Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
18 Könyvalakban megjelent «A magyar alkotmány biztosítékai» ez. tudor! értekezése, a melyet a kolozsvári tud.-egy. tanárkarának bíráló-bizottsága dicsérettel fogadott el. Művei Budapesten az Eggenberger-féle könyvkereskedésben kaphatók. 1897. decz. 17-ikén a Collegium végrehajtó-bizottsága a liuszonkétéves ifjút kitüntette azzal, hogy a felügyelete alatt álló jogakadémiához magántanárrá választotta, a hol február havától kezdve a «Trónörökösödési törvényeink magyarázata», majd Il-ik félévben «Szemelvények a magyar közjogból» és «Magyarország és Ausztria egymáshoz való viszonya» czímmel előadást tartott Rendkívüli tanárrá 1900. június 29-ikén pályázat mellőzésével választották az eddig oly megelégedéssel működő magántanárt. A kolozsvári tud.-egyetemi rector: dr. Lukács Adolf ajánlatára, a m. kir. vallás közokt.-ügyi miniszter 1000 frtnyi ösztöndíjjal tüntette ki. A vall.- és közokt.- ügyi miniszter ajánló levelével 1899. április havában egy félévre Londonba ment, a hol a «The London School of Economics and Political Science» hallgatója volt s bizonyítványt is nyert. A londoni British-múzeumban sokszor megfordult. Meglátogatta az oxfordi és cambridgei egyetemeket is, s tanulmányairól a vallás- és közoktatásügyi ministernek 1899. szeptember 22-ikén számolt be. «Nehány szó egy londoni szakiskoláról» és londoni tanulmányújáról, szóló tanulmánya megjelent a Coll. Értesítőjében és a «Huszadik század» hasábjain. Felolvasást tartott 1899. január 21-ikén Berlinben a «Christlicher Verein Junger Leuten» czímű egyletben, «Ueber den Protestantismus in Ungarn» czím alatt, a mi mély vallásos érzéséről tesz bizonyságot. Nagyobb utazásokat tett Angliában és Németországban. Külföldi útjáról, Berlinből már betegen tért haza s azóta nem vehetett már részt a közéletben. Az 1901. év telét San-Remoban töltötte. Haláláról a hazai sajtó is megemlékezett. Méltatta tanári és irói egyéniségét ifj. Draskóczy Lajos lelkész az «Ev. Egyház és Iskola» és dr. Ho7-váth Ödön jogkari dékán a Széchenyi-kör 1901'. évi évkönyvében. Az emlékére fen- költ lelkű anyja által tett tanulmányi ösztöndíjakról és segélydíjról más helyütt szól az Értesítő. Have pia anima! S e gyászesetet rövid néhány nap múlva még megrendítőbb hír követte: Flórián Jakab meghalt. A végtisztességére ugyancsak a főiskola homlokzata előtt rendezett temetésen ravatala fölött az elhúnytnak elévülhetlen szolgálatait méltató Ielkészi gyászbeszéd után a tanárikar, az ifjúság és óriási közönség jelenlétében az igazgató a következő beszédet mondotta : „Mélyen tisztelt- gyászoló Közönség! Egy rövid héttel azelőtt ugyané helyről egy ifjú, szép és virágzó tavaszt, egy reményteljes fiatal tanárt temettünk, — most egy gyümölcsökben gazdag nyarat és őszt. Amaz ifjú koporsójánál egy szép, reményekkel biztató jövő elé tekintettünk, itt egy élte alkonyáig becsületben megfutott és hűséges és sikeres szolgálatokban gazdag múltra kell visszatekintenünk. Ha eltemettük
