Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
4 Elemi tanulmányait és az akkor úgynevezett donatistai osztályt az 1824. év őszétől az 1829. év nyaráig néh. Bánó Miklóssal, volt országgyűlési képviselővel, annak édesanyja néh. özvegy Bánó Józsefné szül. Dobozy Rozália kiváló műveltségű úrnő magyar házánál, nevelői oktatás mellett, otthon kezdte és végezte. Majd a grammatikai (jelenleg I. és II. gymnasiumi) osztályt az 1829/30. és 1830/31. tanévekben a bártfai ág. hitv. ev. algymnasiumban néh. Havassy András tanár alatt végezte. Az 1831. év nyarán dühöngött cholera s az arra Rozsnyó vidékén is támadt parasztlázadás miatt jónak találta édesatyja, eredeti szándéka ellenére, őt Rozsnyóra nem vinni, a miért is az 1831/32. tanévben, mint elsőéves syntaxista (jelenleg III. osztályú), Bánó Miklóssal együtt, ismét nevelői oktatás mellett otthon tanult, a mikor is épen születése-napján, t. i. április 21-ikén, Bánó Miklóssal együtt, saját édesatyja által konfirmáltatott. Másodéves syntaxista azonban az 1832/33. tanévben, Farkas András (Greguss Ágost anyai nagyatyja) és Keblovszky tanárok alatt, Rozsnyón volt. Az 1833/34. tanévtől kezdve az 1837/38. tanévig bezárólag — mely időközben, az 1836-ik évben épen születése-napján, édesatyját elvesztette — néh. Krayzell András lelkes és buzgó tanár alatt két évig rhétor, majd néh. Vandrák András jeles és közszeretetű tanár alatt logikus és physikus és néh. Csupka (az ez életrajzban lelőfordulók között a 6-ik) András országos hírű jogtanár alatt jogász, ebben a Collegiumban folytatta s végezte tanulmányait Az 1838/39. tanévben néh. Pongrácz Ferencz ungvármegyei Jenke helységbeli földbirtokos 16 éves logikus fiának Bélának és 14 éves leányának Theklának magántanítója volt. Jogi gyakorlata első szakát a tiszáninneni kir. kér. tábla esküdtjeként néh. mniseki Hellner Sámuel elsőrangú ügyvéd irodájában Eperjesen, s második szakát, az akkori szabály szerint, Pesten a kir. Cúriánál, kir. ítélőtáblái hites jegyzőként, néh. Örményi József kir. ítélőtáblái előadó bíró s utóbb al-nádor irodájában töltötte. A közügyvédi vizsgát 1841. évi június 18-ikán, a váltóügyvédit pedig ugyanaz évi október 25-ikén kitűnő sikerrel tette le. Ezután az 1841. évi november hóban itten Eperjesen telepedett le és önállóan gyakorolta, mint az akkor életbelépett 1840-ik évi hiteltörvények úttörő alkalmazóinak egyike, a köz- és váltóügyvédséget, majd 1844. évi november 12-ikén váltójegyzővé történt kineveztetése folytán a váltójegyzőséget is, sőt azon egész időszak alatt a sáros-zemplén-abaúji ág. hitv. evang. esperességnek jegyzőkönyvi nyelvül a magyart behozó díjtalan jegyzője- és ügyészeként is működött. A szabadságharcz ideje alatt az 1848-ik évi deczember 8-ikán, a többi összes eperjesi nemzetőrökkel együtt, neki is Kassa felé kellett vonulnia. Majd ugyancsak mint nemzetőr, az 1848. évi deczember 11-iki kassai-hegyi csata- vesztésben, később, mint egy Miskolczon alakult önkéntes csapatnak tagja az 1849 évi január 4-iki bődi és pethő-szinyei sikeretlen csatározásban, még később a győzelmesen vívott 1849. évi január 22-iki tarczali csatában és végül a tar- czali hegyi szőlőkön keresztül, a bodrog-keresztúri országúton térdig érő hóban történt veszélyteljes éjjeli kémszemlében is vett részt. Ez önkéntes csapatnak Rakamazon történt feloszlása után az 1849. évi február 5-ikén Eperjesre jött vissza, a hol is branyiszkói győzelmes hadseregünk gránátosokból állott utó
