Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
11 is Vandrák elnöklete alatt ismét felfrissült erővel lát a Magyar Társaság munkához. Szinte túlbecsüli önmagát, midőn határozatilag kimondja, hogy mindenki akkor hozhat munkát, a mikor neki tetszik; mert ezzel ki van téve annak az eshetőségnek, hátha senki sem hoz egyszer dolgozatot. Hál’ Istennek, ilyen eset nem fordul elő. Dolgoznak szorgalmasan; különösen Újházy Károly, ki ügyes népdalokat ír, s Greguss Ágost, kinek 31 distichon formában írt epigrammja s a «Sokrates oszlopa mellett» czímű monológja valódi dísze az Érdemkönyvnek. Két új társasággal is levelezésbe lép a Magyar Társaság, nevezetesen a pozsonyival és selmeczivel. Sőt még két színdarabot is előadnak a kórház-alap javára. Azonban ezen szép eredmények daczára is nincs meg az összes társakban az a nemes ambiczió, melynek minden egyest vezérelnie kell, ha teljesen zavartalanul, összhangzatosan akarnak egy társaság kebelében munkálkodni. Innen van, hogy két tagot kénytelen a Magyar Társaság kirekeszteni. A hanyatlás bélyegét azonban még csak a következő két év viseli magán. Először is baj az, hogy Vandrák nem fogadhatja el az elnökséget s így az egyik ülésről a másikra kinevezett helyettes-elnökök vezetik a Társaság gyűléseit. Örvendetes, hogy ez az állapot csak egy félévig tart, mert 1843 februárjától már ismét Vandrák az elnök. Másodszor azzal a különös s egyszersmind szomorú jelenséggel találkozunk itt sűrűbben, a mi ugyan már máskor is előfordult, hogyha valakinek baja van a Társasággal vagy egyesekkel, őket a Körbe beadott munkájában támadja meg, a minek aztán rendesen az a vége, hogy a szerzőt kizárják a Társaságból De hanyatlást látunk a munkahozást illetőleg is; ez az oka, hogy 1840. óta az örömünnepek is elmaradnak. Másfelől azonban örömmel tapasztalhatjuk, hogy majdnem minden gyűlés jegyzőkönyve megemlékszik a könyvtárnak hol vétel, hol pedig adakozás útján való szaporodásáról, úgy, hogy az 1843/44-iki könyvtárvizsgálat alapján közölt kimutatás szerint a Társaság könyvtára már 542 kötetből áll. így váltakoznak a Társaság hanyatlásának kezdetét jelző tünetek a virágzást még mindig eszünkbe juttató jelenségekkel, melyek azonban az idők múltával mindinkább kisebbségben maradnak amazokkal szemben. De mielőtt az aranykor fénylő napja végkép lehanyatlanék, még egyszer felragyog az alkonyati ég peremét takargató felhőfoszlányok mögül, hogy mint a távozó vándor, visszatekintsen utoljára a határról, még egy utolsó isten- hozzádot intve szeretteinek. Ezt az utolsó istenhozzádot regélik el nekünk az 1844/45-iki jegyzőkönyvek lapjai. Gondoljunk erre az évre szeretettel, kegyelettel és büszkeséggel, mert ennél méltóbb betetőzése úgy sem lehetne a Magyar Társaság fénykorának. Mintha a közül az 53 ifjú közül, kik ez évben a Magyar Társaságot megalakítják, minden egyes érezné, hogy ez az év örök betűkkel lesz bevésve a Társaság szellemi történetének lapjaira s éppen azért semmi disszonantiának sem szabad megzavarni a szerény tehetség és buzgó igyekezet harmóniáját. A mint összeállnak, legelőször is bizottságot küldenek ki a törvgjjyek.. Coll. Ért. ( , > PciMfe,y\ "V
