Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
16 dési Egyesület elnöke és jegyzője is. Ez utóbbiakkal együtt meghatározzák levelezésük czélját, mely a «szorosabb összefüggés, művelődési ipar ébresztése s az előbbiekből származó tudományos közlekedés »-ben áll. Egymáshoz jobb munkákat és bírálatokat küldenek át. A kassaiaknak alapszabályait is elküldi a Magyar Társaság. A pataki társasággal hasonló irányban levelez, míg a lőcsei és késmárkit csak «közlő-társ»-nak tekinti. Alig szedi azonban magát össze a Magyar Társaság, mintegy másfélévi zavartalan és sikeres működés Után már ismét kizökken a rendes kerékvágásból. Nem szakad meg munkálkodása, csak nagyon csekély térre szorul. Az 1840/41-iki iskolai év elején ugyanis összegyűl 30 ifjú, hogy megalakítsa a Magyar Társaságot. A jegyzőkönyv szavai szerint azonban «a mostoha s győzhetlen körülmények gátolván ezen nemes törekvést, egy hajótört, számban csekélyre olvadt, akaratban azonban nevekedett Privát Magyar Társaság áll össze». Hogy mit kelljen a «mostoha és győzhetlen körülmények» alatt érteni, azt csak sejteni lehet. Legvalószínűbb, hogy viszálykodást, egyenetlenkedést. Külső körülmények nem igen befolyásolják az összesereglett ifjúságot, mivel tilalom esetén meg sem próbálkoznának a megalakulással s nem azért alakítanak Privát Magyar Társaságot, mert nyilvánosát nem szabad, hisz akkor már csak azért is tagjává lenne a Privát Magyar Társaságnak mind a 30 ifjú, míg így az csak 17 tagból áll; meg akkor alig lehetne a Társaság már 5 hónap múlva nyilvánossá. Tény az, hogy szakadás állott be köztük, ennek pedig valószínűleg az egyet nem értés volt az oka De nézzük a Társaság működését. Biz’ az nem nagy eredményeket mutat fel. Nem is csoda. 14 tanuló, kik közt valami nagyobb tehetség sincs, elfoglalva a szervezkedés munkájával, bajlódva a kezdet nehézségeivel, nem igen fejthet ki olyan tevékenységet, a minőt már eddig megszoktunk a fénykorát élő Magyar Társaságnál. Dicséretre méltó a tagokban az igyekezet, a lelkesedés. Magának a Társaságnak pedig az a nagy érdeme, hogy — bár kevesekben — fentartotta és ápolta az önképző- köri munkálkodás iránt való szeretetet s mintegy alapul szolgál a második félévben belőle kialakult nyilvános Magyar Társaság szervezésénél. Ez a Magyar Társaság már az előbbiek nyomán halad, bár nem az azoké- hoz hasonló sikerrel. Elnöknek Terray Károlyt választják meg, mivel Vandrák nem akarja múlt évi hivatalát elfoglalni. Ez ugyan még nem volna a legnagyobb csapás a Társaságra nézve, ha különben jeles tagoknak bőviben volna (mint azt az 1839/40-iki M. T. is bizonyítja). Csakhogy a Társaság ama díszei közül csak Kerényi és Hunfalvi található a tagok között, sőt a következő évben már ők is elmaradnak. Tehát már leáldozott a Társaság fénykorának napja? Nem. Csak egy kis felhődarab mögé bújt, mely alól előjön még, mielőtt a hegyek óriásai végkép elfednék szemünk elől. Nem a tehetetlenség, sem nem a tespedés, nem is a minden magasabb tevékenységet lenyűgöző körülmények súlya, hanem csak valami lidércznyomás- féle nehezedik a Társaságra, melynek megszűntével azonban újból fellélekzik. Ez pedig mindjárt a következő iskolai évben, 1841/42-ben áll be, a mikor
