Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
mérlegelő takarékossága, tiszta becsületessége és okossága a Collegiumot pénzügyi tekintetben biztos alapokra fektette. És hogy mindezt tette és teszi önzetlenül, egyedül főiskolánk felvirágzásának érdekében, ezt semmi sem bizonyítja inkább, mint azon körülmény, hogy, habár többször volt alkalma jobb állásra távozni, a Collegiumot el nem hagyta, de nem is akarta elhagyni. A Collegium igazgató - választmánya, a midőn ekként Flórián Jakabnak a Collegium körül szerzett nagy és kellőképen nem méltányolható érdemeit jegyzőkönyvében megörökíteni határozza és a búcsúzó tanárra szemben tiszteletének, nagyrabecsülésének, hálájának kifejezést ad s áldásos, csaknem egy félszázadra kiterjedő önzetlen működéséért jegyzőkönyvi köszönetét mond, egyúttal határozatilag kimondja, hogy Flórián Jakabnak, coll. főgymn. tanárnak 1901. szeptember hó 1-jétől kezdődőleg nyugdíjba vonulását, illetve ennek bejelentését sajnálattal ugyan, de előrehaladott korára való tekintettel tudomásul veszi és a nyugdíjellátásra vonatkozó szabályszerű lépéseket haladéktalanul foganatosítani fogja. Végül az igazgató-választmány azon reményének ad kifejezést, hogy Flórián Jakab nyugalomba-vonulása után is a Collegium ügyei iránt nem szűnik meg továbbra is érdeklődni és hogy, mint collegiumi pénztárnok még hosszú ideig fogja szolgálni a Collegium érdekeit. Örömmel veszi tudomásul a gyűlés elnöknek azt a bejelentését, hogy sikerült neki rábírni Flórián Jakabot arra, hogy a coll. pénztárnoki állást a jövőben is páratlan szakértelemmel ellássa, valamint arra is, hogy a mennyiben tanszéke 1901. évi szeptember haváig alkalmas erővel betölthető nem lenne, az esetben annak ideiglenes ellátására — hacsak egészségi állapota megengedi — vállalkozik.» Ez a gyűlés választotta meg a — sajnos — betegen fekvő dr. Meliorisz Béla rk. jogi tanszékére dr. Flórián Károlyt, coll. főgymnasiumunk s jogakadémiánk egykori növendékét s az államtudományok sub auspiciis regis fölavatott doctorát. Schulek rendes tanszékére pedig a jogtanári kar javaslatára, pályázat mellőzésével a jogi irodalom terén már eddig is ismert nevű dr. Raffay Ferencz egyet, magántanár választatott. Mindketten legnagyobb örömünkre s megelégedésünkre töltik be tanári hivatásukat, Meliorisz Bélával szemben pedig — egészségi állapotának sajnálatos tudomásul vételével — a választmány őszinte elismerésének s eddigi hűséges szolgálataiért köszönetének adott kifejezést. Érdemes veterán kartársunknak, Schulek Gusztáv tanárnak felette érdekes önéletrajzát a következőkben közöljük : Schulek Gusztáv háromszori megszakítással 1851-től kezdve 1901. szept. elsejéig működött mint a magyar és osztrák polgári jognak, a polgári peres és nem-peres eljárásnak s a bányajognak, sőt öt évig a büntetőjognak is nyilvános rendes-tanára az eperjesi collegiumi ág. hitv. evang. jogakadémián. Fia ő néh. Schulek András kükemezei lelkésznek és sáros-zemplén-abaúji főesperesnek, a ki a Collegium Szirmay-féle könyvtárának vendégkönyve szerint, az 1785. évben, mint akkori itteni tanuló, a pártfogóságot az újra visszaszerzett Colle- giumban elsőnek üdvözölte. (Annak egyidejűleg élt nyolcz gyermeke között ő volt a legifjabbik.) És testvéröcscse néh. Schulek Frigyesnek, e Collegium 1832. évtől 1850. évig volt tanárának. Született Kükemezőn 1820. ápr. 21-ikén. í*
