Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1903
7 hatalmasan kezdett ébredni és lelkes férfiak vezetése alatt az emberiség egy nagy lépéssel haladott elő a művelődésben. És a mint akkor egyike ezen férfiaknak, a nagyműveltségű és szabadságszeretet által ihletett Hutteni Ulrik így kiáltott fel: «óh század, mily öröm és boldogság, hogy én te benned élhetek!» így most is minden művelt emberben ellenállhatatlanul támad a vágy, hogy ő is tevékeny részt vegyen a mai kor haladásában. Ilyen vágy él bennetek is, kedves ifjak, és kell, hogy bennetek éljen; ezen vágy hozott benneteket ide, hogy itt az életben kifejtendő működésre képességet és erőt gyűjtsetek. De épen mert ilyen működés a mai viszonyok közt csak akkor lehetséges, ha nagy és sokoldalú tudást visztek magatokkal az életbe, azért kell, hogy mindenki szorgalmas munkálkodással foglalkozzék a tudományokkal és annál több ismeretet szerezzen. De a valódi műveltséghez, a férfikorban kifejtendő áldásos működésre való előkészüléshez nem elég az, hogy fiatal korunkban mennél nagyobb tudást szerezzünk, mennél több ismeretet gyűjtsünk oly czélból, hogy azoknak segítségével majd életünk fentartását biztosítsuk, talán hírt, dicsőséget, gazdagságot, hatalmat szerezzünk. A tudomány nem pusztán ismereteknek halmaza, nemcsak rendszeres előadása és felsorolása azon tapasztalatoknak, melyeket a kutató elme a külső természetben, az ember egyéni és társadalmi élete terén gyűjtött: minden valódi tudománynak ideális természete van, melynélfogva felemelkedik örök igazságok, szent törvények, nagy lelkesítő gondolatoknak régiójába. Nézzük csak például azt a tudományt, mely a legreálisabb, melynek tárgya a látható, érezhető valóság, azt a tudományt, mely a természetnek jelenségeivel foglalkozik, — milyen gazdag eszményi tartalma van ennek is; mert a külső jelenség visszatükrözted a rendnek, a szépségnek, a czélszerűségnek törvényeit és hirdeti a teremtőnek, az örökkévaló törvényhozónak hatalmát, bölcsességét és sze- retetét. A történelem rajzolja ugyan a való eseményeknek, a tényeknek lánczo- latát, de egyúttal felmutatja az eszméket, melyek a különféle korokat mozgatták, feltünteti a világrendet, mely a változó események folyama alatt rendületlenül fennáll. A művészetekről, a szépirodalomról szóló tudományok feltárják az ihletett művészek remekműveiben kifejezett eszméket. A jogi tudományok az igazság eszméjének szolgálatában állanak, a theologiai tudományok pedig azon szent eszméket hirdetik, melyek az embert valódi boldogságra viszik. A tudományok ezen eszményi természetöknél fogva nemcsak az észhez szólnak, hanem a szívhez is. A ki a tudományokkal behatóan foglalkozik, az nemcsak a praktikus életben felhasználható tapasztalati tanokat és tételeket tanulja meg belőlök, hanem megismeri, tisztelni és szeretni tanulja a magas eszméket is, melyeket a tudományok hirdetnek, lelkesedik minden szép-, nemesés jóért, hő szeretettel fogadja be ezen eszméket szívébe és leikébe, és ezen eszmék megbízható, hű vezérei lesznek az életben. Eszményképeket alkot magának, a melyeknek megvalósítására minden erejével törekszik. Ezen idealizmus mélyen hatja át az ember lelkét és párosulva van benső vallásossággal, Istennek a legfőbb jónak szeretetével, az erkölcsi törvények tiszteletével. Ezen vallásossággal párosult idealizmus el nem hagyja őt az életnek küzdelmeiben, erőt és kitartást ád neki működésében, melylyel nemes dolgokat
