Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
« Az igazg.-választmány — a jogtanári karnak határozati-javaslatát elfogadva — osztatlan, mély sajnálattal veszi tudomásul Schulek Gusztávnak, a collegiumi jogakadémia nagyérdemű, kiváló buzgalmú, példás lelkiismeretességű tanárának, egykori dékánjának, prodékánjának s államvizsgálati-bizottsági elnökének előhaladott életkorára s különösen látóképességének ezzel kapcsolatban fellépett meggyengülésére való tekintettel elhatározott s a felolvasott kérvényben közlött nyugdíjba-vonulási szándékát. Mivel a kérvényben közlött sajnálatos okot a Collegium igazgató-választmánya tényleg fennforgónak ismeri, s mivel, a több- rendbeli megszakítástól eltekintve, egy félszázadon keresztül a Collegium és a jogakadémia s egyszóval a hazai tudományosság és tanügy érdekében kifejtett kiváló szolgálatokat oly nagyjelentőségűeknek s az ezzel szerzett bokros érdemeket pedig oly igazán kiválóaknak tekinti, hogy ezek alapján az említett kitűnő tanárnak bizonynyal nagy jogczíme van az annyira megérdemlett nyugalomra : az igazgató-választmány az örökké feledhetetlen s benső hálával megörökítendő nagy érdemekkel szemben legbensőbb hálájának, elismerésének és köszönetének adván kifejezést, az életének 82-ik évébe lépett Schulek Gusztáv jogakadémiai rendestanárnak 1901. szeptember hó 1 -jétől való nyugdíjba vonulását a maga részéről engedélyezi s elhatározza, hogy a törvényszerű nyugdíjilletmény folyóvá tétele czéljából a bemutatott kérvényt a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz terjeszti föl.» S a másik veterán tanárról így határozott a gyűlés: «Az igazgató-választmány mély sajnálattal fogadja Flórián Jakab coll. főgymn. tanárnak nyugdíjba-vonulási szándékának bejelentését. Benne a Collegium közelmúlt és jelen történetének egy kiváló alakját tiszteli. Jól tudja az igazgatóválasztmány azt, hogy a Collegium éppen Flórián Jakab működésének ideje alatt nagy és nehéz válságon ment keresztül és hogy e válságok az intézetet meg nem semmisítették, sőt ez a virágzásnak eddig nem ismert fokára emelkedhetett s országos hírű főiskolává fejlődött, az nagy és halhatatlan emlékű kartársai mellett Flórián Jakabnak érdeme. E jeles férfiú 1853. évi julius 23:ikán segédtanári, majd 1854. évi julius 24-ikén rendes-tanári minőségben választatott meg a magyar és német nyelv tanítására; 1867-ben pedig a nagynevű Krayzell András utódaként, a latin philologiai tanszékre. Megválasztatása óta 48 év folyt le és ezen hosszú idő alatt törhetlen kitartással, a Collegium szebb jövőjébe vetett tántoríthatlan hittel, fáradhatlanul munkálkodott az általa teljes odaadással szeretett főiskola javán, ki nem elégedett meg azzal, hogy szakismeretével, sokoldalú műveltségével, paedagogiai tapintatával, hazafias lelkületével, puritán szellemével a kathedráról képezzen, neveljen és oktasson egy fiatal generácziót a másik után, de nemes lelkülete késztette arra is, hogy munkabíró erejével mindig ott legyen, hol intézetének szolgálatot tehet. 1869-től 1899-ig, tehát 30 éven keresztül a collegiumi nagy könyvtár gondos őre volt és e minőségben nagy fáradsággal szakszerűen rendezte a gazdag könyvtárt. E mellett több éven keresztül a Collegiumnak buzgó jegyzője és a tápintézetnek ephorusa is volt. Sokoldalú áldásos működésének koronáját azonban a Collegium pénzügyeinek rendezése és kezelése képezi. Mint a Collegium pénztárnoka, 1874. óta, tehát teljes 27 esztendőn keresztül működik és a körülményeket
