Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
17 Kissároson. Gymnásiumi neveltetését a Collegiumban nyerte, s mindig jeles osztályzata volt. Tanulóéveinek felejthetetlen emléke volt, hogy mint 14 éves ifjú az 1889. év nyarán édesanyjával megnézte a párisi világkiállítást. Azóta majd minden esztendőben tett anyjával nagyobb utat: bejárta hazánk érdekesebb vidékeit, Csehország, Tirol, Svájcz, Felső-Olaszország, Salzburg egyes részeit. Utazásairól irt «Eperjes—Turin—Páris»; «Utazásaim 1889.» ez. könyvet. A főgymnásium osztályaiban beiratkozott a lelkes Magyar Társaságba, mely 1892. őszén VIII. osztálybeli korában megtisztelte avval, hogy alelnökévé választotta; 1893. június 29-ikén tette le az érettségi vizsgát jó eredménynyel, ugyanaz év szeptemberében az eperjesi Collegium jogakadémiájának első éves hallgatói közé iratkozott be, mind a hat féléven át a legnagyobb lelkesedéssel hallgatva és tanulmányozva a jogtudomány tárgyait. Leczkekönyve kitűnő szorgalomról s előmenetelről tesz bizonyságot. Az első 3 tanévet, valamint a negyediknek első felét Eperjesen a jogakadémián, az 1895/6. tanév tavaszi felét a budapesti és az 1896/7. tanév egyik felét a kolozsvári tud.-egyetemen töltötte. Alapvizsgáit Eperjesen kitüntetéssel tette le. Mint joghallgató a jogakadémia életében tevékeny részt vett, s örömmel emlékezett vissza betegsége alatt is a Diák-kongresszusokra, melyeken mint az eperjesi joghallgató-ifjúság kiküldöttje Debreczenben, Budapesten, Nagyváradon, Po- « zsonyban a jogakad. ifjúsági zászlószentelésen vett részt mint kiküldött elnök. Szigorlatait a kolozsvári tud.-egyetemen tette le. Ott szerezte meg az államtudományi oklevelet és ott akarta elnyerni a jogtudori fokot is. Ugyanis a jog I. vegyes-szigorlatát még a tanév befejezése előtt, tehát kedvezményes határidőben tette le 1897. május 24-ikén kitüntetéssel és különös dicsérettel; ehhez 1897. november 24-ikén tett államtudományi kiegészítő szigorlatot, hasonlókép kitüntetéssel és így nov. 27-ikén avatták fel ugyancsak kitüntetéssel az államtudományok tudorává. 1897. június 8-án vették fel az eperjesi ügyvédi-kamara jelöltjei közé. 1892. óta a komoly tudományok iránti erős vonzalmánál fogva a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagjául vették fel és 1900. nov. 29-ikén e Társaság azzal tisztelte meg, hogy levelező-tagjául is választotta; továbbá 1894. január 1-jén megválasztotta a Magyar Történelmi Társulat is. Tagja volt 1895. óta a Szepesmegyei Történelmi Társulatnak s az eperjesi Széchenyi-kör irodalmi és szinészeti szakválasztmányainak jegyzőjeként is működött. Irodalmi munkái több napi- és szaklapokban jelentek meg, úgymint a Magy. Herald, és Geneal. Társaság hivatalos lapjában a Fürül ban, továbbá a Felföld, Egyetemi Lapok, Felvidéki Szemle, a Sárosmegyei Közlöny, Eperjesi Lapok stb. hasábjain. Az Eperjesi Széchenyi-kör 1897. november 10-iki estélyén felolvasta «A holicsi vár foglya» ez. tört. elbeszélését, mely 1897-ben nyomtatásban is megjelent. 1898-ban ugyanott felolvasta decz. 14-én «A heraldika köréből», mely ugyancsak a «Sárosvármegyei nemes családok czímere» ez. függelékkel együtt megjelent. 1899. decz. 10-ikén felolvasta a Széchenyi-kör pályázatán pályadíjat nyert «Séta a Westminster Abbey templomában» ez. művét, mely a Széchenyi-kör 1899/900-iki évkönyvében jelent meg. Irt a londoni szakiskoláról is, mely az 1900. évi collegium!' Értesítőben jelent meg. Collég. Ért. " ~2
