Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
5 csapatát még a piaczon táborozva találta. De a mint ez az utócsapat elvonult, máris bevonultak ide, Bludek Lichtenstein-herczegségi tiszt vezénylete alatt kardcsapás nélkül a hurbanisták, a kik aztán néhány nap múlva a városba jövő Beniczky Lajos hadcsapatának pár ágyúgolyója elől szép csendben és nyom nélkül eltűntek. Akkor érkezett ide s működött itt báró kérte Luzsénszkv Pál alkotmányos kormánybiztos és kinevezte őt a nélkül, hogy volna, soóvári kir. kincstári ügyészszé. Pár hétre ezután, Beniczky Lajos hadcsapatának visszaszorításával, Vogel császári tábornok hadteste vonult be Eperjesre. Akkor, nevezetesen 1849. évi április 13-ikán éjjel, egy hadszakasz élén nála megjelent cs. katonatiszt elfogta Schuleket s az itteni régi kaszárnya egy udvari színébe, a hol már mintegy húszán szalmán hevertek, kisérte be, a honnan másnap reggel a többiekkel együtt, a nélkül, hogy kihallgatták vagy neki ruha- vagy fehérneműt hozni engedtek volna, szekereken Galicziába, a tarnói katonai fogházba vitték. Onnan aztán, többek közbenjárása folytán, május 5-ikén kiszabadult és hazajött, s a helyett, hogy az akkori legszebb hetek örömeit élvezhette volna, báró Luzsénszky Pál kormánybiztos, komoly szabadkozása daczára, ismét azzal a kellemetlen eljárással bízta meg, hogy az osztrák hadsereggel menekült «honárulók» javait, az ő mellé kirendelt törvényes bizonyság (szolgabíró s esküdttársa) segítségével, elkobzás végett összeírja és lezárolja. Hogy kik voltak azok az árulók, kíméletből mellőzni kénytelen. De mielőtt még az ő abbeli igen kellemetlen és nagyon fáradságos hat heti működése véget ért volna, neki ismét az orosz császári segély-hadsereg bevonulása folytán 1849-ik évi június 21-ikén menekülnie kellett. így menekült Pestnek le egész Világosig és bujdosott azután Biharvármegyében, Nyíregyházán, Pest-Pilis-Soltvármegyében és Pesten egészen 1850-ik évi augusztus hó közepéig. Ekkor azután Kassára jött és jelentkezett az ottani cs. kir. haditörvényszéknél,' s az attól pár hét múlva nyert szabadmeneti bizonylat oltalma alatt az 1850-ik évi szeptember 4-ikén 6A-ed évi bújdosás után Eperjesre érkezett, a hol az ügyvédkedését ismét folytatta és csakhamar a legkeresettebb ügyvédek közé tartozott. Ily körülmények között választotta őt e Collegiumnak 1851-ik évi szeptember 9-ikén tartott páttfogósági gyűlése, néh. Csupka András nagyhírű jogtanár elhúnyta folytán, annak utódává. S bár ezt a kitüntető meghívást nem kereste és nem várta, sőt az ellen, ügyvédi teendőivel való túlságos elfoglaltsága miatt, komolyan szabadkozott, protestáns buzgóságból és honfiúi kötelességérzetből mégis csak elfogadta. E tanév alatt, 1852. évi márczius 24-ikén házasságra lépett Balla Saroltával, mely házasságából három, máig is élő gyermeke, úgymint: Géza budapesti ügyvéd, Jenő petrozsényi bányalőorvos és Thea férjezett Melitskóné kolozsvári magy. kir. államvasúti felügyelőné született. Azonban még e tanév végén «a forradalom alatti viselete miatt», Albrecht cs. kir. főherczegnek, mint az ország akkori katonai és polgári kormányzójának 1852 évi június 20-ikán kelt rendeletével letiltatott a tanárságtól, a mivel egyidejűleg az itteni jogakadémia is egyidőre megszűnt. Mi
