásuk, annál inkább azoknak, kik már szaktanulmányokat folytatnak. És a tudományoknak ezen fejlődése nemcsak theoretikus elméleti tanokat eredményezett, hanem az életnek alakulására is nagy befolyást gyakorolt. Mindenki tudja, milyen új viszonyokat teremtettek a bámulatgerjesztő felfedezések és találmányok a természettudományok terén. De más téren is látjuk az újabb kutatásoknak nagy hatását: helyesebb világításba helyezték nem egy lapját a történelemnek, azon tudománynak, mely /.<xt l%oyj)v magistra vitae = az élet tanítómestere. A társadalmi téren, az állami életben, az igazságszolgáltatásban új nézetek, új követelmények léptek fel, melyek komoly, beható tanulmányozást igényelnek, hogy oly irányban vezettessenek és kiegyenlíttesse- nek, mely irányban az emberiségnek, a népeknek és így a mi drága hazánknak is boldogulása és valódi haladása biztosítva legyen. Élénk, mozgalmas a mi korunk; némi tekintetben hasonló a reformátió korához, melyben a középkornak fejlődésnélküli századai után a szellemi élet
